Ellentétek

62. fejezet

Miután sikeresen hazaértem azonnal zuhanyozni mentem, még mielőtt anyámmal találkozhattam volna, de egy pillanatig úgy tűnt, nincsenek is itthon. Illetve anyát nem hallottam sehol, mert ugye apám folyton a dolgozószobájában gubbaszt, akkor is, ha itthon van...

Egyóra múlva lementem a konyhába, hogy kerítsek valamit inni, de éppen elfogyott a citrom, így nem tudtam limonádét csinálni...
Kinyitottam a hűtőt, és megpillantottam egy papírdobozos narancslevet.
Azonnal eszembe juttatta Marcit, és kellemeset derülve az elmúlt nap eseményein, töltöttem a poharamba.
- Édesem, - hallottam a hangot a konyha másik végéből, és kicsit megijedtem, habár hallottam a bejárati ajtó csapódását; a mosoly lefagyott az arcomról. Hazaért...
- Látom, jó kedved van ma - nevetgélt az édesanyám is, és leült a pulthoz.
- Szia - tettem elé egy poharat és az üditős dobozt.
Laza pamut rövidnadrágomban és sportmelltartómban kicsit feszélyezve éreztem magam, mikor felmértem anyámon az elegáns viseletet, és egyből tudtam, valahol csavargott. Nem terveztem beszélgetést kezdeményezni, ezért a nappaliba indultam, de menet közben, az előszobában megláttam a keménypapírból készült gyönyörű designer ruhák tasakjait, és akkor kapásból visszafordultam a helyiségbe, ahol anyám tartózkodott. Látta rajtam a zavarodottságot.
- Már azt hittem, meg sem dicséred a hajam - vonta fel a szemöldökét, én pedig leültem mellé, és illedelmesen mosolyogtam.
- Ó, fodrásznál is voltál? Igazán szép - megfogtam egy gesztenyebarna tincset, és a füle mögül előre húztam, hogy láthassam.
- Apádnak is biztosan tetszeni fog, már régóta mondogatja, hogy lehet más színű, de eddig mindig csak ígérgettem neki - boldogan tekergette ujja körül hajvégeit.
Sosem láttam még ennyire felszabadultnak, talán valami történt velük, ami miatt anyámnak vásárlásterápiára volt szüksége...
Néhány árnyalattal sötétebb, fényes hajkoronája laza loknikba sütve keretezte arcát, nagyban megfiatalítva őt, és kezdtem szégyellni magam, amiért nem vettem észre kapásból.
- Biztos örülni fog - mondtam ki, amit hallani akart, és megittam a maradék gyümölcslevet a poharamból. - És hogyhogy vásároltál? - tértem rá egyből a lényegre, mert már nagyon régen hozott haza ennyire drága holmikat.
- Láttad a szatyrokat? - kicsit mintha kétségbe esett volna, de mikor bólintottam, folytatta: - Hát, tudod... Mostanában nem igazán értettünk egyet apáddal egy pár fontos kérdés kapcsán, és...
- Apának hoztad a cuccokat? - leesett az állam, de ő csak kinevetett. Lesajnáló pillantásából úgy éreztem, mintha újra kisgyerek lennék, aki nem érti a felnőttek dolgait.
- Édesem, - kezét az én kézfejemre simította - ez nem így működik.
Semmit sem értettem, mintha meghibbant volna. Valószínűleg láthatta rajtam a teljes sötétséget, mert elkezdett tovább magyarázni, de még azután sem állt össze a kép.
- Szóval összevesztetek, és ezzel jutalmaztad magad? - próbáltam összegezni, de továbbra sem jutott el az agyamig, hogyan lehetséges mindez.
- Nem fogalmaznék ennyire élesen, de igen, kicsit összekaptunk a minap - elvörösödött, és reméltem, felfogta, hogy én emiatt mennyire elítélem.
- Akkor miért akarod, hogy apa kedvelje a frizurád? - tettem fel a kérdést, ami miatt nem tudtam összerakni teljesen a képet, de erre anya csak még sokkal vörösebb lett, és kivonult a konyhából.
- Ő a férjem, kicsim... Majd egyszer megértesz - mondta emelkedett hangszínével, én pedig a magassarkúja egyre távolodó kopogását hallgatva próbáltam magamhoz térni a hallottak után.
Hogy mi van?!
Mi a francon tudtak összeveszni apával, amikor ő mindenre csak rábólint, amit anyám akar?
Mennyire kellett nagyot balhézniuk, hogy anya egy vagyont költsön utána csak és kizárólag magára, gondolom ezzel is tovább bosszantva apámat, és miért kell annyira gyerekesnek lenniük felnőtt létükre, hogy mindezt velem is megosztják? Mármint anyám...
Az még mindig nem volt tiszta, hogy akkor az új haj is csak olaj a tűzre, hogy apának még nehezebb dolga legyen az ellenállás, vagy csak anya azzal akarja kompenzálni, hogy mennyi pénzt elszórt?
Minden esetre tudtam, hogy egy darabig nem lesz családi vacsora éttermekben, és nem lenne jó összetűzésbe keveredni velük.