Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Új kezdet 3. rész (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

Hogy milyen érzés volt Taehyung mellett aludni? Eszméletlen. És megérte fájó testrészekkel kezdeni a napot, de az, hogy engem ölelt át, mindennél többet ért. Azóta eltelt néhány hét. Még egyszer nem aludtunk együtt, ki tudja, miért. Teltek a napok, és éreztem, hogy az együtt alvás megint felélesztette bennem a vágyat, és kezdtem megint rosszabbul lenni. Nem bántottam volna már magamat, de ugyanúgy nehéz volt.

-Én nem tudom, Hobi, mi van velem. Csak egyszerűen hiányzik. Itt van velem egy fedél alatt, és bár jóban vagyunk, olyan távolinak érzem, elérhetetlennek. Mi van, ha megint nem bírok magammal? -kérdezem szemeibe nézve. Az enyéimből már ömlöttek ekkor a könnyek.

-Kook, én tényleg nem tudom, mit tehetnél még. Egyszer azt mondtad, felém is éreztél szerelmet, ami később megváltozott.

-De csak azért, mert az nem volt igazán igazi. Én őt tényleg szeretem. Ha a legjobb barátom lenne, mint régen, akkor sem lennék már boldog, mert én a szerelme akarok lenni. Lehet mégiscsak meg kellene fontolnom a kilépést -suttogom magam elé.

-Hé, ez eszedbe ne jusson -ül hozzám közelebb, és karomat megérinti. -Neked itt a helyed, köztünk. Én meg a többiek tudunk segíteni neked -néz meggyőzően a szemembe.

-De teljesen mindegy, ha közben itt belül -mutatok a szívemre- meghalok. Fogalmad sincs, hogy mit élek át, amikor az igazgató utasítására a koncerten Taevel kell incselkednem. És közben persze vigyorogjak is. Nem! Nem bírom már! -kezdek el zokogni. -Egyszer csak összeesek a lelki kimerültségtől, és soha többet nem kelek fel, esküszöm.

Ekkor már ő is elkezdett sírni, majd szorosan átölelt. Percekig csak egymás nyakába szipogtunk.

-Igazad van. Nem mondhatom meg, hogy mit tegyél, és tényleg nagyon nehéz lehet neked. Ugyanakkor azt se feledd, hogy nélküled mi nem vagyunk senki sem. A BTS hat emberrel már nem BTS. És nemcsak neked van ránk szükséged. Nekem is rád. Nem szerelem az, amit érzek, de egy nagyon különleges ember vagy az életemben. Veled tudom a legjobban megértetni magamat. Nélküled én sem vagyok erős, és csak attól félek, hogy ha elmész, én is fel fogom nemsokára adni. Ha az kell, hogy itt maradj, akkor inkább beléd szeretek, és leszek én a párod, csak ne hagyj engem egyedül.

Mondandója végén megint együtt sírtunk percekig.

-Valószínűleg én sem tudnék nélküled mit kezdeni. Kétfelé húz a szívem: ide, és ki a nagyvilágba. De legyen, megpróbálok erős lenni. Érted, értem -nézek mélyen szemeibe.

-Köszönöm -most megkönnyebbültségében sírt fel, és egy darabig együtt itattuk megint az egereket, míg egymást ölelve megint el nem aludtunk.

Másnap nem lett jobb kedvem a tegnaphoz képest. De nem baj, ma megint zenélek majd a próba után, és az majd visszaadja a lelki egyensúlyomat. Talán.

Megint végig mentem a dalokon. Kezdtem az elsővel, amikor még a halál utáni vágyódás van a középpontban, majd jött a többi, és kezdtem én is feltöltődni. Lelkem megnyugodott, a szép érzések eltöltötték szívemet, de a keserűség valahogy nem tudott elmúlni. De addig is kikapcsolat az agyam, és ilyenkor kizárom magamból a világot. Múltkor észre sem vettem, hogy a takarító beosont. És így jutottam el a legutolsó számhoz, a duetthez, a kedvencemhez. Ezt annyira szeretem és ismerem, hogy csukott szemmel szoktam játszani, így sokkalta jobban bele tudom magamat élni. Taehyung szólamát nem éneklem, de mindig odaképzelem. De most mintha még élethűbben szólna bennem a dal.

J (Jungkook szólama): A folyópart túloldalán néztelek, és átkoztam a vízfolyamot,

mely téged éntőlem oly kegyetlenül elválasztott.