Ellentétek

55. fejezet

A mosdóba készültem bemenni, de felment az égig a pumpám, mikor megláttam Marcit, ahogy az ajtó mellett éppen egy túlságosan fiatal lánnyal beszélget, és eléggé egyértelműek voltak a szándékai.
A lány körülbelül 16 körül lehetett, fülig volt vörösödve, és Marci perzsővel kínálta.
Éppen átvette a poharat, mikor köhintettem egyet, és ők szétrebbentek a bizalmas társalgásból.
Fel sem tudtam fogni, mit akarhat egy ilyen fiatal lánytól Marci, miért akarta alkohollal itatni, és miért tesz ilyet egyáltalán az anyja temetésén...
Mindkét jómadár rám kapta a tekintetét, de én szóra sem méltattam őket, csak felvont szemöldökömmel jeleztem, mély megvetésem, és egy pillanatnyi hatásszünet után bementem a mosdóba.
- Várj, Emma - kiáltott utánam az ismerős mély hang, majd felrántotta az ajtót, és betört a női területre.
- Hé, bunkó! - sikítoztak a hölgyek, mikor meglátták az illetéktelen behatolót.
Földbe gyökerezett a lábam, annyira meglepett, hogy bejött a mosdóba, és rövid időn belül csak ketten álltunk a tükrök előtt, mert mindenkit elriasztott a hím jelenléte.
- Beszélnünk kell - lépett közelebb hozzám, de nem tudtam, miképp reagáljak, szinte kővé dermedve vártam a mondandóját.
Azonban nem mondott semmit. Kezdtem dühbe gurulni, hiszen bármelyik pillanatban benyithatott volna valaki, minket igencsak különös keretek között...
- Mégis mit képzelsz? - akadtam ki teljesen, de magam sem tudtam, melyik problémámról beszéltem.
- Én is örülök a viszontlátásnak, drága Emma - mosolygott.
- Mit akarsz tőlem? - néztem fel rá flegmán, ami látszólag meglepte.
- Milyen kérdés ez? Azt hittem, jóban vagyunk, hiszen eljöttél - húzta fel a vállait.
- Jóban?! Miről beszélsz?! Neked az jóban levésnek számít, hogy összeveszünk és aztán közlöd, hogy ideje elengedni ezt az egészet? Eljöttem, igen, mert azt hittem, jót tesz majd neked... Mit jelent az, hogy jóban vagyunk?
- Emma, azt hiszem, félre... - nem hagytam, hogy befejezze, udvariatlanul közbevágtam.
- Félreértem? Persze, én mindig csak azt tudom... Félreérteni. Egyáltalán miért jöttél utánam, hisz ez egy női mosdó! Miért nem kerestél azután a múltkori után? Mit akartál mondani a bejáratnál? Miért adsz még mindig kétes jeleket? - mindent kiadtam magamból, felemelt hangon, mégis próbáltam nem kiabálni és felhívni magunkra az emberek figyelmét, akik kintről bármit meghallhatnak.
Nem válaszolt, úgyhogy csendesebb hangnemben folytattam.
- Mi folyik köztünk? Ki volt ez a lány, és miért itattad le?
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de a hölgy akire jelen pillanatban féltékeny vagy, nem egy kalandom, hanem egy ismerősöm. Nem tartozom neked magyarázattal, akkor sem tartoznék, ha épp megdugni készülnék azt a csinos barnát, helyette itt állok veled, és hallgatom az ok nélküli kiborulásod, éppen amikor mondani szerettem volna valamit.
- Részeg vagy? - kérdeztem a szemébe nézve, mert semmi összefüggést nem láttam a mondatrészei között.
Azonnali választ nem kaptam, csak egy sóhajtást.
- Tudom, hogy fontos neked, úgyhogy, ha tudni szeretnéd, ő akaszkodott rám, nem hagyott békén az a kiscsaj, gondoltam elriasztom valamivel, és...
- Nem érdekel, Marci - mondtam nyugodtan. Valamiért elhittem neki, hogy ő nem akart tőle semmit, pedig a saját szememmel láttam, hogy itallal kínálja.
Ő viszont velem ellentétben nem hitte el, hogy nem érdekel. Végül is az előbb kérdeztem rá.
- Gyerekpezsgővel itattam, hátha elhiszi, hogy igazi alkohol, és békén hagy - nevetett fojtott hangon.
- Mondtam, hogy nem érdekel - azt hittem, olvas a gondolataimban...
- De hát te kérdezted! Mégis miért jöttél el? Mit keresel itt? Tudom, hogy érdekel, és akarom, hogy érdekeljen - annyira közel lépkedett hozzám, hogy a cipőink orra összeért, de másunk nem.
- Tessék? - remegett a hangom, nem akartam elhinni, amit mondott.
A nyakamra tette a jobb kezét, és a szemeimbe bámult.
- Akarsz engem, és én is akarlak téged! Nem kényszeríthettem rád magam, nem kerestelek, mert neked kellett rájönnöd, hogy mit akarsz tőlem! Az, hogy eljöttél, elég nekem. Olyan régóta tudom, hogy kellesz nekem, de egyszerűen nem tudtam, mihez kezdjek, mert félek, ha megtudsz rólam mindent, faképnél hagysz! - hatásszünetet tartott, az agyam felmondott, a szívem majd kiugrott a helyéről, de ő csak folytatta. - Legyél velem, szükségem van rád, nem bírom nélküled, folyton rád gondolok, és nézz már magadra, annyira vonzó vagy... - beharapta alsó ajkát, szinte hallottam, ahogy a fejében az élvezettől sikoltozom.
- Én... - kezdtem bele valamibe, aminek magam sem tudtam a végét, de megakadályozott a befejezésben. Szerencsére.
- Ne - egy ujját a számra tette, hogy elhallgattasson, és kezdett felbizseregni bennem az a vágy, amit mindig kivált belőlem. - Ne ellenkezz, csak próbáljuk meg, milyen lenne! Ha mindent megtudsz rólam, elmehetsz, csak most legyél mellettem! Nem érdekel más, nem akarok veszekedni, nem kötelezlek semmire, csak próbáljuk ki! Bocsánatot kérek mindenért, amit csak akarsz, vagy felejtsük el, az összes félreértés mehet a kukába! Sokszor hülyeségeket mondtam, hogy távol tartsalak... Hülye voltam! Légy az enyém, őszintén - kérlelt egyre elnémuló hangján, hallottam, hogy gyötrődik, és nem bírtam ki, bólintottam.
Ennyi kellett, ő a karjaiba kapott, és megcsókolt.
- Tényleg? Istenem, te tökéletes - közben csókolt, olyan szenvedéllyel, mint még soha, és bebotladozott egy fülkébe, ahol magunkra zárta a kabint. - kis királylány - apró, suttogva elmondott szavakra szakította félbe a csókcsatánkat. Annyira élveztem, hogy ő mondta ki, hogy kellek neki, hogy végre beteljesedhet ez az egész, amire vágytam, hogy nem számított semmi más, csak mi. Végre!
- Ez a ruha - kezdte felgyűrni az említett darabot a combom tetejéhez, miközben falta az ajkaim. - Meg a lábaid - ekkor végigsimított a lábszáramon, aztán nekitolt a hideg csempének.
Halkan felnyögtem, mikor a nyakamat kezdte puszilgatni, behunytam a szemeim, és élveztem az érintését.
Eszembe sem jutott, hogy csak kihasználni akarna már megint, a fellegekben jártam, mert végre kitálalt nekem, és semmi sem érdekelt korábbról, csak az a pillanat.
- Emma, itt vagy bent? - nyílt az ajtó, és Rita hangját hallottam közeledni.
Lefagytunk. A vér megállt az ereimben, olyan kétségbeesetten néztem Marcira, hogy majdnem elnevette magát.
Tátogott, hogy mondjak igent, még mielőtt benézne a fülkék alá, ahol csak egy férfi lábszárpárt látna.
Halkan leengedett a földre, én pedig remegő hangon kinyögtem Ritának egy igent.
- Ó, remek, mert kerestelek mindenütt, és nem találtalak. Csak el akartam mesélni, hogy mi a helyzet a babaprojekttel... - kezdett volna bele, de én egyből elkezdtem erőltetetten köhögni, hátha Marci nem figyelt az előző mondatrészre, és titokban maradhat a babadolog.
- Minden rendben? - kérdezett a vöröshajú leendő kismama.
- Öhm, persze, csak most inkább ne beszéljünk ilyesmiről - próbáltam lezsernek tűnni, de fogalmam sem volt, hogyan kezeljem a kialakult helyzetet. - Inkább kint találkozzunk, oké? Egy perc, és kész vagyok! - mondtam sietve, de közben láttam Marci arcán, hogy meglepte a téma, amit Rita felhozott.
Hallottam, hogy egy fülke ajtaja záródik, és azt hittem, barátnőm ment be, ezért hamar kinyitottam a fülke ajtaját, hogy kilóghassunk.
Azonban Rita karba tett kezekkel állt velünk szemben, miközben egy valószínűleg idegen lány pisilt a szomszédos fülkében, akire azt hittem, Rita az.
Azonnal elvörösödtem, annyira kínos volt.
- Ti már megint...?! - vont minket kérdőre, én pedig teljesen elszégyelltem magam.
- Nyugi, anyuci, ha te megtartod a titkunk, én is megtartom a tiéd - nyugtatta Marci, mire mi lányok kicsit elképedtünk, a sápadt bőrű lány még fehérebb lett, és szó nélkül csak bólintott.
Marci a kezemet fogva húzott volna kifelé a mosdóból, de én még egy pillanatra bent maradtam.
- Szeretlek, és sajnálom - nyögtem ki még gyorsan, mikor Marci benyitott, és kihúzott az ajtón.

Boldog újévet előre is, drágák!
Remélem jól fog indulni ezzel a kis történéssel! ;)
Egyébként, elsején elutazom, szóval lehet, hogy nem igazán lesz netem, hogy írjak nektek, előre is elnézést kérek!
Azért remélem, ez kárpótol benneteket!
Sok puszi <3 És jooo buliit!