Ellentétek

60. fejezet

Lassú lépteimmel vonszoltam magam az emeletre, hogy utolérjem Marcit, aki már alig látott a fáradtságtól.
A kis kiruccanásunk ideje alatt sikerült az összes eddigi sérelmet és félreértést megbeszélnünk, így felettébb nyugodt szívvel álltam az éjszaka és az elkövetkezendő napok elébe.
Nem volt sok időm arra, hogy latolgassam az esélyeimet egy hangulatingadozásoktól mentes, rendes Marcira, mert mikor beértem őt a szobájában, a kezembe nyomott egy kis kupac ruhát, és azzal tudtam, hogy indulnom kell fürdeni. Habár már lemostam a sminkem, ő még nem tisztálkodott, úgyhogy azt gondoltam, majd utánam ő következik...
- Kicsit kinyitom az ablakot - szólt utánam, mikor kifelé indultam az ajtón. Hálás voltam, hogy fontosnak tartotta az információ közlését, mintha beleszólhattam volna abba, mit csináljon a saját szobájában.
Valójában pedig biztosan csak azért szólt, hogy esetleg fázni fogok közvetlenül fürdés után...
***
Benyitottam a szobába, és arra számítottam, hogy Marci majd szemtelenül vigyorogni fog rám, de helyette csak kellemesen hűvös levegő és halk hortyogás hallatszott.
Halkan becsuktam a nyílászárókat, leoltottam a villanyt, és bebújtam mellé az ágyba. Szerencsére nem ébredt fel, de átfordult a másik oldalára, és egészen közel ölelt magához.
Kicsit úgy éreztem, mintha megnyugodott volna, alig észrevehetően lassult a légzése, és számításaim szerint pillanatokon belül vissza is süllyedt egy mélyebb alvási fázisba.

Mielőtt engem is elnyomott volna az álom, még gondolkodtam kicsit, és iszonyatosan boldog voltam, hogy engem ölelve fekszik mellettem az újdonsült barátom.
Furcsálltam, hogy mennyi változáson mentünk keresztül, de kíváncsian vártam, mi vár még ránk.
***
- Kérlek, ne bántsd a szemem - nyűgös hangom hallatszódott a szobában, és azt hittem, álmomban beszélek, de mire elhallgattam, már teljesen éber állapotba kerültem.
A világosság szokatlanul is korán ébresztett minket, és tippem sem volt, Marci mennyivel korábban lehetett már talpon, de minden esetre felöltözve állt az ablak előtt, ahonnan rámszabadította a meleg napsugarakat.
Megdörzsöltem a szemeim, és feljebb csúsztam az ágyban, várva, hogy kimenjen az álom utolsó darabkája is a fejemből.
- Reggel kilenc van, álomszuszék - hosszú lábaival hamar mellettem termett, és letérdelt az ágy mellé, hogy az arcunk egyvonalban lehessen.
Megsimította az hajam, én pedig belefektettem a fejem a tenyerébe, hogy a tudtára adjam, még élvezni akarom az érintését.
Lehunytam a szemem, és akaratlanul is mosolyogni kezdtem.
Mikor megéreztem az ágy süppedését magam mellett, tudtam, hogy Marci felmászott mellém, de ölelés helyett egy lágy csókot adott nekem.
- Nem is lehetne szebb ez a reggel - hümmögtem, mikor elhúzódott.
- Szerintem sem - kuncogott, és miközben a gyönyörű borostyánszín szemeit az enyémhez szegezte, megsúrolta az orra hegyével az enyémet. Imádtam. Minden egyes mozdulatát, és ahogy viselkedett velem. Ezt akartam minden reggel!
Alig tértem magamhoz, máris felpattant, és húzni akart volna maga után, de erre én is belendültem, és hátravetettem magam, hogy semmiképp se tudjon kiráncigálni a puha helyemről.
- Ne kéresd magad, hercegnő! - nevetett az akcióm láttán, de én csak a fejemre tettem egy párnát és alá rejtettem jókedvem.
A következő pillanatban lerántotta rólam a takarót, és ez annyira meglepett, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Biztos voltam benne, hogy várja a reakciómat, de mivel nem láttam semmit, inkább csak felemeltem az egyik nyújtott lábam, majd hagytam, hogy a gravitáció miatt leessen. Hangos puffanással érkezett a másik mellé, de nem volt szándékomban több aktivitást mutatni.
- Rendben, akkor egyedül megyek reggelizni - sóhajtott, és visszadobta egy összegyűrt kupacként a takarót, aztán csak annyit hallottam, hogy csukódik a szobaajtaja.
Azonnal levettem a párnát magamról, felültem, de amikor felfogtam, hogy átvert, az ijedség helyét, amit amiatt éreztem, hogy nem kapok reggelit, átvette egy kellemesen bizsergető bosszú vágya, amit pedig amiatt, hogy a galád nem ment sehová, csak becsukta az ajtót, hogy elérje a kívánt hatást.
Kinevetett, én pedig összeszűkítettem a pillanatokkal korábban még tágra nyílt szemeimet.
- Teee - alig észrevehetően megragadtam egy nagyobb párna sarkát, és teljes erőmből hozzávágtam, de Marci elkapta azt.
Jókedve nemhogy alábbhagyott volna, inkább erősödött, és visszahajította mellém a harci eszközöm.
Nem volt egy kemény bosszú, az tény, de legalább kifejezte az érzéseim...
Mielőtt ténylegesen kilépett volna az izgalmammal telített szoba légteréből, még eleresztett egy mondatot:
- Hagyok időt, hogy felöltözz - nyomatékosításképp kitárta a szobaajtót. - Lent várok rád - ezzel pedig magamra hagyva engem a párnákkal és a gyűrött takarókupaccal.
Hangosat sóhajtva ismét hátradőltem, de tekintve, hogy egy pillanatot sem szívesen vesztegettem volna a különleges fiúm közelsége nélkül, hamar kipattantam a puha ágyikóból, és utam a fürdőbe vezetett, ahol kelletlenül visszavettem a használt ruháim, megmostam az arcom, és lefelé vettem az irányt, ahol a lépcső aljában indulásra készen várakozó tökéletesen sármos fickó a kocsikulcsát pörgette a jobb mutatója körül.
Határozottan nem voltam hozzászokva az ilyesfajta látványhoz, még a térdem is beleremegett.