Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Rendhagyó ajándék (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

-Tae, segítenél a korcsolyám becsatolásával? -kérdezem meg.

-Persze -leguggol elém, majd gondosan megigazítja a lábaimat, majd óvatosan elkezdi becsatolni őket. Hát ez aztán tényleg szoros. Miután végez vele, felnéz rám gyönyörű csokoládébarna szemeivel. Kár, hogy a száját nem látom a maszktól.

Kezeivel térdemet kezdi el cirógatni, ami nagyon jól esik, pláne, hogy ennél szorosabb testi kontaktus most nem lehet közöttünk, tekintettel a nagy tömegre. Ezért is vettük fel a maszkot, hogy véletlenül se kerüljünk középpontba.

-Úgy utálom azt, hogy nem csókolhatlak most meg -suttogja nekem csalódottan.

Egyik kézfejét mindkét kezemmel simogatni kezdem.

-Tudom, édes, de már így is túl sokat kockáztatunk az Armyk miatt. Ahogyan az előbb néztél rám, már az is felért egy csókkal -mosolygok rá, amit sajnos nem láthat. -Inkább próbáld meg ezt a két órát kiélvezni!

-Igazad van! Na, gyere, itt az ideje, hogy megtanulj korcsolyázni!

Elbicegtünk a pályáig. Eddig nem is vészes. Na de, amikor ráléptem a jégre, majdnem elestem. Kétségbeesetten kapaszkodtam a korlátba, és próbáltam lábaimmal is az irányba menni, de mindez kudarcba fulladt, mert hát, csoda, avagy nem, de a jég igenis csúszik. Végül is nagy nehezen sikerült talpon maradnom. Körül néztem, nem látta-e valaki a bénázásomat. Nyugodtan fújom ki a levegőt, hogy senki sem. Azaz, egy röhögő Taehyungot kivéve.

-Szép kezdet -nevet még mindig.

-Hagyjál már -durcizok be. -Inkább mutasd be a tudásodat, te nagyokos.

Nem válaszolt, egyből ellökte magát, és már suhant is a pályán. Olyan könnyeden csinálta. Közben minden egyes porcikáját megcsodáltam. A vékony lábait, törékeny, mégis izmost alakját. Nem véletlen szerettem belé már a kezdetek kezdetén...

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az egyik bandatagom, a hyungom lesz a párom. Mindig csak vágytam, sóvárogtam őutána. És egy éjszaka, amikor egymás mellett aludtunk, persze, hogy pont akkor kellett erotikusat álmodnom. Ő természetesen csak felkelt arra, hogy az ő nevét nyögöm. Nem bírtam már magamban tartani a visszafojtott vágyat, és akkor az éjszaka kellős közepén kiöntöttem neki a lelkemet. Ám mielőtt még elkezdhettem volna mentegetőzni, ő arcomra puszilt, és elmondta, hogy valamit én is megmozgattam benne.

Elkezdtünk randizgatni, már amennyire a lehetőségeink adottak voltak. Nem volt könnyű, pláne az elején. A kevés szabadidő, a fanmeetingek rengetegszer vertek éket közénk. De szerencsére mindig meg tudtuk beszélni. Egyikünk sem az a makacs, haragtartó típus, így mindig meghallgattuk egymást, még akkor is, ha szívünk szerint nem tettük volna meg. De idővel belerázódtunk, összeszoktunk, és most már nagyon erős a szerelmünk. Valahányszor a göndör, fekete hajúra gondolok, szétárad lelkemben a melegség. Ezt nem tudom nektek megmagyarázni, miért és hogyan, csak érzem, hogy itt van. És valamit megváltoztatott bennem. Reményt adott, szeretet, és megmutatta, hogy létezik több is a nyálas, drámákkal teli szerelemnél. Mindig is domináns alkatú voltam, de az idősebb kedvéért még az alávetett szerepet sem vetem most már meg. Sőt, kifejezetten tud tetszeni, amikor én bújok a karjai közé, vagy éppen az ő izmos teste magasodik felém az ágyban. Na jó, Jungkook, nem okozunk pirulást a kedves Olvasónak!

Szerelmem vissza is tért a körből, és hivatalosan is elkezdődött a kiképzésem. Nagyon sokat bénáztam, de megérte vele lenni. Az első nagyon bizonytalan suhanásoknál még a derekamon volt a két keze, ami biztonságot adott. Nem egyszer estem pofára, de valahányszor ez megtörtént, csak együtt nevettünk. A sok gyakorlás végén már képes voltam egy közepesen lassú tempóban körbe-körbe menni önállóan, miközben jókat beszélgettünk. Megfogtam volna a kezét, összedörgöltem volna orrunkat még így maszkon keresztül is, de inkább nem. Majd otthon. Akár többet is. Oké, leállok, most már tényleg.