Ellentétek

18. fejezet

Bocs a késésért, nem szövegelek, csak a blogot ne felejtsétek népszerűsíteni! Köszi, jó olvasást! :)
*****
Kissé izgultam, hogy mit fognak szólni a többiek, vagy kérdezősködni fognak-e, hogy mi volt velem, ezért egy óriási levegővétel után csengettem be Fruzsiékhoz, próbáltam relaxálni. Krémszínű magassarkúmmal, a súlypontom ide-oda helyezgetésével hintázva várakoztam a kapu előtt, miközben a hajamat lágy szellő tette át egyik oldalról a másikra, majd további három lehetetlen irányba.
Fekete farmerom szorosan tapadt a lábaimra és a fenekemre, hosszúságára való tekintettel az esti hűvös miatt vettem fel, és barátnőmnek nagyon tetszett az összeállítás, ugyanis mikor a kapuban köszöntött, két puszi és egy ölelés után egyből dicsérni kezdett.
- Remekül nézel ki! El is felejtettem, hogy te vagy a legjobb nő, akivel valaha találkoztam - nevettünk, és pár percnyi ácsorgás után begurult Fruzsiék háza elé Emil az autójával.
- Elvisz minket az étterembe. Remélem nem gond - kicsit kérdő hangsúllyal jelentette ki.
- Dehogy, jó lesz így - mosolyogtam megnyugtatásképp.
Az étteremhez érve Emil leparkolt, utána pedig az épületen belül elfoglaltunk egy boxot, és vártuk a többieket. Egész hangulatos kis hely volt, főleg a piros szín dominált, és tényleg úgy érezte az ember, mintha Amerikában ülne egy bárban. Piros bőrülések, egy régi zenegép ami bizonyára csak dísz, egy óriási tévé a sarokban, rengeteg poszter és rendszámtábla a falakon, egy bárpult, mögötte piros kötényes dolgozók, és ami legjobban megragadta a figyelmem az egy piros autó az egyik sarokban.
- Gyakran jártok ide? - érdeklődtem, hiszen nem igazán voltam soha a csapat tagja, az utóbbi időben pedig főleg nem.
- Igen, szinte minden este ide jövünk, ha nem beszéltük meg, hogy valakinél találkozunk - mosolygott Fruzsi.
Bólogattam, miszerint megértettem, és a pincérsrác közben étlapokat tett elénk.
- Hozhatok valamit inni? - kérdezett minket, miközben engem stírölt kicsit sem leplezve az érdeklődését. Micsoda bunkó!
- Két korsó sört kérünk - bökte oda Fruzsi. - Emm, te mit iszol?
- Nem is tudom, még átböngészem az italválasztékot, ha nem gond - feleltem elgondolkozva, mire a felszolgáló fiú bólintott, és elment.
Épp becsuktam az étlapot, mert választottam, mikor Ritáék megérkeztek, és lehuppantak hozzánk.
A vöröske egy testre simuló fekete ruhában tündökölt, ami a teljesen lapos pocakját is tökéletesen kirajzolta. Furcsa érzéssel töltött el, hiszen valamiért azt hittem, hogy már valamennyire gömbölyödik azon a részen... Velem szemben ült, és jelentősségteljes pillantást váltva adtam tudtára, hogy minden rendben.
Dani, aki Ritával és Henivel érkezett, mellettem foglalt helyet, miután két puszival köszöntött. Heni az undorítóan vékony hangjával Rita mellé ült le a szokásos visszataszító szerelésében - komolyan, minek vesz fel ruhát, hogyha csak a legszükségesebbeket takarja, azokat is csak alig, hiszen megesküdnék, hogy egy pillanatra láttam az egyik mellbimbóját... Undorító.
- Nicsak, kit látnak szemeim? - nevetett Heni. Gondolom, így akart üdvözölni engem... - Te is előkerültél, királylány?
- Ne gúnyold már - figyelmeztette Dani, mire a lány a szemeit forgatta, de elhallgatott, én pedig egy halk köszönömöt suttogtam a mellettem ülőnek.
Óriási meglepetésemre percekkel később Marci is megjelent, majd miután kezet fogott a srácokkal, Heni mellett foglalt helyet. Rita rám sandított, és felhúzott vállakkal jelezte, hogy ők sem számítottak erre.
- Sziasztok - miután leült, a szemembe nézett, és csak ennyit mondott.
Egy hang sem jött ki a torkomon, pedig mindenki más viszont köszönt neki, én csak álltam a mélyreható pillantását. Egészen addig, míg a mellette ülő lány magára nem vonzotta a figyelmét. A karját cirógatva nyávogott, hogy mindenki hallhassa:
- Rég láttalak, nagyfiú. Hiányoztál! - annyira gáz volt, hogy még a gyomrom is felfordult tőle.
- Örülök - Marci sokatmondó reakciója megmosolyogtatta a többieket, de én csak arra bírtam gondolni, mik történhettek már kettőjük között.
Hogy Heni miket követhet el annak érdekében, hogy Marci odafigyeljen rá, és hányszor használta már ki Marci vészhelyzetben a lány szolgáltatásait...
A lehető legidegesebb lettem, több dolog miatt is. A személyzetnek bejövök, ráadásul tapló módon megbámultak, Heni megfenyegetett, hogy ne tartozzak a csapatukba, mégis velük ültem a törzshelyükön, sőt még Marci is felbukkant mindenkit meglepve, és teljesen romba döntve a tervem, miszerint elfelejtem, és boldogulok nélküle...
Mindennek a tetejében pedig az állt, hogy Heni gátlástalanul átkarolta Marcit, és megcsókolta a nyakát, a fiú pedig tisztelettudóan lefejtette magáról a lány kezét, és picit arrébb csúszott. Az irritáló plázacica halkan Marci fülébe suttogott valamit, miután a távolságot ismét nullára csökkentette, és halkat kuncogott. Marci halványan elmosolyodott, majd annak ellenére, hogy nem sokkal korábban még nem érdekelte, átkarolta, és jól szórakoztak.
Ki kell zárnom a fejemből Marcit és az összes vele kapcsolatos dolgot, de hogyan felejthetném el, ha folyton a fejembe kúszik a gondolat, hogy engem ölel, és folyton vele álmodok egy szebb világról? Hogy szabadulhatnék meg tőle, ha már a bőröm alá férkőzött, és az asztal másik oldalán épp egy idegesítő szajhával kavar?
Miért érdekel ez engem? Nem szabad vele törődnöm, haragudnom kellene rá, amiért játszadozik velem, és tönkreteszi az életem. De perzsel a féltékenység...
- Sikerült választanotok inni illetve esetleg enni? - a pincér visszatért, ezúttal a két korsó korábban rendelt sörrel, és folyton méregetett. A cipőmhöz passzoló krémszínű, testhezálló, V-kivágású pólóm bizonyára tetszett neki... Legszívesebben pofánvágtam volna. Miért nem Henit nézi, akinek alig takarja a melleit egy kis lila szövetdarab?
- Igen, én egy epres shake-et kérek szívószállal - mondtam mosoly nélkül, hiszen a srác nem érdemelte meg. Rajtam kívül mindenki sört kért, még Rita is, pedig vezetnie kell majd haza, úgy, ahogy Emilnek is, kivéve persze Marcit, mivel ő nem iszik.
- Mojitot kérek hidegen, alkoholmentesen - adta le a rendelést, és a szemem sarkából láttam, ahogy rosszallóan nézi a pincért, amiért bámul. Talán csak ő vette észre? Vagy valami másért pikkel a srácra, hiszen miért érdekelné, hogy bámul engem?
Iszonyat menő, hogy még a rendelését is flegmán adja le.
Meg kell próbálnom kizárni őt, és másra figyelni. Összevesztünk, tényleg haragudnom kellene rá, nem csak neki rám! De nem tudok.
Dani beszélgetést kezdeményezett, egész jót dumáltunk, sokat nevettem rajta, hiszen olyan sztorikat mesélt a szerencsétlenségéről, hogy nem lehetett nevetés nélkül megállni, és segített nekem abban, hogy megfeledkezzem Marciról, azonban cseppet sem találtam vonzónak az ügyetlensége miatt. Egy idő után a karját a hátam mögé tette a bőrülésre, és ez az ártatlan gesztus nem tetszett Marcinak, látszódott rajta, hogy ideges, megfeszült ülésében, és izzott a levegő az elfojtott indulatok miatt. Provokáltam azzal, hogy nevetgélek Danival, de hisz ő is flörtölgetett Henivel. Engem figyelt, miközben Heni próbálta magára vonni a figyelmét, de Marci csak azt bámulta, hogy Dani épp átkarolni készül. Figyelmen kívül hagytam, örültem, hogy sikerül bebizonyítanom, hogy egyedül is erős vagyok, és független. Azt hiszem, talán... Remélem, féltékeny...vagy haragszik rám még mindig.
- És egy shake a hölgynek - tette le elém a pincér az italt, miután mindenki másét kiosztotta, ezzel megakadályozva Dani kezének a vállamon landolását.
Miért nincs benne szívószál? Hirtelen nem tudtam szólni, csak néztem az italomat, majd pillanatokkal később utánaszóltam.
- Ne haragudj! Szívószállal kértem, és ez még csak nem is epres - mindenki rám figyelt, csendben várták, mi fog történni. A dolgozó visszatért az asztalunkhoz, és furcsán nézett rám. - Hallottad amit mondtam? - kérdeztem kicsit türelmetlenül.
- Elnézést kisasszony. Igya meg így, ez a vaníliás sokkal jobban passzol a blúzához - kiakasztotta a bunkóságmérőt! Felidegesített, és nem tudtam mit reagálni, de az arcom eltorzult az idegességtől.
- A hölgy nem ezt rendelte, és ha egy pillanatra nem a dekoltázsát bámultad volna, talán tudnál figyelni a munkádra, te pöcs - közölte Marci ingerülten. Meglepett, de nem csak engem. A srác elvörösödött, és habogva fogta a poharamat, aztán elviharzott vele valami 'Azonnal cserélem...' - félét motyogva.
Erre igazán nem számítottam, de minden esetre lenyűgözött. Heninek tátva maradt a szája, ahogy nekem is, csak valószínűleg nem azt érezte, amit én.
- Öhm, kösz. Nem kellett volna - motyogtam magam elé, és ezek után valahogy nem éreztem azt az elfojtott dühöt kettőnk között.
- Nem ezt rendelted, jogod van azt kapni, amit kérsz - válaszolt flegmán, ami kicsit összetört lelkileg, mert arra számítottam, hogy kedves lesz. Flegma. Miután befejezte a mondatát, visszafordult Henihez, és nevettek valamin. Szóval haragszik rám, csak bizonyára gondja van a pincérrel. De feltűnt neki, hogy bámul... Úriember? Dehát dühösek vagyunk egymásra elvileg. Te jó ég!
Fruzsi mesélt egy történetet mindannyiunknak, közben megkaptam az epres italomat is szívószállal együtt, és a pincér végre nem bámulta meg semmimet.
- Menjünk el bulizni - ajánlotta Heni, miután megitta az utolsó korty sörét, és már mindenki pohara üres volt. - Ismerek egy lányt, a rakparton lakik, és most írt, hogy házibuli van. Ki jön?
Természetesen mindenki beleegyezett, engem leszámítva. Lehet, hogy ez volt a terv, mert le akart rázni...
- Én azt hiszem, inkább haza mennék - mondtam, miközben felálltunk az asztaltól, és Dani kifizette az italomat. Nagyon kedves, de valahogy jobban szeretném barátként magam mellett tudni. Kicsit szerencsétlen, és amilyen büszke erre... Jaj.
- Hazakísérjelek? - fordult felém a korábbi szomszédom, és kicsit kezdtem nyomulósnak érezni, de mielőtt visszautasítottam volna, Marci közbeszólt.
- Majd én hazaviszlek. Kocsival vagyok - nem is ajánlat volt, inkább egy tényt közölt, de olyan fenyegető hangsúllyal, hogy Dani fülét-farkát behúzva arrébb állt, Heni pedig leesett állal szemlélte az eseményeket.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne... - kezdtem, de ismét valaki megakadályozott a szabadszólásban.
- Szerintem sem - mondta gyorsan az idegesítő, nyávogó hangú picsa.
- Majd mi hazaviszünk, útbaejtünk akkor egy boltot is - mondta Rita, kezdtem úgy érezni, mintha licitálnának rám, habár nagyon jól esett, hogy Rita segíteni akar.
- Ugyan már, mindenki ivott közületek - gúnyos mosoly jelent meg Marci arcán. Vagy diadalittas? Elkönyvelte a győzelmét, hiszen ismer annyira, hogy tudja, nem ülök ittas ember mellé. De miért akar ennyire hazavinni? Biztos csak azért, hogy idegesítsen... - Hercegnő, csak nem szeretnéd, ha besörözve furikáznának?
- Rendben, legyen. Veled megyek - amint kimondtam, megbántam, de tényleg nem volt más választásom, hiszen ittak a többiek.
- Vigyázz magadra! - súgta a fülembe Rita, mikor megölelt búcsúzóul.
Elköszöntünk, majd Marci az autójához sétált, én pedig követtem. Kinyitotta nekem az ajtót, megvárta míg beülök, aztán becsukta. Úriember. Tényleg.
Az ismerős illat megcsapott, amint Marci becsukta maga után a vezető oldali ajtót. Kicsit kábító, hogy akárhányszor beülök az autójába, kellemes illat van, és a sofőröm illata elnyomja a kocsiban alapból terjengőket, majd lassan keveredik a kettő, és lezsibbasztja az agyam.
Beindította a motort, és lassan kigurult a parkolóból. Bekötöttem az övemet, de az övé még nem volt. Kis feszültség volt köztünk, így nem tudtam, hogy szóljak-e neki miatta.
Végül nem bírtam ki.
- Kösd be magadat, kérlek! - mondtam halkan, mire mosolyogva felém fordult.
- Már vártam, mikor fogod mondani - rámragadt a mosolya, és ez egy pillanatra oldotta a feszültséget. Becsatolta a biztonsági övet, és befordult egy sarkon, majd percekkel később megálltunk egy piros lámpánál.
- Miért akartad, hogy veled jöjjek? - a lényegre tértem, hátha megkapom a választ rá.
- Nem akartam, hogy ittas emberekkel mászkálj - vont vállat, mintha semmi sem történt volna egy hete.
- Féltékeny voltál, igaz? - felvontam a szemöldököm, ő pedig mosolyogva válaszolt, közben a lámpa sárgára váltott.
- Ugyan már - kínos nevetése válasz volt a kérdésre.
Pár percnyi csend után egyszercsak a combomra helyezte a jobb tenyerét. A levegőm bent ragadt, pillanatnyi sokk ért, hiszen a legkevésbé sem számítottam arra, hogy ez lesz a következő lépése. Most akkor nem haragszunk egymásra?
Óriási tenyerének melege érződött a farmeromon át is, és miután nem ellenkeztem, hagyta pihenni a kezét rajtam.
- Hiányoztál - mondta, és bizseregni kezdett az egész testem, erre az egyetlen szóra.
- Marci, én... - kezdtem volna beszélni, de félbeszakított.
- Hiányoztam neked? - nem is tudom, hogy gondolja, hogy azok után, ami történt velünk, hiányozhattam neki.
- Marci, te emlékszel, hogy hogyan váltunk el legutóbb? Összevesztünk, nekünk most utálnunk kellene egymást...
- Csak válaszolj, kérlek! - kétségbeesett pillantása egy pillanatra találkozott az enyémmel, mert az utat kellett figyelnie, és mikor nem válaszoltam, egy picit megszorította a combom bátorításként.
- Hiányoztál - sóhajtottam, de fogalmam sem volt, miért játszadozik. - Akkor sem értem, én hogy hiányozhattam neked, amikor összevesztünk! És tudod, szomorú voltam és zavarodott egy kis ideig, de nem akarom, hogy tovább szórakozz velem, ezért... - egy levegővételnyi szünet alatt kigondoltam, hogy hazudni fogok neki. Vissza kell kapnia, amit velem tett. Játszadozott velem, és most én fogok kamuzni neki. El kell hinnie, hogy haragszom rá. Akár megérinti, akár nem, békén kell hagynunk egymást, és más módon ezt nem tudom elérni. - összejöttem Dénessel.
- Tessék?!
- Jól hallottad, Marci. Rosszul hitted, ha abban reménykedtél, megbocsátok neked, és újrakezdheted a beteg játékodat. Hagyjuk békén egymást, és ne szórakozz velem tovább. Örülnék, ha a kerülő utat most befejeznéd, és egyenesen hazavinnél - kegyetlen voltam saját magammal, és vele is. Nem akarom, hogy békén hagyjon, mégis ezt kell tennünk, hiszen semmit sem jelentek neki, csak egy játéklehetőséget. A furcsa viselkedése ellenére sem hiszek abban, hogy nem szórakozásból csinálja mindezt velem.
Ideges lett, kezét elhúzta a combomról, és görcsösen markolta a kormányt. Mélyeket szippantott a kellemes levegőből, hogy megnyugtassa magát.
- Rendben, tehát azt hiszed, szórakozom veled? Erre az a megoldás, hogy gyorsan összejössz egy gyökérrel?
- Senki nem tiltotta meg, hogy járjak vele, és veled ellentétben ő nem játszadozik velem. Nem tudom felfogni, hogy te hogy gondolod, hogy belemegyek a kis játékodba, pláne azok után, hogy fenyegetőztél is - értetlen arckifejezése miatt magyarázatra szorult a kijelentésem. - Tudod, azt mondtad Ritának, hogy ha mégegyszer meglátsz, valami lesz, és szukának neveztél, rémlik? Szóba sem kéne állnom veled! Mindezt azért, mert TE tönkretetted egy randimat, miután közölted velem egy együtt töltött fél nap után, hogy "bocsi, nem randizom, ne érts félre, csak szórakozom", és még neked állt följebb, hogy el mertem menni valakivel egy igazi randira! Nem értelek, és nem bírom ezt a hangulatváltozósdit - mondatom befejeztével kibámultam az ablakon, így nem láthattam a reakcióját. Valószínűleg életem legnagyobb hibáját követem el, hogy hagyom menni ezt a fiút, de büszkének kell maradnom, és a saját érdekeimet szem előtt tartani, nem csak a szívem döntéseit. Soha nem hazudtam senkinek, most mégis megtettem, és a sírás kaparja a torkomat.
- Megérkeztünk - mondta halkan, mikor megállt a házunktól arrébb egy kicsivel. Meggyötört arca volt, magyarázatokra vártam, de úgy tűnt, nekünk nem olyan búcsút szántak.
- Kösz a fuvart - mondtam, miután kiszálltam a kocsiból, de még nem csuktam be az ajtómat.
- Remélem boldog leszel azzal a seggfejjel - mondta pont egyidőben azzal, hogy becsuktam az autó anyósülés felőli ajtaját, és azonnal elhajtott.
Ott álltam percekig, és azon filóztam, hogy az utolsó mondatát miért mondhatta. Bántja, hogy járok valakivel? Miért nem adott magyarázatot a viselkedésére? Miért bunkó ismét? Miért lesz folyton ideges, ha valami olyan történik ami más fiúkkal kapcsolatos, és ezúttal miért nem kapta fel a vizet? Biztosan nem féltékeny, hiszen nem érez irántam semmit... Nem tud érezni.
Jól döntöttem? Nem ismerem régóta, de abban biztos vagyok, hogy egy egész életet nélküle leélnem túl unalmas lenne. Ez alatt a kis idő alatt, amióta megismertem, sokkal izgalmasabb az életem, és visszagondolva nehezemre esik elképzelni, hogy lehettem annyira unalmas. Ha ez volt a tényleges búcsú, akkor nagyon rosszul tettem, hogy hazudtam. A szívemre kellene hallgatnom. De akkor pofára esnék...
Bízom benne, hogy összefutunk még valahol. Csak egy percre, hogy láthassam a sötét haját azokkal a gyönyörű zöldes-szürkés szemeivel...
Istenem, azt hiszem, beleszerettem. Érdekel, mi van vele, és minden vele kapcsolatos dolgot szeretnék ismerni. Elbaltáztam a lehetőséget, és véget vetettem annak, ami el sem kezdődött.