Ellentétek

49. fejezet

A piknikre készülődtem, valójában fogalmam sem volt, miben kellene mennem, vagy miket pakoljak be.
Az elmúlt időszakban nem találkoztam Marcival, de még csak nem is üzentünk egymásnak, ezért vegyes érzelmekkel indultam neki az elém táruló eseménynek.
Átrágtam magam a sminkes lehetőség összes érvén illetve ellenérvén, de nem tudtam döteni.
Mit jelenthet, hogy Marci szárnyai alatt kerülök be, vagy miért akarná nekem fizetni ezt az egészet, hogyha aztán egyáltalán nem is keres? Miért viselkedik ennyire rejtélyesen ez a mama nevű nőszemély, és miért tűnik ennyire izgalmasnak mindez? Féltem, hogy ennyire könnyen jöhet egy lehetőség, hogy a szüleim mit szólnának, hogy mit kellene tennem a későbbiekben azért, hogy megtarthassam az állásom, mivel Valéria eléggé beijesztett.
Úgy döntöttem, hogy mindezek ellenére megmutatom neki, mit tudok, és az azt követő lépéseket pedig majd meglátjuk. Boldogan csinálnám főállásként a sminkelést, de talán nem ilyen módon...

Emil és Fruzsi jöttek értem kocsival, így hármasban vágtunk neki a nagy kalandnak.
Nem terveztem sátrazni rengeteg idegen között, de azért pakoltam melegebb ruhát, hogyha hűvösebb lenne éjszaka.
- Egész éjjel fent leszünk, és egyébként sem fértünk volna el, ha elhozzuk - veszekedett a szerelmes pár az első üléseken.
Észérvekkel próbálták meggyőzni egymást: Emil szerint miért lett volna jó bepakolni a sátrukat, barátnőm viszont épp ennek az ellenkezőjéért lobbizott.
Elvégre nem volt náluk, szóval kicsit idejét vesztette a vita, de erre ők minden bizonnyal magasról tettek.

Magam is úgy terveztem, hogy nem alszom majd, de ha mégis elálmosodnék, talán valami ismerősöm haza tudna hozni. Legalábbis reméltem.
Majdnem egyórán keresztül utaztunk, mire megérkeztünk a piknik helyszínére, ahol a rengeteg ott parkoló autó jelezte, mennyien érkeztek már meg.
A szememmel akaratlanul is Marci autója után kutattam, de esélytelennek bizonyult a tömegben bármi hasonlót is találnom. Az összes jármű egy nagy színes kupaccá mosódott össze a szememben.
- Menjünk, keressük meg a többieket - ugrándozott Fruzsi tőle szokatlan módon.
Úgy is lett, mire egy óriási tűzrakóhely közelében rábukkantunk az emberekre, akiket kerestünk.
A társaságban ott ült Dani, Heni és Emil haverjai, akik mind mosolyogva üdvözöltek bennünket, csak a szőke cicababa próbált nézéssel ölni.
Helyet foglaltunk a fűben, de sajnos rövidesen elkezdett besötétedni.
Dani közelebb ült hozzám, vele beszélgettem, de közben folyamatosan a telefonom figyeltem, hátha Marci megérkezik.
Rengeteg ismerősöm köszönt oda egy pillanatra, őket mind láttam a közösségi oldalon visszajelezni. Egyikük sem állt le beszélgetni vagy ilyesmi, de nem tudtam, hogy csak szimplán a saját társaságukhoz igyekeztek, vagy az enyém volt furcsa nekik...
- Itt lesz tábortűz is? - mutatott a mellettünk levő elkerített részre Heni, de senki sem tudta a választ a kérdésére, többnyire egy vállrándítás volt a felelet.
- Szeretnétek egy kis bort? - húzott elő két üveget Fruzsi a táskájából, én pedig teljesen meglepődve ültem ott, egy percig sem gondoltam volna, hogy be akarnak rúgni.
Így biztosan senki sem fog hazavinni... Talán csak Marci, de őt nem láttam sehol.
- Emma, nem vagy éhes? - bökdösött meg a mellettem ülő fiú, én pedig heves bólogatások közepette álltam fel, őt követve.
- Hozzunk valami kaját? - néztem a többiekre, akiknek mind kopogott a szemük, de inkább iszogattak minthogy megmozduljanak.
- Karolj belém, mert ebben a sötétben elveszel -nevetett, én pedig vonakodva de megfogtam a kockás ingjének hátulját, hogy el ne veszítsük egymást.
- Láttam egy kajás pultot nem messze a parkolótól, ahonnan jöttünk - próbáltam az idő közben felhangosuló zenét túlüvölteni. Úgy tűnik, a táborhelyünk pont a nyugis zónába esett, mert ahogy távolodtunk tőle, egyre nagyobb lett a káosz.
- Én nem onnan jöttem, de arra felé megyünk, nyugi - fordult hátra a mondat erejéig Dani.
Kicsit kellemetlen volt kettesben mendegélni miközben kapaszkodtam belé, csak reméltem, hogy nem lát meg minket senki... Na, jó, igazából az teljesen lehetetlen lett volna, leginkább egy bizonyos valaki miatt aggódtam. Akiről napok óta nem kaptam semmi infót, és őszintén megvallva eléggé hiányzott. Főleg, hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már-már olyan volt, mintha járnánk, csak nem mondtuk ki. Ezért nem értettem, az elmúlt pár napban miért hanyagolt...