Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Game Over 1. rész (Taekook ff.)

Mindenkinek az életében eljön az időszak, amikor minden összeomlani látszik. Amikor az elvek, amiket építettél, kártyavárként omlanak össze. Mikor reményed homokvárát elmossa a hullámzó óceán. És te ott állsz egyedül a nyüzsgő világ közepén, és azt érzed, nincs egy gyökér, egy szikla sem, amibe kapaszkodhatsz a hegyoldalról lefelé gurulva. Elképzeléseid, álmaid romban, és át kell gondolnod az életedet, újra fel kell építened azt. De nem akarsz többé felkelni a földről, mert már eleged van. Nem akarsz mást, csak meghalni...

...Aztán amikor a benned üvöltő fájdalom és a magány kiáltó csendje elhalkul, elkezdesz gondolkodni. Újra elkezdesz reményeket gyűjteni, és apró zseblámpával kezded el kutatni az erdő sötét éjszakájában. És valamikor, sok-sok idő múlva a fejedre csapsz, és rájössz, hogy az a sokszor elutasított csillag az égbolton, az mutatja a te utadat. Ott ragyog már évezredek óta, de te sosem akartad azt hinni, hogy az ott a remény. De, amikor a felhő eltakarja azt az Esthajnalcsillagot, és te magányosan, eltévedve baktatsz egy apró mesterséges fény társaságában a reménytelenben, az ősi fény hiánya megmutatja, mi is az, ami igazán kell. És akkor már rohansz újdonsült célod felé, hogy végre eggyé válj vele, és nem törődsz immár a korábbi kifogásokkal, mert immár képes lennél meghalni azért a csillagfényért...

Valahogy hasonló érzések kavarodtak Jungkookban, amikor a szöuli utcákat rótta. Zsebéből már a sokadik zsebkendőt vette elő, és fújta bele orrát, miközben könnyei csak folytak és folytak lefelé. Megdörzsölte szemeit, nehogy rosszkor menjen át az úttesten.

Folyamatosan a fiatalabbikon járt az esze. Elméjében sorra idéződtek fel a közös pillanatok emlékei. Az első pillanat, amikor az albérlet tulajdonosa bemutatta őket egymásnak, mint leendő lakótársak... A másik nyitottsága és lelkesedése, melyet már az első perctől fogva ő felé tanusított. Az a fajta törődése és gyengédség, amivel nap, mint nap megörvendeztette. Jungkooknak nyilvánvaló volt, hogy Taehyung belé van zúgva. A legkisebb arcmimikától kezdve a megszólalásáig minden jel arról tanúskodott, hogy a fiatalabb oda van érte. És ő ennek a szíve mélyén örült. Tetszett neki, hogy valaki érdeklődik felé, hogy valaki gondot visel róla, hogy valaki végre feltekint rá. Emellett megtetszett lakótársa külseje. A vékony alkata, szőkésbarna tincsei, rózsaszín ajkai, sötét szemei. Külseje teljes mértékben illett jelleméhez, így még szebb volt Jungkook szemében.

Ugyanakkor az idősebb nem mert teret engedni érzéseinek. „Hiszen nem is vagyok meleg!" -gondolta. Aztán amikor egyszer lakótársa sokadik kérésére együtt aludtak, ez a mentsége megdőlt akkor, amikor merevedéssel kelt ki az ágyból. „Régen volt már valakim, persze, hogy lassan már a párnámra is felizgulok" -mentegetőzött magában.

Akkoriban volt egy lány, akinek nagyon bejött Jungkook, és ezt a vonzalmát nem igyekezett leplezni. Kook sokszor kényszernek érezte már a lányt, de nem merte lerázni. Inkább midig válaszolt üzeneteire, és ha kellett, találkozott is az illetővel. Taehyung, mert hogy az illető Kim Taehyung volt, szimatot fogott, de sokkal másképp reagálta le, mint az átlagember szokta. Nem kezdte el ignorálni barátját, nem váltott át bunkó stílusba; hanem segített neki. Tanácsokat adott a ruha kiválasztásában, csajozós tippeket adott, és elsőre úgy tűnt, mint aki teljes mértékben azon munkálkodik, hogy Jungkook és az a lány összejöjjenek. Kook zavarba jött ettől, és bár jól esett a fiatalabb törődése, ugyanakkor valami miatt fájt neki a dolog. Mit várt volna? Hogy Taehyung majd elmondja az érzéseit? Mit tett volna akkor?

Az idő telt, és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Furcsa helyzetek heti szinten előfordultak, de mindkettőjük igyekezte ezeket elfelejteni, és inkább magukba fojtották gondolataikat. A lánnyal természetesen nem jött össze a dolog, és Jungkookban ekkor már egy kisebb világ összeomlott. Mi miatt lehet ez? Taehyung? „Biztos csak nem volt az esetem a csaj" -bizonygatta magában. Viszont hiába nézett rá más lányokra az egyetemen, senki nem hozta lázba. És ha alkalomadtán a mosdóban örömet okozott magának, nem a formás női mellek és fenekek jutottak eszébe, hanem izzadságtól csöpögő szőkésbarna tincsek, rózsaszín ajkak, és karcsú, férfi testek.