Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

A hadúr nyugovóra tér 3. rész (Taehyung ff.)

Jackson szemszöge:

Szeretem a csendet, hiszen ilyenkor tudok igazán gondolkodni. Magányban ilyenkor érzéseim szabadon száguldhatnak elmémben keresztül-kasul, bármiféle akadályoztatás nélkül. Amikor pedig valaki ott van melletted, sokkal másképp tudsz rá figyelni, illetve kommunikálni vele.

Most azonban mégis zavart a csend. Tudtam, éreztem, hogy ez nemcsak egy szimpla séta, hanem társamnak valami mondanivalója lehet.

-Egy csomó programod és feladatod lenne ma, mégis itt vagyunk. Miért szerettél volna velem most találkozni, Taehyung?

Ő egy pillanatra rám emelte csokoládébarna szemeit, majd újból előre nézett és sétált tovább.

Ignorálása kicsit bosszantott, így csuklójára fogva magam felé fordítottam. Ő ajkba harapva nézett rám. Ezt vagy akkor csinálja, ha valamin nagyon agyal, vagy ha őt is áthatja a szenvedély.

-Mi a baj, Taehyung? -kérdeztem rá finoman, miközben arcára simítottam, melyet érintésem hatására elöntöttek az érzések. Az a bizonyos fal talán kezdett leomlani. Az érintésnek nagy hatalma van, és ez az Ő esetében különösen igaz. A mai napig emlékszem arra, hogy ez mikor is nyilvánult meg legelőször úgy igazán...

„Az irodájába belépve egyből rám vezette tekintetét, melyről már az ajtóból lerítt a fáradtság és kimerültség. Odasétáltam hozzá, ő pedig a hatalmas ablak felé fordulva kitekintett a palotakertre. Nagyon rossz volt így látni, és én döntésre határoztam el magam.

-Nagyon kimerültnek tűnsz... -susogtam halkan, miközben kezeimmel vállát kezdtem el gyengéden masszírozni. Ilyet ezelőtt sosem csináltam vele, de gondoltam teszek egy próbát.

Már első érintéseimre egy nagyot sóhajtott, ami bátorított arra, hogy a vállaiban lévő stresszcsomókat finoman elkezdjem kioldani. Ő elégedettségének jeléül fejét hátra döntötte és élvezte munkálkodásomat.

Pár percen át csináltam ezt, majd gondolván, hogy ennyi elég lesz neki, készültem befejezni, amikor egy merész dologra vetemedtem, melynek belső indítékát a mai napig nem értem. Két kezemet vállára helyeztem, majd közelebb hajolva nyakára hintettem egy lágy csókot. Ő meglepetten fordult meg és tekintetünk találkozott. Csokoládébarna szemeibe mindig is elvesztem, és ez most különösen így volt. Ő csillogó szemekkel vizslatott engem, majd arcomra simított, ami furcsa, de kellemes érzést okozott nekem, pedig nem lett volna szabad.

Csontos ujjai hamarosan ajkaimra tévedtek, én pedig egy kicsit megijedtem tettétől.

-Szabad? -kérdezte vágyakozóan, melyre zavaromban csak egy halvány bólintással tudtam felelni.

Bár már mindketten csókolóztunk korábban, én lányokkal, ő pedig fiúkkal, mégis ez egy nagyon különleges csók volt, melyben elég sok érzelem felszabadult. Legalábbis én vittem bele érzéseket. Az ajkaimat gyengéden ostromló, nálam kicsivel magasabb férfi finoman karolt át derekamnál.

Teljesen levett a lábamról tettével. Eddig csak lányokkal volt dolgom, és nyilvánvalóan ott mindig én kezdeményeztem, éppen ezért nagyon fura és kellemetlen volt a helyzet elsőre. De ahogy csókunk elmélyült, valami megmagyarázhatatlan dolog történt: testemben az adrenalin mellett a szerelem is szétáradt. Kezeimmel mellkasát kezdtem el cirógatni és engedtem kiélvezni a pillanat örömét. Mikor ajkaink elváltak egymástól, néhány könnycsepp folyt le arcomon, melyet ő enyhén mosolyogva törölt le bőrömről, én pedig egy szoros ölelésben bújtam hozzá, hogy megnyugodhassak és felfoghassam az imént történteket."