Ellentétek

29. fejezet

Addig beszélgettünk Ritáékkal, hogy mire az órámra néztem, már este 7:30 volt, és nekem vacsorára kellett mennem a szüleimmel!
Megbeszéltük SMS-ben Fruzsival, hogy nála alszom, és akkor elmesélem milyen volt a vacsora, meg beszélgetünk pár szót, mert rég volt csajos napunk.
Saleem olyan gyorsan száguldott hazafelé velem az autójával, hogy majdnem feleannyi idő alatt megjártuk, mint mikor odafelé fuvarozott.
- Köszönöm szépen, hogy elhoztál, és Ritát is puszilom - mosolyogtam, miután kiszálltam.
- Megmondom! Szép estét!
- Nektek is - intettem, majd becsuktam magam mögött az anyósülés felőli ajtót.
A hazaúton nem nagyon beszélgettünk, csak a rádióban szóló zenékről egy pár szót, és inkább izgultam, hogy ne késsek el anyáéktól.

Előkaptam a telefonom, gyors pillantást vetettem rá, és konstatáltam, hogy épp időben érkeztem.
Felrohantam a szobámba, villámgyorsan átöltöztem, összepakoltam a kistáskámba a szükséges dolgokat, aztán a nappaliban vártam, hogy induljunk.
Mikor anyám előjött a mosdóból, csengettek. Felvont szemöldökkel meredtem az ajtóra, míg anya lassú léptekkel mellém ért, majd tovább a bejárathoz, közben pedig alig hallható magyarázatot adott.
- Egy úriember, a mai vacsorameghívód, kérlek légy udvarias, és cseréld le a cipőd egy magassarkúra!
- Nem úgy volt, hogy veletek vacsorázom?
- Csak tedd, amire kértelek, drágám! Mars!!
Magamban duzzogva szaladtam fel a szobámba, és kerestem egy színben a ruhámhoz passzoló magassarkú szandált. Felvettem, és teljes pompában sétáltam le az éppen vihorászós bájbeszélgetést folytató két emberhez. Az egyik ugyanis a kamugép-dominanciamániás-pasikerítő anyám, a másik illető pedig egy nagyon kisportolt alkatú fiatal férfinak tűnt, de már csak azért sem volt szimpatikus, mert egyáltalán nem számítottam az érkezésére.
- Emma, ő itt Szabolcs, Szabolcs, ez a csinos hölgy pedig a lányom, Emma. Jó szórakozást nektek, fiatalok, és vigyázzatok egymásra! - ezzel szó szerint kitessékelt minket a házból.
A házunk előtt parkoló, sötétített ablakokkal rendelkező limuzin nem éppen az a jármű volt, amire számítottam, ezért egy pillanatra lefagytam. Mégis hová megyünk? Bálba?
- Mi a baj? Talán túl sok? Mondtam apámnak, hogy ne ezt a kocsit küldje, de ragaszkodott hozzá, hiszen a hölgyeknek a legjobb jár - mentegetőzött, engem pedig elfogott az undor.
- Ezek szerint te vagy a legjobb... - jegyeztem meg inkább magamnak, mintsem neki, de sajnos túl jó hallással rendelkezett.
- Remélem, de nem vagyok biztos benne.
- Miért lennél te a legjobb? Mesélj magadról, kérlek - próbáltam udvarias lenni, közben beültünk az autóba.
- Nos, szeretek úszni, nagyon jók az eredményeim is, és megőrülök a kiscicákért. Ez furán hangzik, tudom, de egészen ellenállhatatlanok tudnak lenni!
Elmosolyodtam, minden erőmmel igyekeztem az udvariasság határain belül maradni, de képtelen voltam megállni a mosolygást.
- Igen, tudnak azon lenni amikor még kicsik...

Az autónk megállt, kiszálltunk egy puccos étterem előtt, és besétáltunk.
Elég kínos volt majdnem egész úton csendben ülni. Kicsit jobb beszélgetőpartnerre számítottam...

Egy kétszemélyes asztal volt nekünk foglalva, majdnem az étterem közepén, szóval arra következtettem, hogy a srác szeret a figyelem középpontjában lenni. Erről talán a narancssárga nyakkendője árulkodhatott volna már korábban is...
Miután helyet foglaltunk, és rendeltünk vacsorát, a pincér elment.
- Most mesélnél magadról te is, Emma? - szólt hozzám a partnerem mézes-mázos hangon, amitől kirázott a hideg. Az autóban miért nem jutott eszébe megkérdezni?!
- Nem is tudom, mit mondhatnék. Én nem sportolok semmit, nagyon ritkán, de tényleg nagyon nagyon ritkán, el szoktam menni futni, de amint látod, nem szorulok rá.
- Igen, ezt csodálom benned! De az egészséged szempontjából talán hasznos lenne, nem?
Válaszolni akartam, de a visszavágásomat sajnos megakadályozta egy ügyetlen pincérnő, ugyanis elejtett egy borosüveget, ami mellettem robbant szét, és a jobb lábam csurom vörösbor lett. Én egyből felpattantam, a dolgozó pedig sűrű elnézéskérések közepette törölgetni kezdte a lábam, és amint lepillantottam rá, hirtelen deja vu érzésem támadt.
A bor a cipőmön, a szőke lány aki törölget... És akkor beugrott! Az álmom a kocsiban. Gyorsan körbenéztem, valójában nem is tudom, mit vártam, majd egy pillanattal később riadtan kaptam el a lábam az ügyes tisztogatás elől, és elnézést kérve a mosdóba rohantam.