Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Búcsú? 2. rész (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

Sorra peregtek le előttem a hétfő reggel elhangzottak.

„-Elegem van belőled. Egyszer s mindenkorra. Ha ennyire szereted őt, akkor költözz hozzá. Én végeztem. Nem akarlak többé látni. Takarodj az életemből!

- Komolyan ezt akarod? Két év házasság van mögöttünk Kook, eddig mindig megbeszéltük a dolgokat.

- Komolyan. Részemről vége. – azzal sarkon fordultam, és kiléptem közös lakásunkból, a munkahelyem felé véve az irányt."

Immár több órája ültem az irodámban, de egyszerűen nem bírok foglalkozni az előttem tornyosuló méteres paksamétával. Egyre csak a reggel történteken agyalok. Elegem van abból, hogy Tae mindig Jimin nyakán lóg. Úgy vigyorog rá, ahogy rám sosem. Úgy öleli meg, ahogy engem sose. És amikor azt mondta neki, hogy „szeretlek", végképp elkapott a düh, és nem bírtam türtőztetni magamat. És igen, összevesztünk. De most, órákkal a vita után egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy én veszekedtem vele, ő csak csendesen, sértés nélkül válaszolgatott. És amikor azt mondtam neki, hogy takarodjon el, láttam, ahogy szeme benedvesedett. Mikor kiléptem az ajtón, még láttam, ahogy felém kiált, majd mikor már látta becsapódni az ajtót, még éppen láttam, ahogy fájdalmasan csuklott össze. Most, órákkal a vita után ráébredtem arra, mennyire megbánthattam Taehyungot. Szegénykém mindig érzékeny volt a sértő szavakra, talán most a kelleténél jobban rápirítottam. Na, mindegy, hazafele veszek neki egy szál rózsát (azt nagyon szereti), megbeszéljük a dolgokat, békülős szex, és minden a régi lesz. Erre felbuzdulva már jobban tudtam a munkámra koncentrálni, és délután négy órakor már hazafelé tartottam.

Amikor kinyitottam az ajtót, nagy csönd fogadott a lakásban. Cipőmet lehúzva beljebb léptem. Meglepődésemre nagy rend fogadott, szóval Tae kitakarított. De hol lehet? Átkutattam a házat (aminek tisztaságáért kitett az én kis űrlényem), de sehol sem találtam. A nappaliba visszatérve leültem a kanapéra, és ekkor egy fehér borítékot vettem észre a dohányzóasztalon, ahol mindig csak a legfontosabb dolgokat hagytuk elöl. Kinyitottam, és elkezdtem olvasni.

Drága Szerelmem!

Én nem akartam, hogy így történjenek a dolgok. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elvesztetted a belém vetett bizalmadat. Szavakba nem tudom önteni, mennyire fáj a reggel történtek.

Tudom, hogy ha a kapcsolatunkról van szó, akkor te a legkomolyabban veszed a dolgokat. Emlékszel mi volt az utolsó mondatod hozzám? "Takarodj az életemből!" Ezt legutoljára annak a lánynak mondtad, akivel szakítottál. Tisztában vagyok, ez mit jelent, és ígérem, nem fogok csalódást okozni. Most egy ideig Namjoonéknál fogok lakni, amíg nem találok egy albérletet, utána majd meglátom.

Én nagyon szeretlek, minden egyes Veled töltött perc egy életre belevésődött a lelkembe. Lehet, egy életre megutáltál, de akkor is el kell mondanom, hogy nagyon hiányzol. Már most is, amikor ezeket a sorokat írom. És történjék bármi, én mindig szeretni foglak. Szerelemből. Ha már soha többet nem találkoznánk, kérlek vigyázz magadra, és legyél boldog!

Örökre a Tied,

Taehyung

Kétszer kellett elolvasnom, hogy megértsem, mi is van a levélben. Nem akartam elhinni. Ez csak egy rossz vicc lehet. Idegesen rohantam a hálószobánkba, felrántottam a szekrényt, ahol az Ő polcai üresek voltak. Az íróasztala szintúgy, bőröndjének hűlt helyét találtam csak. Beléptem a konyhába, hogy a rózsát vázába tehessem, és akkor megláttam a tűzhelyen egy lábast. Spagetti. A kedvencem. És azt hiszem, ekkor tört belém a felismerés, hogy mit is tettem ma reggel.