Ellentétek

25. fejezet

Sziasztok! Az előző részhez elfelejtettem leírni, mert annyira siettem azzal, hogy felrakjam, illetve a díjnál pedig teljesen kiment a fejemből, szóval így nagyon megkésve kívánnék minden kedves olvasónak boldog ünnepeket! Remélem, jól telt a karácsony, a szilveszter, kiélveztétek a havat, és azt is remélem, hogy az új évetek nagyon jó lesz! Én továbbra is hozom a részeket 2016-ban is! :)
***
- Marci? - szólítottam meg pár másodpercnyi csend után, hogy eltereljem a gondolatainkat a gyászról, habár Marci sokkal jobb állapotban volt, mint amilyenre számítana az ember, ha a legközelebbi hozzátartozója meghal.
- Mondd, hercegnő - kedvesen nézett a szemembe, és akkor hirtelen kedvem támadt lesmárolni őt. Tudtam, hogy nem szabad, mégis annyira akartam. Az este folyamán már többször is csókolóznunk kellett volna!
Tulságosan is elkalandozhattam, ugyanis a kezét lengette az arcom előtt, mikor feleszméltem.
- Bocsánat - elpirultam, mire adott egy puszit az arcomra. Ha lehetséges volt, még vörösebb lettem.
- Miért pirulsz el folyton? - az arcom maga felé fordította, és adott a szám sarkába egy pici puszit. - Nehezen tudom visszafogni magam emiatt - suttogta a fülembe, mielőtt eltávolodott volna. Csak felerősítette bennem a tudatot, hogy nem akarok törődni a tudatalattimmal, csak a pillanatnak akarok élni, épp úgy, mint már oly sokszor, amikor a közelében voltam. Miért változtat meg ennyire?
Az egész testemben éreztem a bizsergést, mintha végigszaladt volna rajtam egy kisebb áramlöket. Csak a hajam nem állt égnek...
- Szóval, mit szeretnél? - nézett rám kiskutya-szemekkel, mintha semmi sem történt volna az imént.
- Csak... csak valamit, amiben aludhatok - alig bírtam kinyögni bármit is. - Tudod, nincs nálam semmi olyan... - jajj, ez annyira kínos.
- Nem is kell neked semmi - mosolygott egyre perverzebben. - Van rajtad fehérnemű? - kérdése meglepett, ezért nem is nagyon tudtam rá hirtelen felelni. - Van rajtad bármi is ez alatt a ruha alatt? - csábítóan búgott, miközben folyamatosan mosolygott.
- Pe...persze - feleltem.
- Akkor aludhatnál abban. Vagy anélkül - kacsintott, majd felállt. Fogalmam sem volt, hová megy, de pillanatokon belül ki is derült. A szekrényében matatott, amíg én feljebb másztam az ágyon, és törökülésben helyezkedtem el a közepén.
Mikor Marci megfordult, egy huncut félmosoly jelent meg a szája sarkában, miközben pedig felém sétált, az nem mozdult el onnan. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, és mikor az ágyhoz ért, odamászott hozzám, majd a kezembe nyomott egy puha, pamut anyagot.
- Köszönöm - suttogtam szégyellősen.
- Segíthetek átöltözni is, ha gondolod - mondta akkor már mosoly nélkül, de annál szexibben.
- Nem, köszönöm, megleszek egyedül is - válaszoltam hamar, leslisszoltam az ágyról, az ajtóhoz sétáltam, és mielőtt kinyitottam volna, még hátrafordultam.
- Siess - mondta kedvesen. Nem éreztem túl utasítónak, inkább vágyakozónak hangzott. Vagy csak annyira szeretném, hogy ő is vágyakozzon, hogy már kényszerképzeteim vannak.
Előhívtam az emlékeim arról az estéről, mikor Marciéknál jártam, és a segítségükkel egyből megtaláltam a mosdót.
A tükörből egy őrülten mosolygó fiatal lány nézett engem, akinek a haja még mindig nem volt az igazi.
Levettem a ruháim, csak egy bugyit hagytam magamon, aztán magamra húztam azt, amit Marci adott. Túl pucérnak éreztem magam a ruhadarab alatt, nem voltam hozzászokva az ilyesfajta pizsomákhoz... Én mindig is hagyományos két részből álló hálóneműt hordtam, illetve hálóinget is csak a saját méretemben...
Egy fehér pólót viseltem, az ujja a könyökömig ért, arról nem is beszélve, hogy bőven eltakarta a térdem. Igen, túl alacsony vagyok egy közel kétméteres alakhoz. Illetve a ruháihoz.
Azon tűnődtem, miért épp fehér pólót kaptam, de egyértelművé vált a válasz, mikor a fekete bugyim kicsit átütött alóla, de csak akkor, ha ráfeszült az anyag a testemre, szóval ha például lehajoltam. Akkor értettem meg, mi volt a huncut mosolyának okozója...
A melleim a csodával határos módon nem feszültek a pólónak, így esély sem volt arra, hogy átlátszódjon valami. Mindig is tudtam, hogy Marci perverz...
Csináltam egy laza kontyot a hajamból, aztán kikukucskáltam a folyosóra, nehogy összefussak valaki olyannal, akinek nem kellene engem Marci pólójában látnia. Például Dávid... Azt sem tudom, hogyan fogom valaha kimagyarázni azt, hogy Marcival alszom. Jaj. Vagy ez csak nekem ennyire furcsa? Hiszen Hédi arcán sem látszódott semmi jele annak, hogy elítélne, vagy valami. Ahj. Majd csak alakul...
Tiszta volt a terep, úgyhogy lábujjhegyen átszaladtam Marcihoz. Inkább nem akarom elképzelni, hogy nézhettem ki kívülről.
Annyira izgatott voltam, és talán azt reméltem, történik majd valami izgalmas, mégis tudtam, hogy most az anyukájára tekintettel kell lennem.
Benyitottam, a perverz disznó pedig még mindig csak az utcai ruháiban volt. Az ágyon ült, és a telefonját nyomkodta.
Mikor érzékelte, hogy jelen vagyok, végignézett rajtam, aztán a mobilját félrerakva felállt. Egyetlen pillanatra fordítottam hátat neki, hogy becsukjam az ajtót, de mire visszafordultam, ő mögöttem állt.
Enyhe kifejezés lenne, ha azt mondanám, megijedtem. Kishíján szívinfarktust kaptam! Ugrottam egyet ijedtemben, mire Marci elnevette magát.
- Iszonyatosan vonzó vagy - mondta, miközben a csípőmet az ajtónak nyomta, és halványan látszott a mosolya is.
- Te tehetsz róla - mondtam zavarodottan. - Direkt egy fehér pólót adtál - erre újra elnevette magát, amiért magyarázatot vártam.
- Csak azért ezt, mert nem tudtam, hogy azok a gyönyörűségek beleférnek-e a pólóimba - itt a melleimre utalt, ami igazán imponált, ezért elmosolyodtam. - Ez volt a legnagyobb pólóm. Még nekem is túl nagy, épp ezért nem is hordom, de látom, hogy máskor nyugodtan lehetne szűkebb is a pizsomád, hiszen így túlságosan is el vagy takarva - mormolta, közben felfelé húzva a ruhadarab alját.
A figyelmemet nem tudta nem megragadni a máskor szócska. Tehát lesz még alkalom, hogy az ő ruháit viselhetem alváshoz? Szerinte igen...
Újra elpirultam, és kényelmetlenül mocorogva próbáltam kimenekülni a csapdájából.
- Azért ennyire nem nagyok. Kicsit elbecsülted magad - kuncogtam.
- Majd meglátjuk, mennyire tippeltem jól - vigyorgott, ami mégjobban zavarba hozott.
- Marci, engedj el - nem túl határozott hangszínemre csak felmordult, és erősebben szorított az ajtónak. Közelebb lépett, a fejem felhajtotta, hogy rá tudjak nézni, majd mikor megszólalt, a póló alját elengedte.
- Nem mehetsz sehová - mondta komolyan, leereszkedett, hogy velem egy vonalban legyen, megkereste a térdhajlatom, kihúzta alólam a támasztékaim, és úgy egyenesedett fel, hogy engem is felemelt. - Te nem!
Szerettem volna azt hinni, hogy itt a többi jött-ment lányra gondol, de sajnos a szomorú igazság az volt, hogy az anyukájára utalt. Ami miatt még furcsább, hogy nem depressziós lett, hanem perverz. Még jobb lett volna, ha ellen tudok állni neki, de annyira vágytam a kontaktusra, hogy szinte fájt.
Dereka köré kulcsoltam a lábaim, hogy ne essek le, a nyaka köré pedig a kezeim. Fő a biztonság!
- Ügyes kislány - mormolta, miközben a nyakamat csókolgatta, és az ágyhoz indult velem. Picit oldalra döntöttem a fejem, nagyobb teret biztosítva neki, és próbáltam a hangomat magamban tartani. Meghúztam a haját a tarkójánál, aminek a hatására belenyögött az egyik csókba, és ez mégjobban feltüzelt.
Az arccsontomon is elhintett néhány nyálas puszit, aztán végre a számat vette célba. Vadul harcoltak az ajkaink, majd mikor ráharaptam Marci alsó ajkára, ő belemarkolt a fenekembe, és akkor már nem bírtam visszatartani egy nyögést, ami miatt elengedtem az ajkát az enyéim fogságából.
Ledöntött a matracra, de abban a pillanatban nem a puhaság okozta komfortos érzés volt a legfőbb forrása a boldogságomnak.
Hümmögött, mikor megmozdítottam a csípőm, és ágyékunk véletlenül összetalálkozott.
Alig vártam, hogy csókoljon, és végre elfelejtsem mindazt, ami a valójában józan észjárásomat tükrözné, de sajnos nem sikerült.
- Ez nem... - próbáltam kinyögni valamit, de nem igazán sikerült. - Nem helyes, Marci - nagy nehezen el tudtam mondani, amit szerettem volna, habár a hatást nem értem el vele. Ugyan úgy támadta az ajkaimat, én pedig nem igazán tudtam, és őszintén megvallva nem is akartam elutasítani a gesztusát.
- Ugyan már - mondta két csók között. - Lazíts! - egy újabb puszi után leállt, és megsimította az arccsontom. Elmosolyodtam az érintése hatására.
- Inkább zuhanyozz le, te macsó! Az helyes döntés lenne - mondtam, hátha beválik a terv, de nem hagyta annyiban.
- Az a helyes, amit annak látunk, és szerintem te is hasonlóan helyénvalónak érzed a szituációt, úgyhogy azt javaslom, ne stresszeld magad - mondta komolyan, de a végén azért halványan elmosolyodott, és végignézett az alatta fekvő testemen. Bólintottam, de mégis tudtam, hogy nem lenne szabad eldobnunk az agyunk. Túl könnyen beadtam a derekam.
Nem akartam még lefeküdni Marcival, és áldottam az eget, amiért beugrott egy ötlet.
Ha viszonoznám a tisztáson történteket... Talán az lenne a legkisebb hülyeség azok közül, amiket elkövethetnénk. És ha esetleg még mindig részeg, talán reggelre nem is fog emlékezni semmire, én pedig nyom nélkül eltűnhetek.
- Akkor folytathatom? - huncut vigyor díszelgett az arcán, és választ nem várva az arcom és a szám puszilgatta, nem sokkal azután pedig, hogy viszonoztam az apró csókjait, és igazi vad csókcsatát kezdtünk, megcserélte a szerepeket.
Átfordított minket, és én kerültem fölénybe, de nem újabb puszit adtam neki, hanem csak az ágyékára ültem, és lefagytam.
A pillanatokkal korábbi magabiztosságom elszállt, és egy halvány pír szökött az arcomra. Fogalmam sem volt, hogyan tovább, vagy Marci mit akarhat.
Észrevehette a kínomat, ugyanis végigsimított a felkaromon, majd elemelkedett a háta az ágytól, és inkább hátulról támaszkodva tartotta ülő helyzetben magát.
- Mi a baj? - majdnem elnevette magát, látszódott rajta, hogy önuralmat gyakorol.
- Nem vicces - mondtam komolyan, mire megcsókolt.
- Igazad van. Nem vicces, hanem édes - suttogta az ajkaimra. Homlokunkat egymásénak támasztottuk, és kötelességemnek éreztem, hogy őszinte legyek hozzá.
- Én még soha... - nem hagyta, hogy befejezzem, csak újra megcsókolt.
- Sejtettem - mosolyodott el, és igazából nem lepett meg, hogy ez az információ egyértelmű számára. - Ne aggódj! Csak lazíts!
Féltem kimondani, hogy rettegek, de nem is volt rá szükség, hisz megcsókolt, és kezeim a pólója aljához helyezte. Értettem a célzást, ezért lassan elkezdtem felfelé húzni az anyagot, míg végül el kellett válnunk egymástól, hogy teljesen kibújhasson belőle.
Nem sok időt tölthettem az izmai tanulmányozásával, sőt mondhatni semennyit, mivel a tarkómra vezette az egyik kezét, és közelebb húzott magához, hogy újra megcsókolhasson.
Egy bátortalan mozdulattal megtekertem a csípőm, de inkább mondanám helyezkedésnek, minden esetre hümmögött egyet, és azt jó jelnek vettem.
A nyakam hátuljáról a combomra siklottak ujjai, s mikor a korábbiakból okulva újfent megmozdult az alsó felem, megszorította a területet, ahol épp pihent a keze, majd zihálva félbeszakította a csókunkat.
- Emma, ne játssz velem - morogta, mire felegyenesedtem ültömben.
- Ne haragudj - szóltam halkan, és lejjebb csúsztam, hogy a nadrágja gombjához férjek, azonban gondolataim lázadtak. De hisz ő is játszadozott velem. Bárcsak tudnám, hogyan őrjítsem meg!
Néztem a gombot, és nem mozdultam.
- Kérlek, vedd le - reflektált a gondolataimra, mintha tudta volna, min töröm a fejem. Bólintottam, és izgalmamban kissé elmosolyodtam. Szétgomboltam a sötét nadrágot, lehúztam hosszú, formás lábain, és ledobtam a padlóra.
Ahogy Marci megtámasztotta magát két kidolgozott karjával, és ahogy elém tárult az egész látványa, nem bírtam nem bámulni. Gyönyörű bőre, nem teljesen kockás, de láthatóan izmos hasa és a királykék boxer, ami annyira illett a napbarnított színéhez, teljesen megbabonázott, és elvette az eszem. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Felnéztem az arcára, amitől egyből zavarba jöttem, hiszen egész addig bámultam. Elmosolyodott, és visszahúzott az ölébe.
- És most? - hangom remegett, Marci mosolya pedig szélesedett.
Egyik kezem az arcára simította, én pedig hüvelykujjammal ösztönszerűen a szája vonalát rajzoltam körbe. Mikor másodszorra tettem meg egy kört duzzadt ajkain, gyengéden fogai közé vette az ujjpárnácskámat, aztán egy csókot adott rá.
Meglepett és egyben elkápráztatott, mennyire intim volt az egész. 
A kezem aztán lejjebb vándorolt, kulcscsontjától kezdve lassan a boxerének pereméig vezettem a mutatóujjam, miközben a nyakába temettem az arcom. Úgy éreztem, megsemmisülnék, ha a szemébe kellene néznem. Melegem volt, vörösnek éreztem a fejem, és zsibbadt az egész alhasam.
Az alsónadrágja korcánál megálltam, muszáj volt ránéznem. Féltem, habár nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mitől.
- Meg... öhm. Megérinthetlek? - zavarban voltam, de Marci segített rajtam, nem gúnyolódott.
- Sőt, kérlek rá, Emma - állta a pillantásom, én pedig egyszerűen nem mertem máshová nézni; a gyönyörű, sárgászöld, csillogó íriszei tartották fogva a pillantásom, miközben bizonytalan kézzel az alsónadrágján keresztül tapintottam ki a méretét.
Zavaros gondolatok kavarogtak a fejemben a hihetetlen férfi testről, a csodálatos változékony szemszínéről és arról, mit kéne tennem következő lépésként.
Alig érintkeztem vele, csak próbáltam megszokni, hogy valaki máshoz érek hozzá, amikor még magamhoz sem szoktam.
- Légy határozottabb, Emm - alig érzékelhetően elmosolyodott, amivel megnyugtatott, és nem vettem rossz néven, hogy utasítgat. Inkább tanácsként fogtam fel. - Nem bánt - ezen én is elmosolyodtam. Talán igaza van, valójában nincs mitől félnem, és ez csak egy szánalmas reflex, mégsem tudom bátrabban csinálni, mert bármikor elronthatok mindent.
Ez az egyetlen alkalmam arra, hogy Marci normálisan viselkedik velem, talán mert még hat benne az alkohol, de semmi esetre sem szeretném elpazarolni az utolsó esélyem. Holnap már minden a régi lesz, és erre csak egy halvány emlékképként fog emlékezni...

Még mindig a textílián keresztül simogattam, vagyis próbáltam, de olyan idegen volt az egész szituáció, hogy sehogy sem tudtam normálisan hozzáérni.
- Segítsek, amíg rá nem érzel? - nem bunkón, inkább édesen kérdezte, mire bólintottam, habár hülyén éreztem magam.
Nagy tenyerét az enyémre fektette, és ellazította az ujjaim. Együtt mozgattuk a kezünk fel és le, majd rám hagyta a mozdulatsort, én pedig félve néztem fel a szemébe.
- Így jó? - leheltem halkan, mire megnyalta ajkait. Bizonytalan hangon felelt:
- Tökéletes - ez felbátorított, amiért kicsit erősebben fogtam a textil anyagon keresztül, ő pedig megcsókolt.
Fogalmam sem volt, hogy milyen tempóban kellene csinálnom, így inkább nem kísérleteztem, és maradtam a szorító de lassabb mozdulatoknál. A számba nyögött, majd eltávolodott egy kicsit.
Hümmögtem, mert tetszett a reakció, amit kiváltok belőle, mire ő behunyta a szemeit, sóhajtott egy nagyot, majd könyörgőn a szemeimbe nézett, és a nyakamra adott egy csókot, aztán feljebb haladt, és a szánk újra forró csókban egyesült. Nem teljesen értettem, hogy mit miért csinál, vagy miért néz rám úgy, de pozitív visszajelzésnek tulajdonítottam, és nem álltam meg a kezemmel, vártam, mi lesz a következő lépése, de arra nem számítottam, ami bekövetkezett. Egyik keze ugyanis a kulcscsontom cirógatta, és miután a csókot megszakította, halk, ingatag hangon engedélyt kért, hogy a mellem kényeztesse. Meglepetésemben azt sem tudtam, mit mondjak, egy pillanatra lefagytam, de aztán félve mégis engedélyt adtam neki.
Mi lesz, ha nem tartja majd elég jónak? Vagy a kisebbeket szereti?
A mellkasomon csúsztatta le meleg tenyerét, miután kezébe vette a jobb mellem, egy fél másodpercre még a levegőm is bennakadt. Megállt a kezem a mozdulatban, behunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Mikor kifújtam, újra kinyitottam a szemem, és folytattam a mozdulatsort, amit ő mutatott meg, és láttam, hogy mosolyog, majd megcsókolt.
Új érzés volt, szokatlan, mégis boldoggá és egyben szégyellőssé tett.
Le akartam venni a boxert róla, de túlságosan is féltem attól, hogy úgy igazán megérintsem ott...
A gyengéd érintése a mellemen elég volt ahhoz, hogy benedvesedjek, és csak hallani, ahogyan kapkodja a levegőt, engem is feltüzelt.
- Emma... mindjárt elmegyek - sóhajtotta a számba, majd nagyjából két levegővételnyi idő múlva a lábizmai megfeszültek, ahogyan az egész teste is, és miközben a csókunkat egy mély hümmögés szinesítette, a kezem illetve az alsónadrágja alatt egy kellemes melegség terült szét, majd mellemről az arcomra csúsztatta tenyerét, míg egy fáradt féloldalas mosoly jelent meg arcán.
Annyira szexi látványt nyújtott, hogy elvesztette a kontrollt önmaga felett, és élvezte az érintésem, hogy abban a pillanatban el sem hittem, hogy velünk ez megtörténik.
A kezem még mindig ott pihent az eláztatott boxerén, mikor megszólalt:
- Uram isten - a homlokomra adott hosszú puszi után folytatta: - Nem hittem volna, hogy valaha sikerül így elélveznem - mosolygott, mire én természetesen zavarba jöttem. - A nadrágomba - meg volt lepődve, de nem igazán értettem, hogy ez miért olyan nagy dolog, ezért vágtam egy fura grimaszt. Egy pici puszit nyomott az orromra, ami megmelengette a szívem, és valahogy másabbnak éreztem, mint az összes többi csókját. Az orrom hegyén hagyott puszi lágy volt, törődő, és talán még érzelmes is.
- Tudod, általában a férfiaknak többre van szükségük, mint egy kis simogatás. Pláne boxeron át... Rám még soha senki nem tudott egyszerre ennyi hatást gyakorolni - magyarázta, én pedig még mindig nem
dolgoztam fel teljesen, mi is történt...
Egyszerre tett boldoggá a tény, hogy akár ennyitől is képes volt elélvezni miattam, de ugyanakkor szomorú is lettem, hiszen utáltam belegondolni abba, hogy vajon hány nővel volt már... És örültem, hogy nekik nem sikerült az, ami nekem elsőre igen, mégis azt kívántam, bár ne lett volna soha az a többi nő... Még Rita is egy volt közülük!
- Mitől volt ez most más? - kérdeztem.
- Mert te más vagy. Ártatlan, tapasztalatlan, ez megtiszteltetés nekem, hogy ezeket a dolgokat rajtam végzed el először. Az az ártatlan tekinteted... Az elpirulásod.... Ez mind az őrületbe kerget!
- Jól van, elég lesz - mosolyogtam, mire ő is. Talán valahol mélyen azt reméltem, hogy jelentek neki valamit, és azért tart másnak... Szánalmas vagyok.
- Csak... - még mindig ott fészkelt az agyamban a gondolat, és túl hamar kimondtam, pedig nem kellett volna!
- Tessék? - nézett rám kérdőn, mikor elhallgattam.
- Semmi - mondtam huncut mosollyal, és megpusziltam a nyakát. - Most már végre lezuhanyozhatsz - kacsintottam.
- Ez egy aljas terv volt? - nevetett, miközben lemásztam róla.
- Dehogy - valójában nem az volt, de kapóra jött.
- Nem sokára itt leszek - kacsintott, majd kuncogva kiment a szobából, és egyedül hagyott engem.
***
Még egy dolog így a végére: azt szeretném kérdezni (amit igazából a díjnál is feltettem, de a ti véleményetek is érdekel), hogy mit gondoltok a szereplőkről? Van kedvencetek? Ki és miért? Bármi érdekel, esetleg a sztori alakulásával kapcsolatos tippek, vagy csak annyi, hogy szeretitek-e ezt az egészet. Köszönöm annak, aki válaszol! És annak is, aki nem ír, de olvas! :) Sietek a következővel!!