Ellentétek

64. fejezet

- Szeretnélek kicsit jobban megismerni ez alatt a néhány órácska alatt - ült le, majd tette keresztbe a lábait mama egy szőrös kis székben. - Gondolom, te már úgyis mindent tudsz rólam a kis fiúcska által - nevetett erőltetetten, mintha nem kecsegtetné sok jóval ez a tény.
- Nem mondanám, sőt - gondolkodtam, de aztán bezártam magam mögött az ajtót, és körbenéztem.
A szoba, ahová betértünk, kicsit hűvösebb volt az előzőeknél, és azt hittem, hanyattvágom magam, mikor körbenéztem. Egy komplett mennyország volt számomra.
Mindenütt sminkek, halvány színek és csodálatos illatok...
- Mindegy is - kortyolt a poharából. - Látom, tetszik a birodalmam - nevetett fel, és kezével jelezte, hogy meg kívánja nézni a sminkes táskám tartalmát.
- Ilyet még csak álmomban láttam - ragyogott fel mosolyom, ami kicsit sem volt szégyellős, pedig lehetett volna okom rá, hogy az legyen.
- Sok év munkája rejlik benne, bogaram - mondta bölcselkedő hangját elővéve, ami kicsit mintha rekedtesebbnek hatott volna mint általában. Bólogattam, majd közelebb lépkedtem, és belevetettük magunkat a munkába.
***
- A mindenit! - nevetgélt Marci, mikor a kocsiban ülve ecseteltem neki, hogy mi is történt velem.
- És nem csak a saját elképzelésemet kellett elfelejtenem, hanem az eszközeim helyett is ő adott nekem mindent, hogy teljesen kibillentsen a komfortzónámból - szinte kipattantam az autóból, annyira boldog voltam.
- Hogy érzed? Mikor fogja ismertetni döntését? Vagy hogyan tovább? - próbált lépést tartani a folyamatosan csapongó, emlékdarabokból összetapasztott mondandómmal és megtudni a fontos részleteket.
- Szerintem ügyes voltam, de Valéria valahogy nagyon másképp viselkedett velem. Szigorú volt, kicsit sejtelmes, elég sokat bölcselkedett nekem - kuncogtam, aztán rájöttem, hogy kibeszélni a háta mögött nem lenne szép dolog.
- Igen, szokott ilyet - bólogatott a sofőröm, és ez kicsit enyhített a bűntudatomon.
- Nem is meséltél róla nekem semmit - kértem számon, persze csak viccből.
- Mert azt szerettem volna, ha személyesen ismeritek meg egymást. Beszélgettetek? - próbált rám pillantani, de sosem tudtunk néhány másodpercnél tovább szemkontaktust létesíteni, ugyanis egy forgalmas úton autókáztunk épp.
- Igen, elég sokat, de leginkább felszínes dolgokról. Például a szüleimről, az ő szüleiről, akik már nem élnek... Ő is mondta, hogy többet szeretne tudni rólam, de ez valahogy nem jött össze igazán. Ja, és a legtöbbet magáról a festésről. Hogy hogyan ismerkedtem meg a sminkelés világával, rengeteg tippet adott, de magánéletről annyira nem esett szó - vonogattam a vállam, Marci pedig megértően helyeselt.
- Elég határozott nő, nemigaz? - kérdezett, megtörve a kis ideig tartó csendet, míg a következő mondatomon gondolkodtam.
- De, és éles határt von a munka és az ismerősi viszony között. Talán ezért nem volt személyes a beszélgetésünk sem annyira - kicsit zavart ez a tény, ezt Marci is kihallhatta a hangomból, ugyanis jobb tenyerét egy mosollyal kísérve a combomra simította. Megnyugtatott a gesztus, de sajnos a tényeken nem változtatott.
Ezzel egyidőben azonban vissza is kérdezett:
- Bunkó volt veled? - éreztem a hangjában azt a bizonyos védelmező szándékot, és nagyon szívesen mondtam volna igent, akkor is, ha egyébként az távol állt volna az igazságtól, csak azért, hogy megnézhessem, miként reagál, de azt már túl aljasnak éreztem volna.
- Nem volt az, inkább csak tárgyilagos. Nagyon fókuszált volt, ami nekem nem ment az első pillanattól - vallottam be, ő pedig megértését jelezve bólogatott hasonlóképp, mint az előzőekben. Lassan arra számítottam, hogy összerázza az agyát...
Megint eltelt egy kis idő, mire eszembe jutott, mit akartam még mondani, de előtte megfogtam Marci rajtam pihenő ujjait, hogy magamra vonjam a figyelmét.
Egy pillanatra kedvesen rám mosolygott, aztán visszavezette tekintetét az útra.
- Azt mondta, hogy hívni fog, még ma. De nem tudom, igazából mi volt az elvárása. Maga a smink, amit el kellett készítenem, egy nagyon egyszerű, natúr dolog volt, de még sosem sminkeltem néger lányt, úgyhogy magas akadályt kellett megugranom.
- Azta - szúrta közbe, hangot adva meglepettségének.
- Kaptam egy lapot, ahová leírt néhány jellemzőt az illető arcbőréről, nekem pedig az alapján kellett eldöntenem, hogy melyik termékeket használjam, majd nagyjából félórával később megjelent egy lány, aki az alanyom volt. Eléggé izgalmas volt megkeresni a legjobban passzoló rúzs színét, megismerni egy teljesen ismeretlen lány vonásait, ráadásul meg sem szólalt szegény, folyamatosan mama beszélt hozzám, illtve én válaszolgattam neki - folytattam, mintha Marci közbe sem vágott volna az imént.
- Ez tényleg jól hangzik - mondta őszinte elismeréssel a hangjában. - Megnéztem volna, mit alkottál - mondta mintegy mellékesen, de pont beletrafált...
- Van fotóm róla - mosolyodtam el hamiskásan, ő pedig érdeklődve nézett a telefonomat keresgélő kezem után.
- Muti! - őszintén örültem, hogy érdeklődik.