Ellentétek

46. fejezet

- Eladom ezt a házat - szólalt meg először azóta, hogy elindultunk a házához, immáron a bejárati ajtó kinyitása után.
- Miért? És mihez kezdesz utána? Hová mész? - kicsit sem próbáltam meg leplezni az aggodalmamat, ami neki is feltűnt, de nem tette szóvá, csak elmosolyodott rajta.
- Egy kisebbe költözök, vagy majd kitalálom - vont vállat, aztán itallal kínált, lezártnak tekintette az ügyet.
Egy pohár víz után még a konyhában szerettem volna tisztázni a konkrétumokat:
- És hol alszom? - tettem fel a kérdést, kicsit össze voltam zavarodva a beszélgetésünk után.
- Gondoltam velem, de csak ha nincs ellenedre, hercegnő - mondta huncut mosolyával, le sem tagadhatná, hogy mennyire élvezi ezt... Közben elindultunk fel az emeletre.
- Biztosan jó ötlet? - álltam meg a szobája ajtaja előtt.
- Kihúzódhatsz megint a szélére, csak kérlek hadd ne ágyazzak most meg a kanapén - érvelt, én pedig belementem, elvégre úgyis csak bemászna mellém, de szigorúan sötét pólót választottam pizsama gyanánt.
Megegyeztünk.
Nem aggódtam, nem féltem, mosolyogva bújtam be Marci puha ágyikójába, ahol megcsapott a tömény, koncentrált illat, amit annyira imádok, és még szélesebb lett a mosolyom.
- Nagyon álmos vagy? - kérdeztem, mikor már a magas tetovált fiú is tiszteletét tette a fekhelyén.
- Attól függ, mit szeretnél - mosolyodott el, a szemöldökeit kihívóan huzigálva, én pedig válaszul hozzávágtam egy párnát.
- Hé, most mi van? Nem lehetett kihagyni - védekezett, aztán visszaadta a párnát. - De komolyan, mit szeretnél?
- Csak beszélgethettünk volna még egy kicsit, de tudom, hogy fáradt vagy, és annyira kényelmes ez a hely, hogy engem is mindjárt elnyom az álom - nyomatékosításként ásítottam egyet, mire ő is, és nem is firtattam tovább. Betakaróztunk, és egymás felé fordultunk.
- Szeretnél közelebb jönni? - tette kezét a köztünk elterülő üres helyre a velem szemben fekvő csodás fiú.
Belegondolva, olyan hihetetlen, hogy én fekszem itt vele a szobájában, és burkoltan arra kér, hogy húzódjak közelebb.
Mi ez, ha nem a mennyország?
- Nem is tudom, hogy jó ötlet lenne-e... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.
- Ígérem, jó leszek! De tényleg - feltartotta kezeit, nem tudtam ellenállni neki.
- Rendben, egy kicsit közelebb jövök, így legalább nem esek le - nyugtáztam, és akkor ő is beljebb csúszott, mire felszaladt a szemöldököm.
Mindig is tudtam, hogy igencsak kifejező tud lenni az arcom, de amikor Marci magyarázkodni kezdett, kicsit büszke voltam magamra, hogy irányítani tudom a mimikámat.
- Én sem szeretnék leesni! Ártalmatlan vagyok, hidd el - erre nevetnem kellett, hiszen mindketten tudtuk, hogy mekkorát lódított.
Valójában nem tudtam, miért akart közelebb lenni, ha tényleg nincsenek mocskos szándékai, de betartotta a szavát. Ami miatt folyton mosolyogni akartam. Nem múlt el a késztetés...
- Szép álmokat! - mondtam, majd elfordultam a másik oldalamra, és úgy vártam a válaszát.
- Neked is - suttogta, és elkezdett mocorogni.
Nem telt el sok idő, mikor óvatosan megsimította az oldalam, és a következő pillanatokban pedig egyre közelebb csúszott, mígnem átölelt hátulról. Én voltam a kiskifli, és annyira boldog voltam, hogy tényleg semmi piszkos dolgon nem törte a fejét, csak át akart ölelni, hogy kicsit jobban bepozicionáltam magam a karjai közé.
Olyan meleg volt és szívderitő, hogy semmi pénzért nem hagytam volna ott Marcit.

A testünk teljesen összesimult, a forró csiklandozó lehellet érzete a nyakamon pedig nem engedte, hogy elaludjak.
Ráadásul simogatta a combomat.
Mocorogtam, mert kellemetlen volt, hogy simogat és nem értettem, miért.
Folyton az járt a fejemben, hogy mennyi mindenre taníthatna meg, mennyire tapasztalatlan vagyok, és hogy az egyetlen akivel biztonságban érzem magam, és aki miatt örömmel nyitnék az újdonságok felé, az a mögöttem fekvő izmos test tulajdonosa.
Szerettem volna azt hinni, hogy csak azért cirógat, hogy elaludjak, de mikor nyálas csókokat hagyott a tarkómon, majd a gerincem tetejénél, amitől a hideg is kirázott, kezdett elmenni a józan eszem.
- Marci - halk sóhajaim közepette próbáltam volna figyelmeztetni, vagy kérdőre vonni, de ő csak csitított.
A keze becsúszott a pizsomám alá, majdnem a csípőmet simította már, amikor az izgalmam helyébe félelem lépett, és megállítottam a kezét.
- Azt mondtad, jól fogsz viselkedni - próbáltam felé fordítani a fejem, hogy ránézhessek.
Segített, a hátamra fordított, félig fölém került, és végre láthattam az arcát.
- Úgy vettem észre, hogy élvezed - vonta fel egyik szemöldökét huncut mosoly kíséretében, közben a kezemet, amivel megállítottam a mozgásban, a fejem fölé emelte, és ott lefogta. Erre csak akkor döbbentem rá, amikor nem tudtam elvenni onnan, mert fogva tartott a csuklómnál fogva.
- El akarsz csábítani? - kérdeztem félve a következményektől.
Újabb kis csókokat hintett a bőrömre, ezúttal az arcomra; és a fülembe suttogta válaszát.
- Hozzám nyomtad a kemény popsidat. Te csábítottál el engem - búgta, de nem akartam átadni magam a kísértésnek, pedig annyira élveztem, amit csinált.
Borzongás futott végig a testemen, amikor a fejem oldalra döntötte, és egész a pólóm szegélyéig csókokkal borított.
- De... én nem... nem akartam - kezdtem volna magyarázkodni, de sűrűn kellett levegőket vennem ahhoz, hogy megnyutathassam magam.
- Nem tudok ellenállni neked - vallotta be, de egy pillanatra sem hagyta abba a puszik osztását.
Szóval én csavartam el a fejét? Pusztán annyival, hogy egy kicsit mocorogtam? Ennyire jó lenne a fenekem? Vagy csak ennyire kanos volt már a kezdetektől fogva Marci?
- De... megígérted, hogy - nem hagyta, hogy végigmondjam, egyszerűen megcsókolt, és nem tudtam ellenkezni, átadtam magam az érzésnek. Visszacsókoltam őt, mire leengedte a karom, a hajába túrhattam, aztán a derekamnál fogva húzott még közelebb magához. A combja az én két végtagom között volt, amit kihasználva nekem préselte a lábát, hogy azzal is örömet okozhasson, és elkápráztatott, mennyire tudja, érti és ismeri a testemet. A női testet.
Győzelmet aratott a gondolataim felett a tudatalattim, csak engedtem a hasam aljában kezdődő bizsergés varázsának, és vágytam Marci érintésére.
- Nem fogok rosszat csinálni, komolyan - szólt, miközben én megpróbáltam teljesen magam fölé húzni.
Egyedül nem sikerült volna, de rásegített, végülis fölém kerekedett, és úgy csókolt tovább.
Nem érdekelt a hadoválása, már nem is gondoltam ilyesmire, ha már megbolondított, akartam őt. És eközben mégsem akartam még szexelni vele... Ez a kettősség nem hagyott nyugodni.
Ahogyan az utóbbi gondolata sem, egy pillanatra elgondolkodtam, vajon velem van-e a baj. Ennyi kellett ahhoz, hogy újra mozgásba kezdjenek a fogaskerekek és beinduljon a gondolkodásom.
És valószínűleg a rémületet nem sikerült teljesen elrejtenem az arcomról - nem is jutott eszembe, hiszen pillanatok alatt változtak az érzéseim a helyzettel kapcsolatban -, ezért a felettem teljes testsúlyát tartó fiú megpróbált megnyugtatni.
- Nem csinálok olyat, amire még nem vagy készen! Csak add át magad az érzésnek, látom, hogy szenvedsz - suttogta kellemes, vággyal teli hangon. - Lassan, lépésenként szeretném veled, nem kell aggódnod, rendben? - kérdése elég volt ahhoz, hogy minden félelmem elpárologjon, bíztam benne, így hát bólintottam. Kicsit lejjebb ereszkedett, mellkasa az enyémnek nyomódott, pillanatokkal később pedig kőkemény férfiasságát is megéreztem a lábaim között.
A levegőm bent akadt, még sosem volt ilyen élményben részem, eléggé megijedtem, de közben nem kerülte el a figyelmem, hogy ruhában fekszünk egymáson.
Nem tudtam tovább agyalni, elvégre igaza volt... Akartam, de csak lassanként.
- Mire gondolsz most? - kérdése még az addigiaknál is jobban meglepett, nem jutottam szóhoz.
Amikor finoman megmozdította a csípőjét, az alsónadrágján keresztül az én fehérneműmnek tolta magát, újra ingerelt, egy sokkal szűkebb területre szorítkozott az érintése által belőlem kiváltott túlzott izgalom, és akkor felfogtam, hogy tényleg nem fog olyat tenni, amire nem vagyok kész. Hiszen meg sem próbált levetkőztetni... És annyira nyugodtnak tűnt, hogy akaratlanul engem is ellazított.
- Hmm - próbáltam volna ennyivel lerendezni és nem megszólalni, de nem akarta ennyiben hagyni. Az államat maga felé biccentve jelezte, hogy szeretné a pillantásom, de annyira nehezemre esett szemkontaktust tartani, miközben annyi helyen bizsergett a testem...
- Kérlek - lehelte halkan, és szinte felfalt a pillantásával.
- Nem gondolkodom - nyögtem ki őszintén, de annál nehezebben, mikor már nem számított válaszra, és elkezdte a fülem alatti területet puszilni és gyengéden szívogatni.
Miután kimondtam, újra felhagyott a bőröm kényeztetésével, és inkább egy mosolyt küldött felém, de nem lekezelő vagy gúnyos, hanem megnyugtató volt a gesztusa. Tudta, hogy megijedtem, de azt is tudta, hogy mire van szükségem. Elvette az eszem, és én nem haragudtam rá.
- Szeretnéd élvezni, vagy ennyi elég volt? - újabb meglepetés ért a részéről, alig hittem a fülemnek. Önző módon megerőszakolhatott volna, de ő inkább örömet akar szerezni nekem. Az sem érdekelné, ha most abba kellene hagynunk?
Válasz helyett magamhoz húztam az arcát, és lábaimat a dereka köré kulcsoltam.
Nem éreztem magamat sem kiszolgáltatottnak, sem naivnak, teljesen elborította az elmém a boldogság, hogy a padon ülve miket mondott nekem, és az egész helyzet, hogy közel enged magához, és hogy törődik velem.
Nem tud nekem ellenállni, nem akarja egyből a szüzességem, lassan, lépésenként vezet be a világába. És ez felidézte bennem a korábbiakat, amikor először ért hozzám, amikor először érinthettem meg, mindez hasonlóképp ruhaanyagon keresztül történt, és már egyre kevésbé rettegek az újtól.
Amíg csókolt, mozgott, egy pillanatra sem hagyta abba a nekem való dörgölőzést, és néha én is megmozdítottam a csípőm, hogy jobb szögben érhessen el.
Nem nyomta magát túl erősen, de mégis kevés idő kellett ahhoz, hogy a bugyim teljesen nedves legyen, szinte tocsogott.
Félelmetesen izgalmas volt, hogy szinte imitáltuk a szexet, mégsem történt behatolás. Fokozta az élvezetemet, hogy közben folyamatosan puszilt, simogatott, és lihegett.
Nem tudtam, ez neki mennyire lehet jó vagy éppen fájdalmas, de abból kiindulva, ahogy rám nézett, nem aggódtam miatta.
Miközben annyira intim volt, hogy azt hittem már nem lehet fokozni, Marci egyik kezével megtalálta az ahhoz közelebb eső mellemet, masszírozta, gyűrte, izgatta, miközben azon az oldalon, ahol támaszkodott, teljesen bebújt a nyakamoz.
Hallottam, ahogyan beszívja fogai közt a levegőt, mikor gyengéden rámmarkolt, és biztosan ő is hallotta, ahogyan nyeltem egyet, az újabb helyről érkező impulzus hatására.
Különös élmény volt, egyszerre tartottam jó és rossz ötletnek, készen álltam rá és közben féltem is, de mindezek az érzések csak tovább löktek a csúcs felé, amit már régi ismerősként köszöntöttem.
Amikor kezdtem teljesen lezsibbadni fejben, hozzányomtam a csípőm Marciéhoz, szorosan tartottam ott magam, és éreztem, hogy pillanatok kérdése, és a mellbimbóm csavargatásából adódó már-már áramütés szerű ingerületet illetve a hozzámsimuló feszes férfi testet nem fogja tudni fokozni a nyakamon hagyott nyálas puszik érzete, ezért csókra invitáltam Marcit.
Miközben lassú, ritmusos mozdulatai ritmustalan hullámokban egyesültek az alhasamban és futottak végig a testemen, hangtalanul rázkódtam az izmos test alatt, aminek súlyát egyetlen percre sem éreztem terhesnek.
Zsibbadt a fejem, az izmaim mindenütt feszültek, a szám a csókunkba rondítva, elnyílva várta a hangok távozását, de azok nem jöttek, olyan intenzív élvezethullám söpört át rajtam, hogy amikor elmúlt, és Marci még dolgozott magán, olyan érzékeny ponttá változott a bugyim által takart rész, hogy minden egyes újabb súrlódásnál azt hittem, újra átélem az orgazmust. Ez persze nem történt meg, halk nyöszörgésem szinte panaszos volt, mert mintha sokszorosítva kaptam volna meg mindazt, amit előtte, így néhány utórengést még ki tudott belőlem csikarni.
Marci lassított a mozgásán, hangsúlyosabbá vált, hogy egész hosszát nekem érintse, mint az, hogy minél gyorsabban csinálja.
Szinte annyira lelassított, hogy azt hittem, már rég elélvezett, de mikor ténylegesen megtörtént, Marci izmai is hasonlóan reagáltak, mint az enyémek, összetéveszthetetlen volt. Hasonló hullámokban tört rá az érzés, közben a teljesen szétázott alsóneműm fölött megéreztem az új, még meleg folyadékot, ami átáztatta a fölöttem már alig mozgó fiú nadrágját.
Simogattam a tarkójánál lévő rövid haját, hagytam, hogy elveszítse a fejét, és kutattam az érzéseit.
Imádtam, ahogy kielégült, lomha mosolyra húzta ajkait, majd megcsókolt. Gyengéden, fáradtan, és őszintén.
- Imádom, ahogy élvezel - suttogta az ajkaimra pillanatokkal később, és éreztem, ahogy belepirulok, de nem tudtam mit felelni.
Újra csókolni kezdett, de ez már közel sem volt vad és szenvedélyes, sokkal inkább nyugalmat keresett, feloldozást, az én ajkaimnál.