Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Undor és fájdalom 2. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Kinyújtóztattam elmacskásodott lábaimat. A kedvenc könyvemet olvasom már jó ideje. Hazaértem a munkából, gyorsan rendet raktam, meg főztem kaját is, és még így is maradt szabad időm. Ránézek az órára. Este kilenc óra. Kook alapjáraton ilyenkor már itthon szokott lenni, de még mindig nincs itt, ami azt jelenti, hogy megint amiatt fog későn hazaérni. Kicsit nagyon elszomorodtam.

Tisztában voltam, hogy a szerelmem pornószínész. Bár nem mindig tudtam ezt. Akkor a bárban egy nagyon jófej fiút ismertem meg, aki intelligens, figyelmes, vicces és nem utolsó sorban jóképű volt. Annyira magába bolondított, hogy a csekély ismeretség ellenére hamarosan a szüzességem is neki adtam, minden értelemben. Aztán kiderült, hogy pornósztár, de bíztam abban, hogy a szerelmemmel meg tudom majd változtatni ezt, így összejöttünk, és összeköltöztünk.

Alapjáraton rendes ember Jungkook. Sosem bánt meg szavakkal, tud gyengéd is lenni. Gyakran alszunk el egymást ölelve, sokszor sétálunk a közeli erdőben, és nyaralni is szoktunk menni. És ha arról van szó, mélyebb témákról is el tudunk beszélgetni.

De az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Kook továbbra is elvállalta a felkéréseket. Valahányszor egy-egy forgatás után hazajön, lelki roncs. Csak kulcsszavakban kommunikál, keresi a magányt, és rólam jószerint tudomást sem vesz. Aztán néhány nap múlva visszatér minden a régi kerékvágásba, de akkor is. Párkapcsolat ez? Ahol az egyik fél folyton megcsalja a másikat? Kurvára nem. És bár dühösnek kellene lennem a szerelmemre, el kellett volna már régen hagynom, és egy hűséges, őszintén szerető fiúval kellene élnem, de nem megy. Nem tudok rá haragudni, és nem tudom lehagyni. Mert szeretem! Borzasztóan. Szerintem már beteges az a sóvárgás, amit felé érzek. Minden egyes percben vele akarok lenni, az ölelésében. És amikor itt vagyok, nem egyedül, mégis magányosan a házban, vágyat érzek, hogy odabújjak hozzá, hogy megcsókoljam, hogy szerelmes szavakat suttogjon a fülembe. De ezek csak álmok. A szeretkezések is csak érte vannak. Nagyon sokszor durva velem, én mégis igyekszek gyengéd lenni akkor is. Mert szeretem! És tudom, hogy ilyenkor éli ki a benne lakozó feszültséget. Sokszor annyira elborul a feje, hogy nem is veszi észre, hogy én nem is jutottam el a csúcsig. Eddig sosem mondtam neki nemet.

Ugyanakkor a jó is ott van benne. Ezért is reménykedem abban, hogy nem Amiatt van távol, hanem esetleg valami meglepetéssel készül. Mert ma van az évfordulója annak, hogy „összejöttünk". Eddig mindig elfelejtette, én viszont sosem. De talán, hátha idén megváltozik ez a dolog. Én most is vettem neki egy szál kék rózsát, amit nagyon szeret. Ott van a konyhában egy vázában.

Gondolkodásomból a bejárati ajtó nyitódása zökkentett ki, és már fel is pattantam, hogy köszöntsem szerelmemet, ám megtorpantam. Arcán az undor, fáradtság, bánat és közöny keveréke ült.

- Szia Drágám – léptem hozzá, és ajkaira hajoltam volna, de ő elfordította arcát, kezét számra tette, és kicsit finoman eltolt magától.

- Szia Taehyung.

Csendben figyeltem, ahogy táskáját a földre dobja, kabátját, cipőjét leveszi magáról, majd bemegy a nappaliba. Utána megyek, és belső késztetésre megölelem, amitől izmai befeszülnek, de legalább nem lök el magától.

- Mit szólnál, ha csinálnék neked vizet, és miközben fürdesz, megmaszírozom a hátadat? -suttogtam fülébe.

Látszott rajta, hogy hezitál, majd egy nagyot sóhajt.

- Rendben.

Ez kicsit kiakasztott. Én teszek neki ajánlatot, erre még kelletlenkedik? Majdnem kijöttem a sodromból és hagytam a fenébe, de aztán megembereltem magamat. Biztosan most nagyon kilehet.

Megengedtem a kádban a vizet, és fürdősót nyomta bele, azt nagyon szereti. Hamarosan megjött szerelmem, levetkőzött, és beleült a meleg vízbe, hátradőlt. Én mögé mentem, és elkezdtem finoman masszírozni. Először csak finoman simogattam, majd a vállait kezdtem el gyengédebben nyomkodni. Nagyon sok fáradtság, stresszcsomó volt benne, ennyi még sose volt. Sokáig hezitáltam, de végül megkérdeztem.

- Mennyi volt ma?

Egy pár percig váratott a válasszal, majd maga elé morogta, hogy:

- Három.

Három?! Te jó ég. Szívem szerint egyből kirohantam volna, hogy a macimat megölelve kezdjek el sírni, de megmakacsoltam magamat, és folytattam immár a nyaka masszírozását. Fejét kicsit hátradöntötte, így legalább tudtam, hogy élvezi. Mögötte állva ráláttam meztelen testére. Olyan gyönyörű! Most szívem szerint minden porcikáját ezerszer puszilgatnám végig, de csak elhajtana. Olyan borzasztó. Itt van velem egy helységben, kicsit mégis olyan, mintha távoli és elérhetetlen lenne. Mert a szíve nem egészen az enyém, én csak egy kis részt birtokolhatok benne. Egy könnycsepp legördült arcomon, de tovább folytattam immár hajának kényeztetését. Olyan puha, dús tincsei vannak! Ujjaim előre nyúltak, és izmos mellkasát kezdték el cirógatni. Valószínűleg megelégelhette törődésemet, mert felült, ezzel jelezve, hogy ki akar szállni.

- Kérsz vacsorát? -kérdeztem tőle.

- Kösz, nem.

Rideg válaszát visszaverték a falak. És valahol itt törött el bennem valami. Ez egy bomba, aminél jó ideig ég a kanóc, de egyszer csak elfogy, nem tudod, mikor és miért. Mielőtt kiléptem volna a helyiségből, odaléptem hozzá, és felé nyújtottam egy törülközőt, amit el is vett.

Mire kijött köntösbe bújva, én már cipőben-kabátban szedtem le a lakáskulcsot a tartóról. Kook egy kérdő pillantást küldött felém.

- Kicsit elmegyek sétálni, jó?

Aprót bólintott, bement a nappaliba, és bekapcsolta a tévét. Kint megcsapott a hideg, téli levegő. A közeli parkba sétáltam. Annak közepén van egy tó, amit középső keskeny részén egy híd szelt át. És eddig bírtam, akkor és ott előtörtek könnyeim.

A több év alatt felhalmozott magány, szeretethiány már visszatarthatatlan volt, és kitört belőlem. Mérhetetlen fájdalom ült a lelkemben, és én csak sírtam és sírtam, de nem lett könnyebb. Van értelme annak, hogy élek? Itt vagyok egy pornószínész párjaként, aki igazából nem is annyira szeret engem, hiába fejezem ki a szerelmemet felé. Azt hittem, jobbá tudom tenni, és hogy a szeretetemmel a jó oldalát elő tudom csalogatni. Kudarcot vallottam, és most itt állok teljesen egyedül. Családom, barátaim nincsenek. Kook a legfontosabb számomra, és azt érzem, a függője vagyok. De ez így nem mehet tovább. Nem akarok senki utám sem koslatni, és a figyelmére áhítozni. El kell hagynom. Már a gondolatra is jobban elkezdtem zokogni. Könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon, és csak sírtam és sírtam a híd korlátjának dőlve.

-----------------------------------------------------

Sziasztok! Hát itt a kövi rész. Vélemény? Nem vagyok elégedett ezzel a történettel, meg kicsit tanácstalan vagyok a végét illetően, ezért kérem a segítségeteket. Szerintetek milyen legyen a vége? Együtt maradjanak vagy szakítsanak? PLS írjatok kommentbe! Pusza!