Ellentétek

27. fejezet

A nyakamon végiggördülő izzadtságcseppek csiklandozó érzése kellemetlen ébresztés volt, és nem lepett meg a tény, hogy a hetven celziuszban is nyakig be voltam takarózva, hisz ez egy elég szokatlan tulajdonságom. Amitől még szokatlanabb, hogy a lábam ki szokott lógni, épp úgy, ahogy a mellettem elterülő Marcié is, csak rajta egyáltalán nem volt takaró. Mint egy normális ember nyáron. Én meg betakarom a felsőtestem... Miért?
Ráadásképp, ha nem lennék elég fura, összesimult a két végtagunk míg aludtunk, és miután meggyőződtem arról, hogy a mellettem fekvő félisten még alszik, nem húztam el onnan a lábam. Valahogy megnyugtató érzés volt még pár másodpercig érezni őt, pedig tudtam, el kell mennem.
Emlékszem, elalvás előtt is összeért a lábunk, de egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy titkos éjjeli összebújás helyett a lábunkat dugjuk össze. Ez kicsit bizsergető, olyan különleges, fura és nagyon ránk jellemző.
Gyors gondolatmenetemet a saját ásításom szabotálta, ami után némileg észhez tértem, és nagyon óvatosan kimásztam az ágyból. Magamban örömtáncot jártam, amiért nem nyikorgott semmi, és viszonylag hangtalanul kezdtem végrehajtani a szökést.
A lelkiismeretem elgyengített az elhatározásban ahogy egyre közelebb kerültem az eltávozáshoz, a tegnapi gondolataim pedig visszatértek, és harcot vívtak az újabbakkal, így kénytelen voltam sorra venni az érveket a szökés ellen és mellett, pedig lehet, hogy jobb lett volna csak gondolkodás nélkül elmenni, ahogy tegnap kiterveltem, és ahogy tegnap este is sikerült nem agyalnom...

Kétség sem férhet hozzá, hogy ritka alkalmak egyikét élhettem át előző este, de ki tudja, milyen hangulatban lesz Marci miután felébred... Alvás közben békés, kisimult arca angyali, és szeretném nézni amíg alszik, mégsem lehet, mert nem kockáztathatom, hogy megalázzon, ha felkel.
El fog küldeni, hisz sokat ivott este, az is lehet, hogy nem fog emlékezni semmire, de ha mégis, mi van, ha direkt kihasznált? Csak egy pótlék voltam neki, aki megvigasztalta, és újra belement az értelmetlen játékba.
Egyre jobban elhittem, hogy nincs is szükség ellenérvekre, inkább cselekedtem.
A kezembe vettem a ruháim, és kezdtem végleg elhatározni, hogy semmiképp sem maradhatok, majd lábujjhegyen elsétáltam az ajtóig, amikor Marci megmozdult, én pedig jéggé dermedtem.
Ha most felébredt, végem! - gondoltam, miközben lassan felé fordítottam a fejem.
Eszembe jutott, vajon hogy nézhetett ki az anyukája, talán az angyali vonásait tőle örökölte, illetve megfontoltam, mennyire lehet rám szüksége az őt ért trauma miatt.

A korábbi pozíciójából mozdult el, és lába a takaróba gabalyodott, de nem kelt fel. Hümmögött valamit, biztosan álmában, és akkor döntöttem. Halvány mosoly kíséretében nyomtam le a kilincset, hiszen irtó édesen aludt, és csak reméltem, hogy megbocsát majd nekem azért, mert elmentem.

A fürdőben magamra kaptam a használt ruháimat, az óriási alvóspólót pedig a szennyesbe dobtam.
***
Miután Hédi kiengedett, és nem kérdezősködött, hazafelé is Marcin törtem a fejem.
Talán tényleg maradnom kellett volna, hisz az a haláleset, meg a sok teendő, de túl sok esély volt arra, hogy nem jóindulattal fog felkelni...
Remélem, nem fog emlékezni semmire, az lenne a legegyszerűbb végkimenetel, de ha mégis, a legjobb döntés biztosan az volt, hogy eljöttem, mivel semmi szükségem újabb felfordulásra!
Felelőtlen voltam és idióta, Marci még mindig semmit nem érez irántam, és én valamiért újra belementem a játékába. Sehol nem tartunk, nem tudtunk megbeszélni semmit, ami lehet, hogy jó, lehet, hogy nem, de minden esetre furcsa, hogy nem érzem jól magam attól, hogy otthagytam.
Igaz, hogy nem tudok róla semmi lényegi információt, semmi fontosat, mégis úgy érzem, tudat alatt ott akartam maradni. Egy kicsi részem reméli, hogy mindenre emlékszik majd, és milyen jó lett volna, ha együtt kelünk fel, és minden megváltozik. Minden olyan könnyű lenne, olyan más.
***
Hazaérve senkit sem találtam otthon, csak két cetlit a hűtőn anyám írásával.
Emlékeztető, hogy este vacsizni megyünk, és hogy van kaja a mikróban, csak melegítsem meg, ha akarok enni.