Ellentétek

17. fejezet

Sorry, megint feltartom az olvasókat, csak előre szólnék, hogy ez egy hosszabb fejezet lett, remélem nem baj, csak szeretném, ha haladna előre a cselekmény. Én személy szerint szeretem, ha hosszú fejezettel jön egy könyv amit figyelek, remélem ez a kicsit több mint 2000 szó megfelel mindenkinek! Jó olvasást :)
****
A párnám nem volt a fejem alatt, valami különös zajra ébredtem, és eszeveszettül zsibbadt a jobb karom.
Körbenéztem a szobámban, és a mellettem elterülő vöröshajú lány látványa felidézte bennem az előző este történteket, illetve magyarázta a kupit a szobámban.
A különös zaj Rita hasának mocorgása volt, ugyanis a fejem a hasa aljánál pihent míg aludtunk, a jobb karom zsibbadt, mert Rita rajta feküdt, és a párnám a lány feje alatt volt, szerencsére az eredeti helyén.
Sajnos - vagy nem - nem úgy történt, mint a filmekben, hiszen nem ittuk le magunkat bánatomban, és nem úgy ébredtem, mint aki nem emlékszik semmire, majd a végén kiderül, hogy leszbikus éjszakájuk volt. Én tisztán emlékeztem mindenre, és míg Rita aludt, fel is idéztem magamban a történteket.
Miutan Rita az ajtó kinyitásával a zokogón összekuporodott alakomat is eltolta, hogy beléphessen, magyarázatra várva nézett rám.
- Mégis mi a franc történt, kicsi lány? Hé, ne sírj már! - próbált megnyugtatni, de elmondhatatlanul fájt az egész.
Nagyjából egy órán keresztül bőgtem, majd felbaktattunk a szobámba, és megpróbáltam összeszedetten vázolni az egészet.
- Elmentünk a rétre, és olyan...olyan kedves volt, és édes, és...szóval csókolóztunk is párszor - itt megint elsírtam magam, de Rita már nem szólt semmit, csak csendben ringatott az ölében.
- Emma, próbáld meg elmesélni az elejétől, hátha tudok segíteni, de ne sírj már miatta! Marci egy pöcs - vigasztalt, és annyira aranyos volt, hogy elnevettem magam az utolsó mondatán.
- Rendben - nagyot sóhajtottam. - Smároltunk a házibuliban, majd egyszer akkor is amikor láttad, de ezt Fruzsiéknál már megbeszéltük. Mindegy, a lényeg, hogy bunkó volt velem, és ok nélkül utált engem. Aztán egyszer eldöntöttük, hogy barátok leszünk, de tönkretette immár két randimat, és egyszerűen nem tudunk csak barátok lenni. Azt hittem, ott a réten majd minden megváltozik, hiszen sokat beszélgettünk, csókolóztunk, aranyos volt, aztán rájöttem, hogy csak játszadozik velem. Pont, mint a többi lánnyal... És velem még sosem tett ilyet senki! Hallgatnom kellett volna magamra, és mindenki másra is... Megszégyenítve érzem magam, és fáj, hogy ezt megteheti velem.
- Emma, drága, hallgass ide! De nagyon jól figyelj! Emlékszel, amikor azt mondtam neked, hogy vigyázz vele, mert képtelen érzelmi kapcsolatok kialakítására, és a barátainak sem mond el nagyon sok mindent magáról? - válaszul bólintottam. - Remek. Ez azt jelenti, hogy bármit érezhet és gondolhat, amit nem tudunk megfejteni. És arra is emlékszel, amikor annak ellenére, hogy nem tud érzelmi kapcsolatot kialakítani, azt mondtam, hogy nem láttam még így viselkedni?
- Igen - újra bólogattam.
- Azt mondtam, ne táplálj hiú reményeket, és Marcinak is megmondtam, hogy ne szórakozzon veled, mégis így történt, pedig ő általában hallgat rám. Ezt érdekesnek találom, de nem igazán tudom mivel magyarázni, viszont abból kiindulva, hogy nagyon titokzatos, és különös viselkedést produkál, még akár jót is jelenthet egy kapcsolatra nézve. De azt még mindig ne feledd, hogy reménykedni valamiben, és naiv álmokat dédelgetni butaság! Nagyon sajnálom, hogy nem tudjátok egymást hová tenni, és őszintén remélem, hogy minden jóra fordul!
- Mit csináljak most? - kérdeztem nem sokkal azután, hogy megemésztettem a szavait, de majdnem megint kitört belőlem a sírás. Milyen kapcsolat? Te jó ég!
- Érzel iránta valamit? - komolyan kérdezte, de nem igazán tudtam rá a választ, akkor sem, ha elég egyértelművé vált akkorra.
- Azt hiszem, nem - sóhajtottam, és annak ellenére, ahogy reagáltam az egész incidensre, elfogadta a válaszomat.
- Nem kevés lányt küldött már padlóra, ezt tartsd észben, és jól teszed, ha nem zúgsz bele, Emma - tanácsolta, de már tudtam, hogy mi lenne a jó nekem. Mégsem arra vágyom igazán... - Ha nem esel bele később sem, talán van esélyed arra, hogy végre őt ejtsék pofára. - Én nem akarom őt pofára ejteni! Jót szeretnék neki...
Furcsán rossz érzéssel töltött el, hogy annyi lány volt már Marci életében, és lassacskán be kellett vallanom magamnak, hogy valami érzelmi dolog is kialakulóban van. Az én részemről legalábbis egész biztos, hogy van valami, mert nem reagálnék ilyen rosszul némely szituációban, ha nem lenne. Ugye?
- Én azt mondom, hogy felejtsd el! Nem ez lesz a legkönnyebb, de jót fog tenni! Megpróbálom Fruzsit is úgy terelgetni, hogy kevesebbszer találkozzatok, vagy esetleg egyáltalán ne. Így jó lesz?
- Remélem - bizonytalankodtam, pedig tudtam, hogy nagyon fog hiányozni.
- És próbálj más fiúkra koncentrálni - igyekezett boldogságot csempészni a szobámba. - Van valaki? Vagy nem most tette tönkre egy újabb randidat? Mesélj valamit, és tereljük el a gondolataid! - mosolygott, és némileg jobb kedvre derített.
Nehezemre esett másra gondolni, mégis megerőltettem magam, és próbáltam leplezni a szomorúságom. Még ha ennyire egyértelmű is, megpróbálhatom tagadni, hogy érzek valamit, igaz? Elvégre Rita úgy viselkedik, mint aki elhiszi nekem, hogy nem érzek semmit, és csak össze vagyok zavarodva, meg ilyesmik...
- Nehéz olyan fiút találni, aki megfog, de azt hiszem, majd sikerül - hazudtam, hiszem életemben először Marci fogott meg igazán.
- Szóval nem ez a randis pasi volt a befutó?
- Nem igazán - mondtam lebiggyesztett ajkakkal.
- Akkor nem értem, miért vagy ennyire elkeseredve egy elrontott randi miatt. Tényleg nem érzel semmit a szívtipró iránt? - komolyan bámult a szemeimbe, mint valami vallatáson...
- Fogalmam sincs, miért vagyok ennyire elkenődve. Még soha nem voltam ilyen helyzetben, azt hiszem, kicsit felfordult az életem, mióta Marci a részese - félig őszintén, félig nem, de válaszoltam, anélkül, hogy elnevettem volna magam Rita arckifejezésén, azzal pedig elrontva a komoly pillanatot.
- Érthető, csak arra engedsz következtetni, hogy nem vagy őszinte, és akkor nem tudok segíteni - mondta kissé összezavarodva a vöröshajú lány mellettem.
- Nem vagyok szerelmes, még sosem voltam, és hidd el, csak megrázó ez a sok esemény így együtt. Arról nem is beszélve, hogy Marci viselkedése önmagában kiborítana három embert csak úgy... Szerintem a te büszkeségedet is bántaná, hogy szórakoznak veled, vagy teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek... Nem? - sikerült kimagyaráznom magam, pedig egyértelmű, hogy bánt Marci viselkedése, és nem csak a büszkeségem miatt... Muszáj lesz elfelejtenem, tisztáznom magamban a gondolatokat, és megmenteni a menthetőt!
- De. Mindent értek, kicsi lány - kicsit szomorkás lett a pillantása.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem pár pillanat csend után, de nemleges választ kaptam.
- Nézzünk egy filmet - állt elő az ötlettel Rita, aztán bekuckóztunk egy tál popcornnal, és megnéztünk egy régi vígjátékot. Alig kétóra múlva vége lett, és eszembe jutott, mi a helyzet a pocakjában.
- Van valami újság a babával kapcsolatban? Mit mondott az orvos? - érdeklődtem, miután levittem az üres kukoricás tálat.
- Azt mondta a doki, hogy még ne bízzam el magam, mert mutathat pozitívat a teszt, ha a következő menzeszemnél kilökődik a petesejt, akkor cseszhetem, mert még nagyon korai, és közel a pirosbetűs hét - lemondó sóhaj után némileg felvidult. - De én nem adom fel a reményt! És próbálkozunk, folyton - kuncogott, mire én is.
- Sikerülni fog - mondtam végül, és hamarosan elaludtunk.
Rita mozgolódni kezdett, ezért arréb csúsztam, hogy jobban elférjünk. Talán visszaaludtam volna, és kicsit álmodoztam volna Marci csókjairól, ha nem nyitja ki a szemét a vöröske.
- Jó reggelt - mosolyogtunk egymásra, és szinte egyszerre mondtuk.
- Jobban vagy? - kérdezte pár perc elteltével barátnőm, mikor kimásztam az ágyból, hogy felöltözhessek.
- Nagyjából - igazából a sírás kaparja a torkomat, de nem akarom, hogy tudja.
- Ennek igazán örülök! Ha van kedved, elmehetnénk valahova ma - ajánlatát megfontolva is nemet kell mondanom, hiszen nem érzem magam a legjobban.
- Inkább máskor, ma inkább még pihennék - bocsánatkérő pillantásom miatt egy pillanatra sem haragudott, megértően mosolygott, és megígért egy másik alkalmat.
Alig egyóra elteltével a vörösre festett lány reggeli nélkül, de távozott. Némileg örültem neki, mivel így nekem sem kellett magamba erőltetnem az ételt, és a gyomrom nyugodtan háboroghatott. Nem tudnék enni! Nem tudom elfelejteni Marcit, és gyomoridegem van, ha rá gondolok... Emma, össze kell szedned magad! Erős, független nő vagy!
***
Teltek-múltak a napok, és én semmit nem javultam. Amikor Marci eszembe jutott, elhessegettem a gondolatokat, és próbáltam nem foglalkozni az agyam hátsó részében lapuló, felszínre kívánkozó, magammal megtárgyalandó dolgokkal.
Nem történt az ég világon semmi! Minden nap felkeltem, megfürödtem, alig ettem, olvasgattam, és nem igazán kommunikáltam senkivel, aztán este, a nap egyetlen olyan szakaszában, amikor megengedtem magamnak, hogy elkalandozzanak a gondolataim, lefeküdtem, Marci forró kezei jártak a fejemben, és álomba pityeregtem magam.
Egy hét után, pontosabban majdnem, azaz csak 6 nappal azután, miután Rita elment tőlünk, úgy éreztem, valamit muszáj tennem annak érdekében, hogy tisztázódjanak a gondolatok a fejemben. Csak csináltam egy limonádét, és kifeküdtem a kertbe napozni. Csukott szemeimen át is tűzott nap, és szépen lassan átadtam magam a gondolataim őrjöngő sokaságának.
Vegyük szépen sorban, rendezetten. Megcsókoltam, mert részeg voltam. Kiakadt rám, majd Fruzsiéknál megcsókolt, de aztán elrohant. Barátok lettünk, mert az jobbnak bizonyult, mint a folyamatos veszekedés. Elmentünk egy gyönyörű helyre, ahol rájöttünk, hogy nem tudunk csak barátok lenni. Orgazmust okozott nekem, és nem várt cserébe semmit. Elvitt vacsorázni, de nem randi volt, mert ő olyat nem szokott. Egy fránya telefonhívás miatt félbehagytuk a csókolózást a kocsijában, és újra összevesztünk. Nem tettem túl magam rajta, de megpróbáltam, ezért elmentem egy újabb randira. Azt is tönkretette, pedig csak bocsánatot akart kérni. Nem hittem neki, és Rita szerint furcsán viselkedik mostanában. Ember legyen a talpám, aki ezt megérti...
Talán megbántottam. De annyi lányt ejtett már pofára, hogy félek, én leszek a következő. Nyilvánvalóan kezdek érzelmeket táplálni felé, de nem bízom abban, hogy ő is, mivel annyi tényező gátolja. Például, hogy nem képes érzelmileg kötődni. De mi van, ha azért furcsa, mert még sosem volt neki ilyen, és végre kötődik hozzám. Ez lehetetlen, mert akkor nem akarna nekem rosszat! Márpedig a randim tönkretételével ártani akart. Azért, mert féltékeny? Ugyan... Csak játszadozik, és màr el is érte a célját, mert én rajta gondolkodom, és próbálom megfejteni.
Az már világos, hogy elfelejteni nem tudom, de valahogy be kell bizonyítanom, hogy egyedül is boldogulok, és nem játszhat velem!
Megvan!
Tárcsáztam Fruzsi számát, és az első három csengetés után felvette.
- Szia, mi újság? Már hiányoltalak! Elfalaztad magad tőlünk. Kerestelek egy csomószor! - kiakadt, de nagyon jól esett.
- Ne haragudj! Kérlek, csak kicsit rendbe kellett tennem magam! Találkozhatunk valamikor? - az ötlet, mégis elfelejteni, és boldognak lenni nélküle. Ritáéktól majd megkapja az információt, hogy minden a legnagyobb rendben velem.
- Okés. Ma este gyere át, elmegyünk egy ilyen amerikai stílusú étterembe.
- Kik lesznek ott? - muszáj volt tudnom, hiszen nem akartam Marcival egy társaságban lenni. Azt mondta, ne engedjenek a közelébe... És ha mégegyszer meglát, nem tudom mi lesz. Ez eléggé bánt, és utálnom kéne, amiért azokat a dolgokat mondta, mégsem megy. Csak túl akarok lenni rajta!
- Mindenki, még Dani is feljön! Csak Marci nem, mert valami dolga van mostanában. Nem tudjuk, mi, de ő sem veszi fel, akárcsak te ezidáig. Egyszer láttam a múltkor, pár napja volt, amikor Ritáéknál társasoztunk, és beállított tök ziláltan, hogy sajnálja, hogy késett. De nem is maradt sokat, kb fél óra után hívták, és elment - imádom, hogy Fruzsi pletykás, így megnyugodtam, hogy Marci nélkül kapcsolódhatok ki egy kicsit. Heni jelenléte zavaró lesz, főleg, hogy megfenyegetett, hogy nem tartozhatok közéjük. Ami pedig érdekes, hogy Marci sem tartja senkivel a kapcsolatot, és a rejtélyes telefonáló bezavar a képbe. Mi van, ha egy régi kalandja, és titokban szült neki egy gyereket, és azzal zsarolja? Az brutális katasztrófa lenne!
- Rendben, ott leszek késő délután. Köszönöm, Fru! - mondtam komolyan, hiszen nagyon jó érzés, hogy mindig számíthatok rá.
- Örülök, hogy visszatérsz közénk! Puszi - letettük.
Annyira feldobott, hogy történt valami, és a barátaim remélhetőleg visszafogadnak, hogy dúdolgatva rendeztem át a sminkasztalom a héten már vagy századjára. Kis színt kaptam a napon, és a hajam is egyre szőkébb lesz, viszont a végei töredezettek. Egy órával azután, hogy Fruzsival beszéltem, elmentem a fodrászomhoz.
Útközben nézegettem az üzeneteim, és jó érzéssel töltött el, hogy Rita és Fruzsi hiányoltak. Rita aggódott értem, Fru pedig csak nem értette az egészet. Rendes dolognak tartottam, hogy a vöröske nem mondta el Fruzsinak, mi a helyzet, akkor is, ha utóbbit régebb óta ismerem, és rosszul éreztem magam amiatt, hogy kihagyom ezekből a történésekből.
A fodrászszékben ülve vártam, hogy eltávolítsák a csúnya hajvégeimet. Miután levágtak nagyjából két centit a hajamból, egyenesre szárították, és fizetés fejében indulhattam is haza.
Otthon, amíg el nem indultam Fruzsihoz, kifestem magam. Egyébként nem szeretem ezt a szót, mert olyan hatást kelt, mintha egy rokokó művet pingálnék az arcomra mindenféle vászonfestékkel... Úgy gondoltam, nem a szokásos alig sminkelős dolog lesz, hanem kihasználom a készletem natúr színű darabjait. A szemem ívét követve húztam egy vékony tusvonalat, amit egyébként imádok magamon. A számat nem kentem be csak ajakápolóval, mivel elvileg enni megyünk, helyette egy leheletnyi pirosítót vittem fel az arcomra, mert tetszett, hogy szép barna a bőröm. A hajam első tincsét, ami picit rövidebb, mint a többi, mindkét oldalon eltűztem, így nem lógott a szemembe, de mégis szép kontrasztot adott a bőröm mellett. Gyönyörködtem az egészséges hajvégeimben, és a tartós egyenességében, majd némi pénz magamhoz vétele után elindultam.