Ellentétek

31. fejezet

- Miért mondtad, hogy nem értem ezt a sok pasi-ügyet? Magyarázd el, kérlek, mert, mint mondtam, szeretnék mindent megérteni!
Nagy levegőt vettem, és belekezdtem.
- Nos, azt már meséltem, hogy a szüleim nem igazán foglalkoznak azzal, mit szeretnék. Anyám olyannyira nem törődik vele, hogy minden ismerősének a fiú rokonait vagy ismerőseit elküldi hozzám, hogy vigyenek el randizni, mert végre pasit kéne találnom.... Hihetetlennek hangzik, de tényleg van olyan, hogy nem is tudok róla, csak hirtelen bejelenti. És mivel mindegyik jelöltnek anyám szigorú elvárásainak kell megfelelniük, alig van egy-két egyedi srác... Mondanom sem kell, már évek óta a hátam közepére sem kívánom az egészet. És utálom, amikor ok nélkül megsértődsz, és balhé lesz anyám hülyeségeiből. Ja, ha már itt tartunk, azt is elmondom, hogy egyetlen srác volt az életemben, aki komolyan tetszett, vele volt életem első csókja, aztán jól megszívtam, mert ő csak fogadásból csinálta az egészet, és ez engem akkor eléggé felkavart. Amikor azt hitted, kihasználok embereket, sejtelmed sem volt, hogy engem használtak ki... Azóta csak te csókoltál meg, akár hiszed, akár nem...

Mindent elmondtam ami eszembe jutott, és nem érdekelt, hogy tudnia kellene-e vagy sem. Elmondtam, mert végre bíztam benne, és abban, hogy van esély egy normális emberi kapcsolatra kettőnk között. Akármilyen következményekkel is jár majd, nem fogunk folyton marakodni és smárolni felváltva.
Mikor már jó ideje beszéltem, és végre a mondandóm végére értem, Marci becsukta az akkor már tátott száját, nyelt egyet, de észrevehetően nem találta a szavakat. Édes látvány volt.
- Öhm. Azt hiszem el kellene hinnem amiket mondasz, de nehezemre esik - itt elgondolkodott, inkább nem kérdeztem meg, hogy miért.
- Így legalább értelmet nyert, anyukád miért üvöltött veled, mikor engem a fürdőbe bújtattál - eszembe jutatta azt a napot, és kicsit bizseregni kezdtem, mert eszembe jutott, hogy akkor csókolóztunk először. És emlékszik rá. - Be kell vallanom, hogy egyre jobban és jobban meglepsz ezekkel a dolgokkal.
- Akkor most lepj meg te is valamivel - vontam vállat. - Szeretnélek én is jobban megismerni. Már ha nincs több gondolatod az én történetemmel kapcsolatban.
Egy percig néma csend volt, már el is könyveltem, hogy nem kapok választ, hiszen ilyenkor sosem tudok meg róla semmi újat vagy lényegit, mikor megtörte a fájó hallgatást.
- Aznap, mikor eljöttél tőlem - kezdte, de mikor félbe akartam szakítani, a számra rakta mutatóujját.
Csendben kellett maradnom.
- Aznap reggel azt hittem, csak halucináltam az egészet. Annyit ittam, hogy nem voltam biztos magamban. Aztán inkább eljöttem hozzád, hogy megbeszéljünk pár dolgot, de te...
- Nem voltam otthon - suttogtam, mikor levette rólam a kezét.
- Aztán, mikor legközelebb láttalak, te ismét egy pasival voltál.
- De már mindent értesz, nem önszántamból voltam vele - magyarázkodtam.
- Ne értsd félre, nem féltékenységből mondom, csak annyira összezavart, ahogy viselkedsz - mondta összeráncolt szemöldökkel. - Miért jöttél el, Emma? Akkor reggel - nem tudtam válaszolni. Össze kellett szednem a gondolataim.
- Azért, mert féltem, hogy bunkó leszel velem, hogy nem emlékszel semmire, vagy még rosszabb! Nem lehetsz rám mérges, hisz tudod, milyen változékony vagy!
- De hisz megbeszéltük, hogy normálisak leszünk!
- De ittál, nem tudtam mire számíthatok - élveztem, hogy őszintén beszélhetünk egymással veszekedés nélkül.
- Mindenre emlékszem, Emma! Te mondod mindig, hogy nem tudsz rajtam kiigazodni, mégis te menekülsz el teljesen idióta okok miatt!
- Azt mondod, megbeszéltük, hogy normálisak leszünk, mégis Fruzsinál újból összevesztünk. Ez nálunk teljesen hiteltelen megállapodás, Marci, lásd már be végre te is - mondtam teljesen nyugodt hangnemben.
- Igazad lehet - sóhajtott. Mindketten tudtuk, éreztük, hogy ez a mostani mégsem lesz hiteltelen, mégsem mondtuk ki.
- Na, és mit akartál megbeszélni, amikor nem voltam otthon? - tapintottam rá az érdekesebb részre.
- Első sorban azt akartam volna megtudni, miért mentél el, de mivel ez nem lett volna elég ok arra, hogy odamenjek...
- De, teljesen elég indok lett volna, te nőcsábász - mosolyodtam el. - Mi volt a másik ok?
- Sajnos még nem mondhatom el - kacsintott, és felállt a padról.
Teljesen lesúlytva ültem ott immár egyedül, és bámultam fel rá.
Ezt nem gondolhatja komolyan...
***
Csendben tettük meg az utat a házunkig.
- Hogyan szöksz be, hercegnő?
- Ahogyan kiszöktem - kacsintottam, és kinyitottam a kaput.
- Ezt megnézem - nevetett, én pedig gyorsan rátapasztottam a tenyerem a szájára.
- Megőrültél? Halkabban!
- Imádom, ha ilyen kis domináns vagy - mosolygott rendületlenül miután lefejtette magáról a végtagom.
Csak megforgattam a szemem válaszul, és besétáltam a kapun.
- Engem kizársz? - tette csípőre a kezeit.
- Késő van, menj haza, feküdj le, emészd meg a történteket, és pihend ki magad - javasoltam kedvesen.
- Mit szólnál ahhoz, ha... - telefonja zajongani kezdett, félbeszakítva a párbeszédünket. Mindketten a zsebére kaptuk a tekintetünk, aztán Marci kivette a búvóhelyéről a mobilt.
- Ha megbocsátasz - sóhajtotta, én pedig bólintottam. Felvette a hívást.
- Mondjad gyorsan! ... Nem tudom, most nem igazán érek rá. ... Mi?! ... Oké. Csá! - suttogott, de a hangja csak még csábosabb lett így.
- Ez gyors volt - jegyeztem meg halkan.
- Változott a terv. Lenne kedved eljönni egy pizzázóba?
- Nem gondolhatod komolyan - kuncogtam.
- Miért?
- Már félig belógtam - mutattam a bejárati ajtó irányába, Marci pedig zavart mosolygása közben a hajába túrt, aztán zsebre dugta nagy kezeit a telefonjával együtt.
- Inkább a belógás negyedén vagy túl, a neheze még csak most jönne, hercegnő - próbált meggyőzni, és rajöttem, hogy nem túl előnyös, hogy az ajtó előtt vitázunk.
- Majd valahol elalszunk, csak most menjünk, mert le fogunk bukni! - magyarázott, én pedig még mindig azon tűnődtem, mi tévő legyek a helyzettel kapcsolatban.
- Ne kéresd magad, kérlek! Sokkal jobb lenne ezt az energiát másra tartogatni, nemde? - nevetett, aztán meglökte a kaput, és bejött. Fel sem fogtam a szavai mögöttes tartalmát...
- Mégis mit csinálsz? - suttogtam ingerülten. Megfogta a kezem, és maga után húzott.
- Ezek szerint megyek - nevettem, és bezártam a kaput.
- Anyád már biztosan tudja, hogy valami nem stimmel, úgyhogy haladjunk! - sürgetett, nagy lépteivel pedig hamar megelőzött, és hamarosan már a sarkon járt.
- Várj már meg! - kiabáltam utána, mikor elhagytuk az utcánkat.
- Jézusom, de lassú vagy!
Nevetgélve versenyeztünk a buszmegállóig, ahol épphogy elértük azt a járatot, ami nekünk kellett, és még helyet is találtunk rajta.
- Egyébként hova megyünk?
- Egy ismerősöm barátnőjének az apja nyitott egy pizzázót a napokban, és most megnézzük. Ha nem tetszik a társaság, eljöhetünk.
- Miért ne tetszene? - kérdésemre Marci elnevette magát. Nem értettem.
- Nem vagyok biztos benne, hogy szereted az egzotikumokat, de a pizzájuk finom!
- Kiváncsivá teszel! - néztem rá huncut mosollyal, mire húzgálni kezdte a szemöldökeit. - És milyen a pizzájuk?
- Milyet szeretsz?
- A vastagat - vágtam rá gondolkodás nélkül, mire hangos nevetésben törtünk ki.
- Rendben, azt hiszem ilyen nyílt még sosem voltál - nevetett tovább. A szomszéd széken ülő idős néni rosszalló pillantása egy kicsit sem feszélyezett bennünket, sőt, talán kicsit még provokáltuk is.
- Egyébként én a vékonyat szeretem - mondta halkabban Marci miközben a combomra simította meleg tenyerét.
Nyeltem egyet, és hirtelen nem tudtam, mivel vágjak vissza.
"A Széll Kálmán tér, végállomás következik. Átszállhatnak a...."
- Leszállunk - húzott fel a partnerem, aztán a következő pillanatban már sétáltunk is az emlegetett hely felé.
Kb 4 saroknyira a buszmegállótól megtaláltuk az egészen hangulatos kis be- és kiülős pizzériát.
- Nem tudtam, hogy ilyen hangulatos is tud lenni egy ilyen hely - néztem körbe, aztán a fiú, aki egész addig szorosan mellettem sétált, eltűnt egy pillanatra.
Megfordultam, hátha látok valami ismerős arcot, de nem jártam sikerrel.
- Hé, Emma! - jött a hang a pénztár mellől. Áh, eszembe sem jutott ott keresni... Odasiettem, Marci pedig áttette jobbját a vállamon, közelebb húzva ezzel engem magához.
- Bemutatom Emmát, akit legjobb esetben még sosem láttatok - nevetett Marci, miközben egy lány a kezét nyújtotta felém.
- Áhá, szóval miattad suttogott a telefonba ez a kis mocsok - nevetett az alacsony, kicsit molett, de nagyon mosolygós fiatal lány. - Egyébként szia, Fanni vagyok. Ő a barátnőm, Fruzsi, a többiek pedig nem is érdekesek - mosolygott továbbra is, mire nagy nevetés rázta meg a tömeget. Nem értettem semmit.
Az előbb Fruzsiként bemutatott lány a pult mögül hajolt felém, hogy két puszival köszöntsön.
- Az apjáé a hely - magyarázott az egyetlen fiú a társaságból.
- Nagyon örülök - ráztam kezet a többi lánnyal is, majd Fruzsi, aki egyébként nagyon magas volt, és kicsit sem hasonlított arra a Fruzsira, akit már régóta ismerek, mondta, hogy foglaljunk helyet valahol, és nemsoká leül hozzánk, ugyanis perceken belül lejár a munkaideje.
- Mesélj magadról valamit, Emma! Heteró vagy? - kérdezett Fanni kendőzetlenül miután leültünk a legnagyobb asztalhoz, én pedig eléggé meglepődött fejet vághattam, mert mosolyogni kezdett. - Szóval igen.
- Öhm, ne haragudj, de nem értem. Te nem? - kérdeztem teljesen összezavarodva, mire Marci a fülembe suttogta, hogy "meglepetés", a lányok pedig sikongatva nevettek rajtam.
- Nem, Fruzsi a barátnőm, emlékszel? - és akkor leesett. Melegek.
- Ohh. Elnézést kérek!
- Ugyan már! Mind azok vagyunk, szóval Marci biztonságban van velünk csajszi - kacsintott rám az egyik lány, de sajnos nem emlékeztem a nevére.
- Egzotikum, rémlik? - kacagott a mellettem ülő egyetlen hím tag aki nem mellesleg egy hímtag is... Miért nem szólt előre? Csúnyán néztem rá, és nem igazán volt világos, hogy miért hiszik, hogy féltem Marcit a társaságukban, de mindegy. Nyugodtan higgyék csak, hogy járunk. Imponál.
- Szóval, mit kell rólad tudni? - erősködött tovább a rövid hajú lány, akinek nem tudtam a nevét. Miért kérdezgetnek?
- Hát, nem is tudom. Szeretek olvasni - vontam vállat, és kicsit elszomorodtam, mert rá kellett döbbdnnem, hogy meglehetősen unalmas vagyok.
- Ne már, mindenki szeret olvasni... - bökte oda egy nagyon szépen kisminkelt szőke lány, és éreztem, hogy nem talál szimpatikusnak.
- Hány éves vagy? - faggatott ugyan az a hölgyemény, a többiek pedig többnyire figyeltek rám.
- 18 lettem nem olyan régen - mondtam büszkén, és akkor megérkezett az asztalunkhoz az "új" Fruzsi.
- Megjöttem. Mára vége. Mit eszünk? Isztok valamit? Mindenkinek hozhatom a mai akciósat?
- Mi a mai, csibém? - kérdezte egyikük.
- Négysajtos limonádéval. Nektek is jó lesz? - nézett rám és Marcira.
- Egy egész pizza egy személyre? - néztem nagy szemekkel.
- Igen, miért, mire számítottál? - szólt be újfent a szőke.
- Elfeleznél velem egyet? - kérdeztem halkan Marcitól.
- Mindjárt gondoltam - nevetett. - Mi egyet felezünk, Fruzsi. Köszi!
- Máris jövök! - azzal megint elment köreinkből.
- Megbocsátanátok? Ki kell mennem a mosdóba - álltam fel, Marci pedig velem együtt. Kérdőn néztem rá, de ő teljesen nyugodtan megmagyarázta.
- Megmutatom, merre van.
Felsétáltunk egy emeletre, ahol sokkal kevesebb fény volt, és nagyon sok ember. Jóval hangulatosabb rész volt, mint a lenti, pedig csak egy lépcső választotta el őket egymástól.
- Ez ugyan az a hely? - néztem körbe.
- Igen, de inkább kávézni járnak ide fel az emberek. Itt vagyunk, ez a női - mutatott az ajtóra.
- Köszi.
***
Mikor kinyitottam a mosdó ajtaját, meglepődve láttam, hogy Marci megvárt. Micsoda gesztus!
- Mit gondolsz róluk? - kérdezte szórakozottan. - Szeretnél elmenni?
- Nem, dehogy! Meglepődtem, de valójában még sosem láttam ennyi leszbikust egy helyen. Azt hiszem, az a szőke lány nagyon nem kedvel, a rövid barna hajú pedig pont ellenkezőleg - mondtam zavarodottan. A lépcső tetején megálltunk, hogy felvilágosítson, aztán lementünk a lányokhoz.
Kiderült, hogy a szőke bele van esve a barnába, és valószínűleg nem tetszik neki, hogy beszélgettünk.
- Nem sokára hozzák őket, addig is hoztam inni.
Mikor letett elénk egy nagy poharat két szívószállal, elvörösödve Marcira pillantottam, aki az este folyamán nem először a combomra helyezte nagy tenyerét, és megnyugtató mosolyt küldött felém.
Sokáig maradtunk ott, és beszélgettünk, többnyire lányos dolgokról, és meg kellett bizonyosodnom róla, hogy a saját nemükhöz vonzódó nők sokkal magabiztosabbak, mint azok, akik a fiúkat szeretik. Megpróbáltam megérteni, hogy mit éreznek, ha meglátnak egy péniszt, meghallgattam milyen érzés punciban matatni, és még egy szilikon cicit is megfoghattam. Teljesen szokatlan érzés volt, de valamiért sokkal kevésbé kellemetlen, mint egyszerre inni a közös poharunkból egy olyan fiúval, akit többször láttam elvörösödni, mint megszólalni. Majdnem végig a combomat cirógatta, de egyszer sem próbált annál jobban közeledni.
Miután elbúcsúztunk a lányoktól, megígértették Marcival, hogy egyszer még elhoz hozzájuk.