Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Undor és fájdalom 4. rész (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

Vegyes érzelmekkel toporgok az ajtó előtt, ami mögött remélhetőleg ott van ő. Sokszor eljöttem már az ajtóig, de a csöngetésig még sohasem jutottam el. De most mindenképpen meg fogom tenni, ebben biztos vagyok.

A csöngetést követően hamarosan kinyílt az ajtó és egy számomra ismeretlen fiú állt ott. Szemei kicsit vörösek volta, talán sírhatott?

-Szia, miben segíthetek? -dőlt az ajtófélfának.

- Szia. Taehyung itthon van? -kérdeztem, mire halványan bólintott. -Beszélhetnék vele? Egyébként Jeon Jungkook vagyok.

- Tudom, ki vagy. Taehyung nagyon sokat mesélt rólad. A nappaliban van -azzal még jobban kitárta az ajtót, és beengedett.

Máris megtaláltam a nappalit, és beléptem. Taetae a kanapén feküdt hátra dőlve, de amikor meglátta, hogy belépek, és hogy én vagyok az, felült, és nagy őzike szemekkel nézett rám.

- Szia.

- Szia.

Percekig szemeztünk, ami kezdett kissé kellemetlenné válni. Tudtam, hogy nekem kell elkezdeni, de kellett egy kis erő. Most, vagy soha.

- Én nem tudom, hol kezdjem. Azt hitted, nem éreztem semmit, amikor elhagytál? Nagyon fájt. Nem tudok nélküled élni, szükségem van rád. Kérlek, gyere vissza!

(Egykori) párom egy percig szemezett velem.

- Tudom, hogy fájt a szakításunk. De meg kellett történnie. Mindkettőnknek más volt az értékrendje. Nekem egy hűséges, őszintén szerető pár kellett, neked meg.... nos, igen... Egy ideig azt hittem meg tudlak csupán a szerelmemmel változtatni. Butaság. Ja és először is, nem én hagytalak el, hanem te hagytál el engem, amikor az ígéretedet újból és újból megszegve befeküdtél a kamera elé. Tudod, hány esténk volt, amikor hozzám sem szóltál, és napokig egy szikrányi jelét sem mutattad, hogy „szeretsz"? Soha nem randiztunk, és ha a szexre sor került, az csak a te kielégülésedet szolgálta. Én nem tudok így élni. Úgy utálom, hogy szeretlek, hogy nem tudok túllépni. Tudod, az a fiú, aki neked ajtót nyitott, és most fent az emeleten sírdogál biztos a szobájában; az előbb vallott nekem szerelmet. Hoseok nagyszerű fiú, szerető szívű, és méghozzá nagyon is helyes. De mégsem tudom viszonozni az érzéseit, mert még mindig hozzád kötődök. Elegem van! – és ekkor elkezdett zokogni. Nekem is megjelentek a könnyek a szememben, pedig nagyon régen sírtam már.

- H-ha csak engem szeretsz, miért nem jössz vissza? Ígérem, megváltozok.

Csalódottan csóválta a fejét.

- Hányszor ígérted ezt már! Mi a biztosíték?

- Ez -azzal felmutattam jobb kezem, amin ott volt az Ő gyűrűje. Egy pillanatig mérlegelt, majd válaszra nyitotta száját.

- Kook, ez nagyon rendes tőled, de nem elég nekem. És ha most nem haragudsz, megyek megvigasztalom a barátomat.

Felállt, a kanapéról. És akkor megtört bennem valami. Elkezdtem zokogni. Éppen lépett volna ki a nappaliból, amikor elcsukló hangon utána kiáltottam

-Kiléptem!

Meglepődve fordult hátra.

-Felmondtam Ott! Soha többet nem fogom azt csinálni. A szakításunk óta egyen sem voltam ott. Küzdök, de nem megy. Járok egy terapeutához, aki sokat tud segíteni, de szeretetre van szükségem. Taehyung, ott ülök otthon, és érzem, ahogy megfojt a magány, a szeret nélküliség. Kérlek, segíts nekem. Húzz ki a gödörből, és ígérem, én is mindent igyekszek majd megadni neked. Kérlek, segíts.... -mondókám végére elhagyott az erőm, és a padlóra roskadva zokogtam. Majd nemsokára éreztam, ahogy két kar átöleli a derekamat, és az ülő Taehyung magához húzott.

-Kérlek... Mutasd meg, milyen az a szerelem... Milyen egy randi... Milyen az igazi szeretkezés... Milyen egy igazi párkapcsolat... Csak... Annyi megaláztatás ért, és nem tudom ezeket a dolgokat kezelni...Nem mutatom ki Tae, de nagyon rossz idebent -mutatok a szívemre, majd nem tudom folytatni, mert a zokogás eluralkodik rajtam. Hallom, ahogy ő is szipog párat, őt is megviselhette a dolog.

- Ígérem, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy feldolgozz mindent. Megmutatom, milyen, ha valakit igazán szeretnek.

Szorosan hozzám simult, és apró puszikat adott a vállamra.

- Apránként haladunk majd, jó?

Aprót bólintottam.

- Egy darabig még itt akarok lenni Hobinál, de majd gyakran találkozunk. Jövő héten pedig elviszlek egy randira.

Kicsit elpirultam, hiszen először nem én irányítottam a kettőnk közül, de nem zavart. Szükségem van most az irányításra.

- Köszönöm Taetae -suttogom.

- Szívesen, Nyuszi – morogja fülembe. Elmosolyodtam a becenevemen, és kinéztem a nappali ablakán keresztül a szabad égbe, reménykedve, hogy egyszer rendbe jöhet velem, velünk minden.

------------------------------------------------------------------

Drágáim! Bocsánat a fura sztoriért, azt érzem csak, hogy ez egy nagyon béna. Igyekeztem a befejezést olyanra csinálni, hogy mindenkinek kedvére legyen (habár nem sokon múlt, hogy VHOPE-os ending legyen). Úgy tűnik, az én történeteim mindig ilyen kis sírdogálósakra sikerednek :(

Már gondolkodok is a következő történeten is, remélem, minél hamarabb tudom nektek hozni!

Ha lenne ötletetek, kívánságotok, nyugodtan írjátok meg komiban, privátban, mindegyikre reagálok! Pusszancs!