Ellentétek

8. fejezet

- Szia, figyu, elfelejtettem kenyeret venni - csiripelt a telefonba Fruzsi.
- Megyek a boltba - sóhajtottam nevetve, és visszafordultam, hogy keressek egy közértet.
A kis éjjel-nappaliba mentem be, ahová a múltkor is, vettem egy csomag szeletelt kenyeret, meg egy kis üveg vizet, aztán másodszorra is nekivágtam az utamnak.
Sokáig sétáltam, és elég meleg volt, úgyhogy jól jött a víz.
Fruzsiék kapuja előtt már kiéhezve vártam a grillezést.
- Oh, köszönöm! Megmentettél - ölelt át Fruzsi, és beinvitált a nappalijukba. - Átjött Marci, mert meg kell beszélnem vele az esti programot, de vidd fel a cuccod nyugodtan - miközben magyarázott, bement a konyhába, hogy előkészítse a dolgokat.
Nem örültem neki, mert minél inkább el akarnám kerülni az említett személyt, de magamra kell haragudnom, mert azzal, hogy Fruzsival barátkozom, Marcit is bevállaltam.
Felmentem, hogy lerakjam a cuccomat, illetve megnézzem, Marci lehúzta-e magát a klotyón. De nem... Tisztáznom kellene magamban ezeket a kettős érzéseket. De hogyan, amikor folyton találkozunk? Esélyem sincs elfelejteni őt... Akarom én elfelejteni egyeltalán?
- Szia - motyogtam, amikor benyitottam barátnőm szobájába.
- Szia, hercegnő - mosolygott, aztán kíméletlenül végigmért. - Máshogy festesz - sikerült megállapítania, én elég kellemetlenül éreztem magam, és nem segített rajtam, hogy nem mondott semmit végül a kinézetemre. Jót se, rosszat se. Talán így a legjobb.
- Mit keresel itt? - kérdeztem hirtelen, és lerogytam az ágyra.
- Igazán kedves vagy, de hidd el, nem téged - válaszolt flegmán. A múltkor, mikor kipenderítettem a házunkból, elég csalódottnak tűnt, most pedig visszatért az utánozhatatlan kegyetlenségéhez. - Egyébként azért jöttem, mert Fruzsival meg kell beszélnünk, hogyan lepjük meg Emilt. Ma este - mondta, mikor észrevette, hogy várok valami értelmes választ.
A meglepi Fruzsi pasijának engem nem érdekelt, ellenben eszembe juttatta Ritát. Nem tudom, miért.
- Hallottál Ritáról? - kérdeztem, aztán elfeküdtem az ágyon. Arra számítottam, hogy nemet mond, de válasza meglepett.
- Persze. De ne aggódj, nem mozdulok rá - kacsintott - Az már megvolt - végül elnevette magát, én nem értettem, mire véljem ezt az egészet, aztán balszerencsémre Marci megtalálta a táskámat.
- Milyen cuki - nézegette gúnyos vigyorral. Miért nem tud békén hagyni? - Biztos teli van titkokkal - mosolygott egyenesen rám, aztán észrevettem a sunyiságot a szemeiben.
- Meg ne próbáld! - mondtam szigorúan, és egyből felültem fekvő helyzetemből. Feszült megnyilvánulásomra felbátorodott, és kinyitotta a táskát. Belepillantott, én felpattantam az ágyról, és felháborodva közelítettem. Felemelte a feje fölé a kiegészítőmet, és látszólag élvezte, hogy bosszanthat.
- Ne! Marci, ne csináld! - kértem szépen, de vigyorogva fordította kicsit a föld felé a nyitott részt. Egy aprót ugrottam, hátha elérem a dolgaimat tartalmazó anyagot, de a majdnem 2 méteres alakkal szemben esélyem sem volt.
- Oda nézzenek, valaki kicsit ideges - nevetett.
- Sokkal idegesebb leszek, ha nem adod vissza most azonnal - mutogattam, de semennyire sem hatotta meg.
- Nem szereted, ha szórakoznak a dolgaiddal ugye, hercegnő?
Lassan, nagyon lassan kiborította a táska tartalmát, közben csak nevetett, én pedig felrobbanni készültem.
- Te - mondtam gyilkos hangnemmel, és mutatóujjammal fenyegettem, majd a földről felkapott - már üres- táskámmal rávágtam egyet. Egy pillanat alatt elkapta a kezem, és a falhoz szorított. A hátammal hirtelen ütköztem a kemény anyagnak, amiért egy picit nyögnöm kellett fájdalmamban. Fenyegetve éreztem magam, azt hittem, meg fog ütni, vagy valami, mert vészesen közel állt hozzám, és nem igazán tudtam megmozdulni.
Elengedte a csuklómat, kemény szorításának érzése lassan végleg eltűnt a testemből, de annyira közel volt... A harag, amit a lázadása miatt éreztem, és a vonzalom, amit a belőle áradó tömény erotika és érzékiség miatt éreztem, olyan vegyületet alkottak a bensőmben, amit csak egy nagyon tinédzser lány tud érezni.
Éreztem a férfias illatát, és egészen közelről szemlélhettem mellkasát fel és le mozogni a pólója alatt. Amikor egyszer csak lehajolt hozzám, akkor láttam szemei zöldjének legsötétebb árnyalatát, aztán egy halvány mosolyt a napbarnított arcán.
Az arca... Sötét szemöldöke szögletes ívben vonult zöld szemei fölött, és egy kósza hajszál lógott bele a bal szeme sarkába. Annyira gyönyörű, annyira szexis és markáns... Orra tökéletes, talán már túl szép egy férfihoz, és az ajkai... A telt, rózsaszín száj, ami minden egyes alkalommal megbabonáz. Vajon mitől olyan angyali az arca? És hogyan tartozhat egy ilyen fiúhoz egy ilyen gyönyörű arc?
Olyan hirtelen történt minden, hogy saját magammal nem tudtam ellenkezni, csak hagytam, hogy újra elvegye az eszem ez a magas, vonzó egyéniség.
Megcsókolt. Lágyan, de sürgetően, közben óvatosan a derekamhoz nyúlt. Soha, senkivel nem érintkeztem még így azelőtt, ezért kicsit összerezzentem mozdulatai hatására. Hideg ajkai szinkronban mozogtak az enyémekkel, aztán egy pillanatra vége szakadt. Homlokát nekidöntötte az enyémnek, és mosolygott.
- Annyira szexi, ha ideges vagy rám - mosolyogta, majd a combom hátsó részét kilökte alólam, így kénytelen voltam rácsimpaszkodni, hogy ne essek el. Lábaimmal a dereka köré kulcsolva tartott, nekinyomott a falnak, ami kezdett kissé kényelmetlen lenni, de mikor a nyakamat kezdte csókolgatni, teljesen elfeledkeztem arról is, ki vagyok, nemhogy a fájdalomról. Karjaim a nyaka köré fonva hevertek, de az intenzív érzés hatására önkéntelenül is beletúrtam a hajába, és meghúztam azt. Egy ponton elkezdte szívni az érzékeny bőröm, mire kicsit erősebben húztam a haját, ő pedig egy férfias morgást hallatott, és a hang hallatán elalélni készültem. Szereti, ha a haját húzom, én pedig szeretem túrni azt. Ez jó.
Elemelt a faltól, közben a szám puszilta, és leült az ágyra, így én az ölébe kerültem. Nem igazán tudtam, mit kéne csinálnom, csak a haját túrtam, és csókolóztunk. Hirtelen történt, de belemarkolt a fenekembe, amiért egy aprót sikoltottam, de nem okozott rossz érzést. A hatalmas kezeivel mozgatta a csípőm ágyékán, aztán ráéreztem a mozdulatra, és még közelebb dörgölőztem hozzá.
- Emma - morogta a számba, majd életemben először éreztem megkeményedni valaki férfiasságát magam alatt, de elképesztő érzésekkel töltött el az egész.
Mégis mit csinálunk? Valami jót. Amit nem tudok abbahagyni. A tudatalattim megőrült, meghalni készült.
Óvatosan becsúsztatta hideg ujjait a fölsőm alá, és a csupasz hátam simogatta, miközben a nyakam majdnem minden pontját felfedezte nyelvével. Éppen a mellkasának préselődve mozogtam rajta, és halkan zihálva fedeztem fel újabbnál újabb érzéseket, mikor az ajtó nyitódására lettünk figyelmesek.
Levetődtem az ágyra Marci öléből, és próbáltam kicsit rendbe szedni magam, de Rita ott állt az ajtóban, kicsit mintha sokkot kapott volna. Nem úgy volt, hogy csak Fruzsi és én grillezünk?
Vörös volt az arcom, a fülemben éreztem a lüktető vért, nem tudtam, hogy a helyzet kínossága vagy a Marci iránt érzett dolgaim miatt reagál így a szervezetem, minden esetre ott helyben majdnem elsüllyedtem.
- Öhm... Fruzsi küldött, hogy nézzem meg, mi van veletek, és rakjam le a cuccom, de látom, elég jól elvagytok ti nélkülem is - mosolygott, de látszott az arcán a meglepetés. - Mégis mit műveltetek?
- Semmit - válaszolt flegmán a tetkós ámokfutó, majd felállt, és kiment a szobából. Nem is nézett rám. Mégis mit gondoltam? Hogy most majd érezni fog valamit? A múltkor sem tette. Csak játszadozik velem, én pedig hagyom... Emma, te nem ez a lány vagy! De közben mégis annyira szeretnék vele lenni, és érezni őt. Össze vagyok zavarodva, és rajtakaptak Marcival. Ha ez nem én lennék, biztos elítélném a lányt...
- Mi a fene folyik köztetek? - ült le a vöröshajú lány mellém, és sejtettem, hogy addig nem hagy magamra, amíg mindent szép részletesen el nem mesélek neki.