Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Pen Pal 1. rész (Taehyung ff.)

Adam szemszöge:

Repülök! Életemben először. Egyszerűen lélegzetelállító! A felhőpamacsok padlójául szolgálnak egy teljesen más világnak, ami maga a menyország. Néha-néha látás nyílik a lenti világra is. Olyan gyönyörű!

Miközben az ablakot vizslatom, szívemet egyszerre önti el a boldogság és a félelem is egyszerre a közeli találkozás miatt.

Egy nap, amikor éppen véletlenül unatkoztam, regisztráltam egy oldalra, amin levelező barátokat lehet keresni. Sok barátra tettem szert, de egyikük különösen közel került hozzám. Kim Taehyung, aki Szöulban lakik. Hat évvel idősebb az én tizennyolc éves valómnál, és Szöulban lakik. Amikor megláttam a profilját, egyből az jutott eszembe, hogy milyen gyönyörű fiú. Igen, igen, a fiúkhoz vonzódok.

Taehyung rendes srác. Mindig mosolygós, csak úgy árad belőle az energikusság, optimizmus, és ezt én nagyon szeretem. Sokszor chatelünk, de jó pár alkalommal videochaten is beszélgettünk már. Egyébként idol a szakmája, nem is véletlen, ha már egyszer megvannak hozzá az adottságai. Egyébként nagyon sokat beszélgettünk az évek alatt, és szerintem sikerült nagyon jól kiismernem őt, ami csak ahhoz vezetett, hogy belé szerettem. Elmondtam neki az érzéseimet, és meglepően kedvesen reagálta le. Elmondta, hogy nem szeretne távkapcsolatot (London és Szöul nem szomszédok), de ha találkoznánk, lehet adna magunknak egy esélyt (ő egyébként bi). Egyszerre voltam és vagyok csalódott és reménykedő. Bízom benne, hogy ha találkozunk, talán megváltozik a véleménye, és ő is megkedvel engem abban az értelemben. Még soha nem volt kapcsolatom, vagy bármiféle romantikus dologban részem, de mindenből az elsőt képes lennék vele eltölteni, még ha nem is akarna hosszútávon velem tervezni. Nincsen könnyű életem, lelki értelemben. Évek óta depresszióval küzdök, amit a másságom nem elfogadása és a magány idézett elő. Taehyung mellett azonban teljesnek, egésznek érzem magamat, és amióta ismerjük egymást, sokat javultam, de még mindig nagyon könnyen visszaeshetek, aminek nyomait csuklóim viselik. De ne gondoljunk most a rosszra!

Nagyon izgulok. Milyen lesz vele találkozni? Mennyire fogjuk egymást megérteni? Mennyire fog másképp tekinteni rám az érzéseim miatt? Egyáltalán még most is megpróbálná velem?

A bemondó közölte, hogy hamarosan landolunk, közben nekem meg a szívem már a torkomban dobogott.

A repülő leszállt, bőröndöm a kezemben van már, és a repülőtér nagy csarnokában próbálom keresni azt, akihez jöttem. A megbeszéltek alapján próbáltam a kék farmereket és bordó ingeket előnyben részesíteni. Sok percnyi kutakodás után meg is láttam egy fiút, aki kezében egy táblácskát is szorongatott, rajta egy névvel: ADAM.

Szívem hevesen kezdett el újból dobogni, amint felismertem barátomat, és kiszemeltemet. Lépteimet fokoztam, és immár ő is észrevéve, a kartonlapot a földre dobva kezdett futni felém, és így csapódtunk egymásnak, szoros ölelésbe invitálva egymást. Percekig nem váltunk elegymástól.

-Szia Taehyung.

-Szia Adam. Istenem, annyira jó látni téged! -lelkesedett be, majd bőröndömet megragadva indult el a kijárat felé. – Gyere, kocsival jöttem.

Taehyung egyedül él egy aranyos kis lakásban. Megjegyzem, két ember is elférne benne... Útközben is nagyon jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, közben zenét is hallgattunk. Mindketten imádjuk a K-popot, és mindketten Jungkookot imádjuk a legjobban, ezért korábban is gyakran civakodtunk, hogy melyikünk nyúlja le őt. Pedig legszívesebben én Taet nyúlnám le, örökre...

Fárasztó volt a repülés meg az időzóna- és éghajlatváltozás, így mára már nem terveztünk semmi komolyabbat, csak „otthon" maradni. Éppen csöndben vacsoráztunk, de nekem nem volt étvágyam. Tae észre is vette.

-Baj van, Mókuska? (Ezt az idétlen becenevet adta nekem, de bevallom, nagyon tetszik.)

-Nincs semmi.

-Ne hazudj, tudod, hogy jó emberismerő vagyok. Na, ki vele!

Nagyot sóhajtva teszem le az evőpálcikákat, amiknek használatát még otthon tanultam meg, hogy ne égjek be idegen földön.

-Nem tudom, hogy is mondjam el.

-Mondjuk... őszintén? -kérdezi oldalra döntve fejét, ártatlan tekintettel. Azt hiszem elolvadok. El is mosolyodtam egy kicsit.

-Tudod... egyszer ígérted... hogy megpróbálhatjuk... mármint... érted... ahjjj- arcomat kezeimbe temettem. Ez annyira égő volt!

-Hé, ne szégyelld magad! Végül is... megpróbálhatjuk... -érzem hangjában a bizonytalanságot.

-Nem muszáj Taetae, én nem akarok semmit sem rád erőltetni. Azt akarom, hogy ha megpróbáljuk, azt szívből tegyük. De he nem szeretnéd, akkor sincs semmi baj. Nem akarom a barátságunkat holmi érzések miatt lerombolni.

-Szívből lenne. De tudod, hogy nem ígérhetek semmit.

-Tudom, de azt akarom, hogy te legyél az első nekem.

-Nagyon aranyos vagy, Adam -arcomra simított. Ahhh olyan jó! Pedig ez csak egy apró simítás volt.

Felálltunk az asztaltól, és elkezdtünk készülődni az alváshoz.

-Aludhatok veled? -kérdezem meg a házigazdát. Borzasztó, hogy mennyire nyomulós vagyok, jelen pillanatban nem is tartom magamat jobbnak egy kurvánál. De még soha ne aludtam senkivel együtt, és Taet meg annyira szeretem...

-Persze.

Hangja magabiztos volt. Őt ezek nem hozzák zavarba?

Miután mindketten lefürödtünk, befeküdtünk a franciaágyba. Felé fordultam.

-Átölelhetlek?

-Hogy mi? -kérdi meglepetten hyungom.

-Áhh, mindegy, semmi -legyintek. Már így is túl sokat képzelek magamról, azzal hátamra fordulva hunyom le szemeimet.

Azonban arra leszek figyelmes, hogy egy kar érint meg. Kiszemeltem átkarolja derekamat, fejét vállamhoz hajtja.

-Jó éjszakát, Szőke Herceg!

Imádom ezt a becenevet. Olyan, mintha tényleg az ő hercege lehetnék.

A következő percben már csak a fiú halk szuszogását hallom. Azt hiszem, megőrültem! Jó ötlet volt megpróbálni vele? Jó ötlet volt eljönni hozzá két hétre? Egyáltalán, jó dolog volt megismerni őt? És vajon van értelme megint összetörni a szívemet, ha utána nem épülhet fel újból?

---------------------------------------

Újabb szünetke után ismét itt vagyok egy „moreshottal". Nagyon köszönöm az eddigi kommentjeiteket, a bíztatásotokat. A jelenlegi történetnek vannak személyes vonatkozásai, főként az érzelmi szálakat tekintve. Remélem tetszeni fog. Szerintetek milyen lesz a kimenetel? Elárulom, még én sem tudom.... de kíváncsi vagyok a ti gondolataitokra, hátha segít nekem majd... ásó meg társai... Na, pusszancs mindenkinek!