Ellentétek

43. fejezet

- És milyennek képzelsz el egy tökéletes randit, ha már szóba került ma ez a tevékenység? - tette fel a kérdést teljesen váratlanul Marci, miközben épp egy falat pizzát készültem lenyelni. Nem számítottam ilyesféle témára, de mégsem válaszolhattam teljesen őszintén, hiszen akkor csak annyit kellett volna mondanom, hogy teljesen mindegy, csak vele legyek. Ezt nem szerettem volna az orrára kötni, úgyhogy hagytam a fantáziám szárnyakra kapni.
- Tetszik a kérdés - kezdtem bele. - Először is, attól függ, hányadik randiról van szó, de tegyük fel, hogy nem a legelső, mert azok mindig valahogy kínosak, amikor nem tudsz semmit a másik félről, és mondjuk elviszed kávézni, de az illető pont a világon azon kevesek közé tartozik akik nem fogyasztanak literszámra koffeines italokat... Na mindegy, szóval nem első randi, hanem mondjuk ideális esetben mondjuk második vagy harmadik, amiben elég kevésszer volt csak részem, szóval tudok idealizálni - teljesen belemerültem a témába, ahogy ki tudtam olvasni Marci arckifejezéséből, tetszett neki, hogy valamivel szóra bírhat, és ki tudja, remélhetőleg még ihletet is meríthet.
- Talán enni mennék, vagy valami olyan programra, ahol lehet enni is - nevettem kínosan.
- Abszolút megértem - mosolygott viszont a velem szemben ülő elbűvölő ifjú.
- Ha valaki eljut a második vagy harmadik randiig, már nem csak beszélgetni kell, ehet is az ember, az pedig sokat elárul, hogy mit, hol és miként eszik, nem? - tettem fel a kérdést, de Marci éppen teli szájjal nem tudott mást, csak bólogatni. Milyen ironikus... - Mondjuk ha mégis kimarad az evés, el kell feledtetni. Talán egy gyönyörű csokor virág vagy egy bók, sőt ha a helyzet úgy hozza, talán csókot is elfogadnék - gondolkodtam, Marci pedig felvonta a szemöldökét és hamar lenyelte a falatot, hogy szóhoz jusson.
- Ejha, nincsenek túl nagy igényeid, hercegnő, nade a második randin már csók? Semmi limuzin vagy hivatalos kérelem apukádtól?
- Miért akasztasz rám ilyen sztereotípiákat? És miért lenne baj, ha a második randin már elcsattanna egy csók?
- Meglep, hogy az elsőn még nem várod - változott a hangja kötekedőből huncuttá, de nem tudtam mire vélni.
- Valójában még sosem vittek el harmadik randira, de abban sem vagyok biztos, hogy a másodikig valaki eljutott-e valaha - vontam vállat. Nem akartam a Marcival töltött napokat randiként tekinteni, és különben is, nálunk elég korán megtörtént a csók, és volt bennem egy kis dac is, hogy szándékosan nem vettem bele a beszámolómba őt. Furdalt a kiváncsiság, vajon miként hatott rá ez a kis beszélgetés.

Nem hozta szóba, egészen addig nem is mutatott különösebb érdeklődést eziránt, mígnem az autóban ülve - végül palacsinta nélkül is teljesen jóllakva - eszébe nem jutott, hogy ami kettőnk között történt, nem illik bele az álomvilágomban elképzelt randimenetbe.
- Mikor is csókoltalak meg először? - hajolt közel hozzám mielőtt elindultunk volna.
- Nem randi keretein belül, arról biztosíthatlak - szúrtam oda a megjegyzésemet, végülis ide akart kilyukadni ő is, azt hiszem.
- Akkor ezt is most soron kívül követhetem el, hercegnő? - nem tudtam válaszolni, egyszerűen hozzám nyomta ajkait, és óvatos mozdulatokkal hívta táncba az enyémeket is.
- Ha már az étteremben nem bűnöztünk - nyögte egy szabad pillanatában. És én mennyivel jobban szerettem a száját ízlelni mint a palacsintákat!
Élveztem, hogy képes egyik pillanatról a másikra szenvedélyes őrültté változni, aki egy kivilágított parkolóban ülve esik neki a számnak, és még ennél is jobban élveztem, hogy amit művel velem azt nem csak én várom napról napra, hanem talán ő is ezen agyalt már órák óta, és csak erre a mozzanatra várt.
Megszakította a pillanatot, mindketten ziháltunk egy kicsit, én elmosolyodtam, ő pedig a halántékomra nyomott nedves puszikat.
- Olyan finom - lehelte a bőrömre, amitől egyszerűen kirázott a hideg, és nem bírtam felnyitni a szemeim. Többre vágytam. Arra, hogy egy ilyen nap után, amikor egyik élethelyzetből a másikba csöppenünk együtt, egy egész napos idegőrlő várakozás után ne csak egy apró puszit kapjak, hogy aztán az életemet dobjam csak mégegy újabbért, hanem  egy igazi vad, őszinte csókban árulja el nekem, hogy élvezi a társaságom, hogy betelik egyetlen csókommal és nem olyan vagyok neki mint mások, akiket már rég ágyba vitt volna.
Én még sosem voltam együtt senkivel, de egy ilyen után még azt is el tudnám képzelni, hogy a kocsija hátsó ülésén essünk egymásnak, nemhogy Marci, aki minden ujjára másik nőt találhatna, mégis megállja egy csóknál, mert tiszteletben tart. Legalábbis azt hiszem.
- Miért? - kérdeztem halkan.
- Mit miért? - lehelete csiklandozta a vékony bőrt a fülem alatt, ahogy végigcsókolta a területet.
- Miért vársz erre mindig ilyen sokat? - kérdeztem meg az egyik kérdésem a sok közül. Nem biztos, hogy választ vártam volna arra a kérdésemre, hogy miért áll meg mindig csak ennyinél, nehogy hamis jeleket közvetítsek vele, mégis szinte bármit megtettem volna, hogy tudjam a választ.
- Vannak dolgok, amikre érdemes - nézett a szemembe, majd egy apró csókkal ajándékozott meg újra, és elhúzódott.
Nem tudtam teljesen kijózanodni az általa okozott mámorból, mikor beindította az autót, és a szokásos helyére rakta a tenyerét. Alig észrevehető mozdulattal kicsit nagyobb terpeszbe lazítottam a lábaim, kényelmesebben elhelyezkedtem, így a keze beljebb csúszott, de nem esett kísértésbe, és nem kezdett el feljebb kutakodni. Bizonyította, hogy úriember.
Nyugalmasan vezetett hazáig, nem szólt a rádió sem, élveztük a csók utáni csendet. Cseppet sem volt kínos vagy erőltetett, inkább kimondatlan gondolatokkal telt meg a légtér, mégis sejtettük, hogy mit mondana a másik, ha megszólalna.
Kicsit későre járt, mikor megálltunk a házunk előtt a túloldalon, de nem annyira érdekelt.

- Az ígéret szép szó - utaltam a korábbi megjegyzésére, tényleg tetszett az a kis hangulatos étterem. Kiszállni készültem volna ezzel a frappáns mondattal, de megállított.
- Ha valamit szeretnél tisztázni, vagy megbeszélni, állok elébe, de nem szeretném, ha félreértésekben élnél - nyomatékosította az elmémben, de nem tudtam, hogy ez most arra vonatkozik, hogy randizni szeretnék miközben ő nem, vagy hogy esetleg ő is szeretne, de én azt hiszem hogy nem, vagy csak még mindig játszani szeretné velem ezt a hülye kis játékot amit én a kezdetektől fogva utálok, vagy éppenséggel valami teljesen más, és túlkombinálom már megint.
Bólogattam, habár tényleg sejtelmem sem volt, hogy hányadán is állunk, de túl fáradt voltam mély beszélgetésekbe belemenni.
- Rendben, akkor aludj jól - a gesztusaiból ítélve nem akart megcsókolni, pedig olyan gyönyörű búcsú lett volna...
Kiszálltam az autóból, de mielőtt becsuktam volna, még behajoltam egy pillanatra.
- Köszönöm szépen a vacsorát - mosolyogtam fáradtan.
- Én pedig a mai napot - intett, becsuktam az ajtót, és a kapunk felé indultam. Megvárta, míg bejutok az udvarba, aztán elhajtott.
El sem hittem, hogy létezik ilyen csodálatos elválás, és ilyen reménytelen reménykedés a titokzatos fiúért...

Hahó!
Jönnek az izgi részek lassan, remélem várjátok!
Az elkövetkezendő néhány rész hasonló hosszúságú lesz, bocsánat, de így tudtam a legnormálisabban szétdarabolni, mert különben lett volna pár 4-5ezer szavas és pár 5-700 szavas fejezet is, szóval kiegészítgettem meg szabdaltam, és így kicsit egységesebb szószámmal de tömörebb szerkezettel jönnek majd a részek.