Ellentétek

7. fejezet

- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit sem kedvesen.
Megint sóhajtott. Valójában nagyon is érdekel, mit akarhat.
- Miért jársz azzal a gyökérrel? - kérdezte rövid habozás után. Nem mintha érdekelné, inkább olyan fejet vágott, mintha ezzel is gúnyolni akarna.
De milyen gyökér? Balázs? Oh, tényleg!
- Ha tudni akarod, - kezdtem ingerülten, de meggondoltam, mit is fogok mondani. Nyugodtan higgye csak azt, hogy járunk. - De nem is akarod tudni! Hagyj békén, te csak bosszantani tudsz! És nem is ismered! - mondtam haragosan, és lerohantam a földszintre. Nem gondolkodtam, csak vitt a lábam a kanapéhoz, ahol a barátaim csücsültek. Barátok? Vajon barátok vagyunk? Nem hinném...
- Haza kéne mennem - mondtam a csapatnak, de senki sem vett komolyan.
- Ugyan, inkább keress egy szobát, ahol aludhatsz - ajánlotta Rita.
- Gyere, mutatok egy csendesebb helyet - fogott kézen Heni, és nem értettem, miért kedves velem. Azt sem értettem, miért követtem őt. Annyira nem szimpi...
Kihúzott az udvarra, egy elég sötét helyre, majd szembe fordult velem.
- Figyelj, Emma! - kezdte, majd mutatóujját feltartva folytatta. - Ha megpróbálsz a csapat tagja lenni, nagyon nem leszünk jóban! - Mi van? Most megfenyeget engem? - Nem vagy közénk való! - ezzel otthagyott, én pedig kővé dermedve álltam ott. Miért akarnék közéjük tartozni?
Egy részeg srác jött felém, eléggé ijesztően festett.
- Szia, szépségem - közeledett, én pedig a hátam mögé néztem, hátha nem nekem szólt, de csak sötétséget láttam. - Gyere, játsszunk egy kicsit - morogta perverz hangon.
- Hagyj békén! - utasítottam hidegen.
- Ha nem ellenkezel, kevésbé fog fájni, aranyom. Tudok egy helyet, ahol elintézhetjük - mosolygott, majd megragadta a kezem, és maga után húzott. Próbáltam kirántani magam a szorításából, de sikertelen volt minden próbálkozásom. Nem hiszem el, hogy senki sem veszi észre, hogy erőszakkal visz magával. Hogy lehet ennyire erős egy ittas ember? Elég sokáig szenvedtünk a nappaliban, ugyanis sok vendég távozott, az engem kiszemelt srác pedig mindenképp váltott pár szót mindenkivel...
Hol vannak Fruzsiék? Biztos kiütötték magukat, és valahol alszanak. De nem is olyan rég mentem ki Henivel... Te jó ég, hány óra lehet? Nem tudtam meg, mennyi idő telt el, de ha már hazafelé indulnak az emberek, és kezd elhalni a buli, akkor biztosan sokáig állhattam lefagyva.
Gondolatmenetemet megszakította a részeg srác, aki felráncigált az emeletre.
Az egyetlen szabad hely a mosdó volt, ahol már jártam, azonban más társaságában nem volt olyan jó a hangulat... Mikor végre elengedte a karomat, és taperolni készült, az ajtó felé vetettem magam, kicsit szenvedtem a zárral, és mielőtt elkapta volna újra a karom, lerohantam a lépcsőn. Az ismeretlen utánam szaladt, a lent lézengő emberek mosollyal nyugtázták, hogy biztosan csak játszadozunk...
A nappaliban álltam a kanapé egyik oldalán, az üldözőm pedig a másikon. Mikor elindult, hogy megközelítsen az egyik irányból, én az ellentétesbe szaladtam, fel a lépcsőn, nem is sejtve, hogy zsákutca lesz. Az emeleten minden ajtót megpróbáltam kinyitni, de egyik sem adta meg magát. Az utolsó ajtón dörömböltem, tudtam, hogy Marci bent van, és már kezdett elveszni bennem a remény, mert az erőszakos idegen egyre közelebb ért.
- Marci! Kérlek, nyisd már ki! - dörömböltem az ajtón, aztán egyszer csak kattant a zár, én pedig szó szerint beestem a szobába.
- Csukd be! Csukd be! Zárd már be! - sipákoltam, de a megmentőm csak értetlenül pislogott.
- Mi a fene történt? - kilépett az ajtaja elé, ahol az idegen egy pillanat alatt visszafordult, és haragosan nézett rám.
- Ismered? - kérdeztem a földön ülve, miután bezárta az ajtót.
- Mit gondolsz, mit keresett itt a bulimon? - nézett rám vidám arccal, aztán a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Végül is egyértelmű a válasz.
Miután felsegített, leültetett az ágyára, és a szekrényéhez sétált. Közben figyeltem a félmeztelen testét, és mosolyogtam fekete boxerén. Csak a karjai voltak kitetoválva, többi testrésze csupasz volt. Lábai eszméletlen hosszúak és formásak voltak, de nem bámulhattam sokáig szőrös végtagjait, mert megfordult. Nyúzott arcát egy pillanatra eltakarta az újonnan felvett pólójának anyaga. Valószínűleg felébresztettem, mert elég kusza volt a haja, az arca és a hangja pedig alátámasztotta feltevésem.
- Mi történt? Bántott? - kérdezte mellém ülve, én pedig az ágy végébe húzódtam. Kedves velem. Megint! Mi történik? Teljesen összezavar.
- Azt hiszem... Tudod... - eléggé felzaklatott az egész, de nem akartam újra sírni előtte.
- Rád mászott? - kérdezte aggódva. Aggódva? Valami kellemes bizsergés jelent meg a hasam alsó részében. Biztos csak az alkohol... Vagy nem? Emma, meg fogsz őrülni!
- Rángatott, és... - nem bírtam tovább. Az adrenalinná alakult sokk könnyek formájában jött ki rajtam. Meglepő? Nem annyira...
- Nyugodj meg, Emm! - mi van?? Emm? Halucinálok? Nem arrogáns. Kedves. Kedves. Kedves! Mi lesz velem...
- Nem...nem csinált semmit. Elmenekültem - szipogtam, ő pedig kisimította a hajam az arcomból.
- Semmi baj, ne sírj! - suttogta, és közelebb húzott magához, hogy átöleljen. Elvette az eszem. Az illata férfiasan kellemesen fanyar volt, megbolondultak a hormonjaim tőle.
Valószínűleg a vodka sokat segített az összezavarodott testemnek, mert egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam azt a személyt, akit utálnom kéne.
Vastag ajkai mozdulatlanok voltak az enyémek alatt, aztán halványan elmosolyodott, és visszacsókolt. Látszólag nagyon meglepődött, én pedig nem tudtam parancsolni magamnak. Lassan megmozdult, én meg felbátorodva átkaroltam a nyakát. Nyelvével kezdeményezett, aminek természetesen nem bírtam ellenállni. Édeskés ízű nyelve felfedezte a szám minden egyes pontját, és éreztem az esti fogmosás okozta kellemes leheletét. Marci a hajamba túrt, közel tartott magához, és végigfektetett az ágyon.
- Emma - nyögte halkan a gondolataiba feledkezve. Mindig hercegnőnek szólít, most meg... Ahj!
Fölöttem támaszkodott, aztán a nyakam kezdte csókolgatni. Az agyam kikapcsolt, nem tudtam gondolkodni, csak nyögtem egyet halkan, mert jó érzést okozott nekem. Picit fájt, mikor meghúzta a hajam, de aztán rájöttem, hogy csak azért, hogy jobban elérje a nyakam. Apró csókokat hagyott mindenütt, ezzel a bizsergető érzés teljesen átvette az uralmat felettem.
Visszatért a számhoz, gyengén beszívta az alsó ajkam, és kezdtem rájönni arra, hogy nem jó, amit csinálunk. Soha senkit nem csókoltam még így, és talán nem részegen kéne ezt csinálnom...
- Ma...Marci - próbáltam szólni, de félreértette. Tovább csókolt, egyre nehezebb volt megállítani. - Elég - próbáltam eltolni, mire végre vette a lapot, és felvont szemöldökkel meredt rám.
- Öhm... Ne haragudj! - mondtam zavartan, és figyeltem rózsaszín, felduzzadt ajkait. Szerettem volna folytatni, de nem lehet.
Legördült rólam, és semleges tekintettel meredt rám.
- Én... - kezdtem, de durván közbevágott.
- Te! Te nem akartad ezt, csak kedves voltam, és azt hitted ez egy jó alkalom igaz? - lehet, hogy ezt hittem. Kedves volt, részeg vagyok, és fáj bevallani, de vonzódom hozzá.
- Nem tudom, mit hittem - vallottam be szemlesütve.
- Nem számít. Ez csak egy csók volt - vont vállat, mintha semmit sem számított volna neki. De láttam, ahogy elérzékenyült, és fájna tudni, hogy neki ez közel sem jelentett annyit mint nekem. - Mindenki smárol mindenkivel... Nem nagy dolog - teljesen érdektelenül beszélt, ami nagyon fájt.
- Elfelejtjük, és úgy teszünk, mintha mi sem történt volna? - kérdeztem érdeklődve, pedig semmi kedvem nem volt elfelejteni.
- Persze - válasza kissé megnyugtatott, hiszen ez a viselkedés egyáltalán nem rám vall, és nem lenne jó, ha bárki is megtudná, mik történnek, de bárcsak ne lenne ennyire nemtörődöm! - Úgyhogy most menj el! - hogy mii?? Elég hülye fejet vághattam, mert megmagyarázta. - Azt hitted majd megcsókolsz tök hirtelen, úgy, hogy nincs is beleszólásom, aztán majd itt alszol velem, és minden más lesz? - nevetett. - Arról nem is beszélve, hogy megint itt vagy a szobámban, amikor tudod, hogy nem kéne!
Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy kiakadjak, úgyhogy a kettő között lefagytam. Mi az, hogy nem volt beleszólása? Visszacsókolt! Mosolygott! És ahogy a nevemet mondta... Nem értek semmit. Most olyan a szituáció, mintha én kényszerítettem volna.
- Nem lett volna muszáj visszacsókolnod, és leállíthattál volna engem úgy, ahogy magadat is! - mondtam ingerülten, de mégis a sírás határán álltam. Álltam, szó szerint, mivel ki akartam menni. Miért hozza ki belőlem a legrosszabat ez az ember?
- Nehéz lett volna - sóhajtott, és nem tudtam, mire érti. Engem leállítani, vagy magát? Vagy nehéz lett volna azután, miután leálltunk? Te jó ég...
- Részemről ennyi volt. Nem bírom tovább! Viszlát, Marci! - böktem oda, és már az ajtó kilincsét fogtam.
- Ugyan már, hercegnő! - sóhajtotta mosolyogva. - Túl késő van ahhoz, hogy hazamenj - most megint mi a frászt csinál? Burkoltan megkér, hogy maradjak, kedves lesz, leomlik előtte az oly régóta szilárdan körülöttem magasodó falam, hogy aztán a fal mögött rejtőző szelíd, gyámoltalan kis madárkába érzéketlenül belerúgjon egyet, és kiröhögje! Mit tesz velem ez a fiú? Haza kell mennem, és örökre elfelejtenem!
Lenyomtam a kilincset, de nem nyílt ki az ajtó. Oh, istenem! Bezárta, amikor még kedves volt hozzám, és megmentett. Kuncogott a szerencsétlenségemen, én pedig ügyetlenül elfordítottam a kulcsot a zárban, és szó nélkül elmentem.
Hallottam, ahogy a gúnynevemen szólongat, de nem érdekelt. Hazamegyek, és soha többé nem beszélek Fruzsival, Marcival és senkivel ebből a társaságból. Ez nem én vagyok! Egyedül kell lennem.
Hazafelé bementem egy éjjel-nappal üzemelő kis boltba, ahol vettem magamnak egy üveg vizet, és mire kiléptem az üzletből, a felkelő nap első sugarai adtak fényt az utcának. Siettem hazáig, és nem is tartott sokáig az út, hiszen lefelé sétáltam.
A kapukulcsomat vettem elő, mikor majdnem szívrohamot kaptam a kapualjban álló alaktól.
- Jézusom! Te meg mit keresel itt? - néztem a csókmesterre, és a kitörni készülő hisztirohamomat próbáltam elnyomni. Nem tudom, mióta nem aludtam, de rám férne!
- Téged kerestelek - mondta a rá jellemző menő stílusával.
- És ha már bent lettem volna? - húztam fel a szemöldököm.
- Akkor feloltottad volna a villanyt a házban - mosolygott, mert megint ő szerzett pontot.
- És miért kerestél? - kérdeztem, miközben kinyitottam a kaput.
- Bemehetnék?
- Nem - vágtam rá egyszerűen, mire ő felnevetett. Bunkó vagyok, de megérdemli.
Az utca végén egy női alakot véltem felfedezni, és ahogy közeledett, felismertem az egyik barátnőmet, aki nem tudom miért, de hajnalok hajnalám a buszmegállóba igyekezett. Illetve valószínűleg a buszmegállóba, mivel tőlük a mi utcánkon keresztül lehet a legrövidebb idő alatt megközelíteni azt, és más tippem nem volt, hová mehet hajnalban.
Nem láthat meg minket! Valamit ki kell találnom. Egyre csak közeledik! Jesszus!
- Befelé! Gyorsan! - mondtam, és a kaput villámgyorsan bezárva tuszkoltam be magam előtt a majdnem kétméteres alakot az előszobába.
- Nyugi, kislány! Mintha szellemet láttál volna - mondta kínosan mosolyogva, én pedig valami motozásra lettem figyelmes. Hallgatózni kezdtem, a mutatóujjam pedig Marci szájára tettem. Pillanatokkal később felfogtam, mit is művelek, és elvettem a kezem az arcától.
A szüleim szobája felől jöttek a zajok. Amik egyre tisztábbak lettek, és sajnos egyre kínosabbak is. Az anyám... Na ne!
- Ők most... - kuncogott csendesen a bunkó neszelőtársam.
- Igen, és ha ők most... akkor hamarosan ki fognak jönni a szobából, téged pedig nem láthatnak meg itt - mondtam szigorúan, miközben anyám egyre vékonyabb hangjai visszhangzottak a földszinten, ahogy ritmusosan nyögte apám nevét. Ki kell találnom valamit. Már biztosan tiszta a terep, kitoloncolhatom...
Ha a szülői szex nem lett volna elég, valaki körvonalai rajzolódtak ki a bejárati ajtó üvege mögött, és egyre közelebb ért. Megfagyva néztük a behatolni készülő ember sötét sziluettjét, és imádtam, hogy az üveg nem ad éles képet azokról, akik bármelyik oldalán is tartózkodnak.
Egy kulcscsomó zörgése, majd a kulcs kaparászása a kulcslyuk közelében...
- Fel! Fel! Most! Arra - lökdöstem az előttem kővé dermedt fiút.
Az emeletre érve megúsztunk egy frissen elélvezett házaspári idillt, illetve egy értetlen és pletykás takarítónői lelepleződést.
- Itt aztán megy az élet már kora reggel - nevetett Marci.
- Kuss legyen, és menj be oda! - mutattam a szobaajtómra. - Még meghallhatnak.
- Igenis, hercegnő - röhögött, én pedig bezártam a szobám, és azon kezdtem tűnődni, hogyan is kerültünk egyik percről a másikra a szobámba? Elképesztő.
- Ki elől menekülünk folyton? Talán szégyellsz engem? - nevetett.
- Ne tegyél úgy, mintha barátok lennénk, jó? Jobban összezavarsz mint a gyerekmesék a tévében! - próbáltam goromba lenni, de az én lelki állapotomban csak ennyire futotta. Kinevetett. Természetesen. - Inkább ülj le, és fogd be! - mondtam, és lehuppantam a babzsákfotelomba. - De az ágyamhoz ne merészelj hozzáérni! - mondtam hirtelen, mikor ahhoz közelített, és a szemem szikrákat szórt. Beijedt, és feltartott kezekkel viccesen mellettem foglalt helyet a másik babzsákon.
- Nos, miért kerestél engem? - tettem fel a kérdést, ami váratlanul érte, mivel épp körülnézett a szobámban. Kérdésemre felém kapta a fejét, és összezavarodott.
- Hát, mert... Nem tudtam, milyen állapotban vagy, és nem tartottam jó ötletnek az egyedül kószálásodat - magyarázkodott, én pedig annyira kimerült voltam, hogy csak nevetni tudtam. Annyira nem értem ezt a fiút. Mégis miért jött utánam? Félt engem? Ugyan már...
- Ez elég abszurd. De mint mondtam, ne tegyél úgy, mintha jóban lennénk - mondtam komolyan.
- Emma, én... - valamit mondani akart, de nem tudhattam meg, mert anyám ész nélkül kopogott az ajtómon.
- Emma, kislányom, azonnal nyisd ki az ajtót! Tudom, hogy itt vagy - sipákolt, én pedig bepánikoltam. A francba! Ösztönösen lerúgtam a cipőm a földszinten, ebből tudja, hogy itthon vagyok. Befogtam Marci száját, és a lehető leghalkabban suttogni kezdtem.
- A fürdőbe! El kell bújnod, mert lefejez minket, ha itt talál - próbáltam betolni a saját kis fürdőmbe, de makacskodott.
- Hercegnő, felnőtt vagy! Nem fogok elbújni az anyád elől - mondta nagyfiúsan, miközben anya folyamatosan verte az ajtót. Szegény fa, biztos nem bírja sokáig, ha ennyit püfölik...
- Kérlek, Marci! Kérlek! - mondtam nagy szemekkel, mire megadóan bólintott egyet, én pedig mosolyogva becsuktam a fürdő ajtaját, beengedtem a tomboló anyámat.
- Mégis mit képzelsz magadról, kisasszony? - nagyon remélem, hogy igazából ezt a fürdőszobában kuksoló fiú nem hallja! - Egy csupaszív, jó kiállású, karizmatikus fiú jött el hozzád, mire te kikosarazod, de még csak nem is hozzád méltó módon? Azt hitted nem tudom meg? El sem mentél vele még a sarokig sem, hogy képzeled? Emma, nagyot csalódtam benned.
- Tudod, anya, nem kellett vele elmennem a sarokig sem, hogy rájöjjek, nem fog működni a dolog. Úgy tartottam tisztességesnek, hogy elköszönök tőle már az elején - mondtam higgadtan, de anyámnak egyre csak vörösebb lett a feje.
- Mi az isten papucskája sugallta neked az első pár percben, hogy nem fog működni? - tehát Marci felbukkanásáról nem tud. - Az a tetkós srác van a dologban? Belezúgtál? Telibeszélte a fejed, vagy mi a fene folyik itt?
- Anya! - mondtam kicsit talán túl magas hangon, de ez már felháborított. - Szó sincs szerelemről, és senki nem beszélte teli a fejem, egyszerűen csak nem éreztem jól magam vele, és örülnék, ha most kifáradnál, mert pihenni szeretnék!
- Ahogy gondolod, kicsikém - mondta nemtörődöm módon, és most az egyszer hálás voltam azért, hogy nem nagyon érdekli, mi van velem. - De, minden esetre nem szeretném, hogy azzal a fiúval találkozz, vagy beszélj vele! Nem hozzád való - mondta, majd kiment. Én is pontosan tudom, hogy mi a jó nekem és mi nem, és pont ma döntöttem el, hogy nem tartom tovább a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik nem az én társaságom. Ebben a döntésben csak megerősített a tiltása.
Marci szó szerint kirontott a fürdőből, és kérdőn nézett rám, én pedig nem tudtam, mit reagáljak.
- Ez meg mi volt? - kérdezett.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, mintha semmi sem történt volna pillanatokkal korábban. - Azt hiszem, menned kell - állapítottam meg, és nagyon nem akartam, hogy Balázsról kérdezősködjön, vagy az anyámról, vagy egyeltalán bármiről is...
- Hogyan jutok ki? - kérdezte jogosan, mire kikukkantottam az ajtón.
- Tiszta - súgtam, és halkan leosontunk a lépcsőn, a bejárati ajtón pedig villámgyorsan kirohant, mert apa akkor jött elő a konyhából. Huhh, megúsztuk!
Felmentem a szobámba, letusoltam, aztán egy szénsavmentes víz társaságában bebújtam az ágyamba, és a telefonom nyomkodtam. Hamar elaludtam, nem is tudom, hogy nem ájultam el korábban.
***
Valamikor éjszaka ébredtem fel, nem tudtam a dátumot, azt sem, hogy hány napot aludtam át, de nem is túlzottan érdekelt.
Lebotorkáltam a konyhába, ettem egy tál müzlit, aztán felmentem a fürdőmbe tisztálkodni.
Teljesen frissen és üdén a babzsákfotelomban ülve jutott eszembe, hogy betájoljam magam.
Kikerestem a telefonomban a naptárat, és kicsit megkönnyebbültem, mivel csak egy napot aludtam végig. Tehát ma reggel a szobámban volt Marci. Azta!
Már hajnali 4 volt, és annyira nem voltam álmos, hogy olvasni kezdtem.
Órákkal később valaki csengetett. Ó ne, csak ne Marci legyen az! El akarom felejteni.
Leszaladtam a földszintre, felvettem a kaputelefont, és egy mázsás súly esett le a szívemről, mikor meghallottam Fruzsi csilingelő hangját. Vele sem akartam igazán tartani a kapcsolatot, de az utóbbi időben annyira jól kijöttünk, hogy nem tudtam nemet mondani a shoppingolásra. Meg valljuk be, tudat alatt én sem akartam igazán elszigetelni magam a vonzó fiútól, aki tönkreteszi az életem.
- Remek, akkor bemehetek, amíg elkészülődsz? - kérdezte türelmetlenül barátnőm.
Beengedtem, és alig tízperc alatt el is készültem. Írtam cetlit anyáéknak, aztán elsétáltunk a buszmegállóba.
Fruzsival megbeszéltük a buli részleteit, habár inkább ő mesélt, én inkább elhallgattam a történteket. Rengeteget beszélgettünk, a plázába érve is folyton csak csacsogtunk, és mivel elég korán volt, élveztük, hogy nincs nagy tömeg.
Ettünk, aztán bementünk három üzletbe, hogy megfelelő szandált találjunk Fruzsinak, de egyik sem tetszett neki igazán. Elég sok időt eltöltöttünk a cipőválasztással, és még eredménytelen is volt, mert végül nem vettünk lábbelit. Ellenben én vettem magamnak egy nagyon halvány lila színű ruhát, alul szélesedő szoknyarésszel, és annyira beleszerettem, hogy mindenképp fel akartam venni valahova. Csak ötletem sem volt, hova... Ennek ellenére megvettem, és nagyon örültem neki.
Mivel nem nagyon volt mit csinálnunk, beültünk egy fagyizóba, ahol összefutottunk Ritával, és kiderült, hogy szakítottak a barátjával. Nem túl jó hír, tudván, hogy már babát terveztek... Szegény.
- Ott van Marci, tudod, hogy ő mindig megadja egy lánynak, amire szüksége van - kacsintott Fruzsi az újdonsült szingli lányra, én pedig majdnem megfulladtam a félrenyelt fagyitól.
Ezt mégis hogy értette? Ez nem lehet igaz!
- Persze, de Marci a barátom, és nem feltétlenül szeretnék mégegy olyan kapcsolatot vele, mint pár éve - magyarázta, én pedig elég kellemetlenül éreztem magam, amiért semmit sem értettem. - Meg amúgy is, egész jól elvannak most Henivel.
- Ne haragudj, de milyen kapcsolatról beszéltél? - kérdeztem, és tudtam, hogy nem illik, de megölt a kíváncsiság.
- Hát tudod... Néha szórakoztunk egy kicsit, néha smároltunk, lefeküdtünk, de semmi komoly. Barátok voltunk mint most, csak kicsit felturbózva - nevetett. - Nagyjából úgy, mint most minden csajjal. Heni is csak egy jó barát, akit mellesleg meg lehet kapni - mondta mosolyogva, és tudtam, ezt azért teszi hozzá, hogy megnyugtasson. És meg is nyugtatott, hiszen nem járnak Henivel. De mégis ott motoszkált bennem valami, és bántott, hogy ő ilyen... Ahj! Csak simán Marci.
- Most már mennünk kéne - állt fel Fruzsi, miután kibeszéltünk minden lehetséges témát.
- Átjössz hozzánk? - ajánlotta fel barátnőm, én meg természetesen beleegyeztem, és busszal a plázától pillanatok alatt ott is voltunk náluk.
Megnéztünk egy filmet, közben folyton Marcira gondoltam, és idegesített a gondolat, hogy nem tudom kiverni őt a fejemből.
Olyannyira nem tudtam, hogy este, az ágyamban fekve is arra gondoltam, milyen ízű volt a csókja, és pírba borulva álmodoztam róla. Nem nyugodhatok bele ezekbe a gondolatokba! Nem szabad rá gondolnom! Erőszakkal kell kivernem a fejemből - gondoltam, és kupán csaptam magam a könyvemmel. Na, ez talán mégsem volt a legjobb ötlet. Fáj!
***
A gyönyörű napos délelőttöm a kertben napozással telt, aztán az előző nap megbeszéltek szerint, Fruzsiékhoz indultam megint, hogy grillezzünk.
Azt mondta, csak ketten leszünk, de azért egy picit kisminkeltem magam, mert sosem tudhatja az ember, mire számítson. A hajam eléggé kivilágosodott, és ezt imádtam, úgyhogy kivasalva szabadon hagytam. Egy farmer rövidnacit vettem fel, magamhoz egyeltalán nem hű módon, de grillezéshez pont megfelelő volt. Szabadon maradt lábaim miatt szinte pucérnak éreztem magam, és olyannyira szemérmetlennek, hogy a barátnőmékhez vezető úton majdhogynem szorongtam. Úgy éreztem, megbántam a rövidnadrágot, de ellenérzéseim is voltak, hiszen jól állt, és meleg van, szóval miért ne hordhatnám. Talán csak egy kicsit kevésbé konzervatív.
Már nem voltam messze Fruzsiéktól, mikor épp a házigazda felhívott. Biztos valamit elfelejtett...