Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Edevis tükre (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

-De kérlek, Kook, nézd meg veleeeeem! -kérlelem a golden maknaet, hogy tegye meg azt, amire már régóta úgy vágyok. Nem, most éppen nem arra a dologra gondolok.

-Aish, Tae, nagyon nincs kedvem varázslós mesét nézni- nyöszörgött.

-Ez kurvára nem mese, hanem FILM! -védem meg a Harry Potter-filmeket. -Sokkal több mondanivalója van, mint amennyit a kis buksid fel tud fogni, de attól még tehetnél egy próbát -váltok át gúnyolódó stílusba.

-Igen? Tudod mit? Fogd meg a söröm, megnézem a kurva életbe! -mondja, s szemében meglátom a kihívás okozta felpörgést. Mosolyra húzódik szám. Végre elértem azt, amit akartam.

-Ezazzzz! -bokszolok a levegőbe.

Már olyan régóta vágyok rá, hogy ővele is végig nézzem a sorozatot. A banda többi tagjával már rengetegszer filmeztünk, de Kookkal kettesben soha, pedig fejben már annyiszor elterveztem, hogy milyen romantikus is lenne!

-Csak előtte elmegyek fürdeni, de utána kezdhetünk is -tette hozzá, azzal el is indult.

Én addig előkészítettem a terepet a szobámban. A gépemen beállítottam az első részt, és csináltam egy kis nasit, natúr joghurtot málna- és szederdarabokkal. Kedvenc közös desszertünk. Mire mindent elhelyeztem a megfelelő helyre őket, be is lépett Ő. Szürke melegítő volt rajta, felső testét pedig egy fehér trikó fedte, aminek bő mérete oldalról sejtelmes rálátást tett mellizmaira és kockáira, amikért meg tudok őrülni. Azt hiszem, így nem fogok tudni a filmre koncentrálni.

Az édességet meglátva felcsillantak szemei, és már helyet is foglalt az ágyamon, kezében az egyik tállal és kanállal. Elindítottam a filmet, és én is leültem. Miután már megettem mindent, fogtam egy párnát, Kook ölébe helyeztem, és rárakva fejemet, folytattam a film nézését. Nemsokára kezeit éreztem meg, amik tincseimet kezdték el simogatni, és néha-néha bele is túrtak hajamba. Borzasztóan jó érzés volt.

-Abba ne hagyd -suttogtam neki. Aprót hümmögött, olyat, amit akkor szokott mondani, amikor nagyon koncentrál valamire. Ezek szerint érdekli is a film, nemcsak kényszerből nézi velem.

Most jött az egyik kedvenc részem, amikor felbukkan Edevis tükre. Ezerszer gondoltam bele, vajon én mit látnék, ha akkor és ott lennék a főhős helyében. Minden egyes alkalommal, ha megnézem ezt a részt, ezt a jelenetet, akkor más és más dolog jut eszembe. De lassan egy éve már ugyanaz.

Lelki szemeimmel újból belenézek a tükörbe, és magamat látom, Kookkal. Látom, ahogy kezeivel arcomat simogatja, majd lágyan megcsókol, miközben kezeit derekamra teszi, én meg arcát fogom közre. Olyan tökéletes pillanat! Mert igen, meg vagyok róla győződve, hogy ő az, aki a lelkem legmélyebb vágya. Hogy engem szeressen teljes szívéből. Imádom az egyéniségét. Hogy tud egyszerre vidám, nagyon vicces lenni, ugyanakkor ott van benne az érett felnőtt. Velem mindig olyan figyelmes volt. Ha kellett, együtt ökörködött velem, ha úgy adódott, figyelemmel hallgatta meg bánatomat, és simogatta közben hátamat. Gyönyörűen táncol, és még szebben énekel. Hangja megnyugtat, és a legkisebb rossz gondolatfoszlányt is kiűzi belőlem. És a kinézete! Annyiszor, de annyiszor kell magam visszafognom jelenlétében. Egyrészt, hogy ne essek neki, másrészt, hogy a nadrágomban lévő dudort senki meg ne lássa. Hozzátenném, Jin hyung már sajnos meglátta, és akkor nem volt mese, töviről hegyire be kellett neki számolnom mindenről. Belegondolva az Edevis tükrében látottakra, kicsit elszontyolodok. Mert nem hiszem, hogy ő viszont így érez. Annyira sóvárgok utána, de néha azt érzem, ez a fiú sosem lesz a párom. És hiába vagyunk legjobb barátok, néha azt érzem, mérföldes szakadék tátong közöttünk, a reménytelen viszontszeretés szakadéka. Valahányszor belegondolok, hogy egyszer majd egy lányt fog úgy szeretni, mint ahogy azt én magammal megálmodtam, könnyek gyűlnek szemembe, és ez az állapot most, a film végén is megvan bennem. De nem szabad most elgyengülnöm, majd később, Jinnie hyung társaságában.

-Hát, nehéz kimondani Taetae -vakarja meg tarkóját-, de ez a film rohadt jó volt. Imádom! Ugye megnézzük együtt a többi részt is majd? – csillannak fel éjfekete szemei.

-Látod, én megmondtam, hogy jó lesz. Persze, majd tartunk maratont.

-Melyik rész volt a kedvenced?

-Nekem az, amikor megtalálja Edevis tükrét. Neked?

-Uuu, nekem az, amikor először játszik kviddicset. De várj, miért pont az a tükrös rész?

-Mert belegondoltam, hogy vajon én mit látnék benne. Emellett a mondanivalója is. Hogy mennyire nem jó, ha csak álmodozunk, és abban a világban akarunk élni, miközben a valóságot nem éljük meg.

Látszott Jungkookon, hogy elgondolkodik.

-Igazad van. És mit látsz abban a bizonyos tükörben?

-Háthh, azt, hogy megtaláltam a szerelmemet és vele csókolózok.

-És ki az az ember, vagyis fiú (tudja, hogy meleg vagyok), akivel ezt elképzeled?

-Aish, muszáj erről beszélnem?

Mindjárt jön a pillanat, hogy elmondom az igazat, ő pedig megutál, és akkor végképp összetörök.

-Naaa, ne csináld már, legjobb barátok vagyunk, nincs titkunk egymás előtt.

-De ez akkor is másabb dolog, mert ezen ez a szoros barátság múlik.

-Nincs dolog, ami minket szét tudna választani. Csak bízz bennem!

Kis ideig nem válaszoltam. Felemeltem fejemet, szemeimet, amik eddig a pokrócot gyűrögető kezeimre révedtek, az ő íriszeire vezettem, majd elengedtem egy megremegett sóhajt, majd szólásra nyitottam számat.

-Téged képzeltelek annak a fiúnak a helyébe, akit megcsókoltam. De kérlek felejtsd el, csak az én hülyeségem.

Annyira szégyellem magam. Minden testrészem remeg a következményektől. De ő csak halványan elmosolyodott, és remegő kezeimet övéivel elkezdte simogatni.

-Szerelmes vagy belém?

-Azt hiszem igen -suttogom lehajtott fejjel.

-Nincs ezzel semmi baj, Taehyung. Nézz rám! Nem vagy ezzel egyedül.

Arcomra simít, miközben belőlem előjönnek a kétségek.

-Mármint?

-Mármint én is valami különlegeset érzek feléd. Nem tudom, hogy ez szerelem-e, mert én azt még sohasem éreztem ezelőtt, de azt hiszem igen. Szeretlek, Kim!

Nem bírtam feldolgozni a hallottakat, és ezt észre is vette. Lassan közelíteni kezdett felém arcával, és a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy elvette az első csókomat.

-Én nem tudom, milyen vagyok egy párkapcsolatban. És fogalmam sincs, hogyan kell egy fiút szeretni, de adnék magunknak egy esélyt, ha te is benne vagy -sandított felém.

-Az nagyon gyönyörű lenne, Kook.

A meghatottságtól nem tudtam szólni, így inkább egy csókot kezdeményeztem. Hátradöntöttem az ágyon, miközben ajkaink szüntelen kóstolgatták egymást. Hamarosan elváltunk egymástól, és én oldalához bújva izmos felsőtestét kezdtem el simogatni, miközben beállt a nyugodt csend.

-És te mit látnál abban a bizonyos tükörben, szerelmem? -kérdezem meg, remélve, hogy én leszek rá a válasz. De reakciója meglepett. Szorosabban magához húz, miközben tekintete a távolba réved.

-Most már semmit Taehyung, semmit. Mert immár igazán boldog vagyok, és lelkem leghőbb vágya azt hiszem, ma este beteljesedett...

----------------------------------------------------------------

Drágáim! Néhány hét kihagyás után újra itt! Remélem tetszett ez a rész is. Ti mit látnátok, ha belenéznétek eme csodatükörbe? Írjátok meg kommentbe!
Lehet, szünetben fogok tudni néhány rész posztolni. Addig is pusza!