Ellentétek

57. fejezet

- Szeretném ha megértenél mindent, mert tiszta lappal akarok indulni - szólalt meg először Marci mióta beültünk az autójába, hogy haza menjünk. - Kérdezhetsz bármit - bátorított, de valahogy nem jött a számra egyetlen kérdés sem, pedig a legelső pillanattól fogva gyűltek bennem a megválaszolatlan rejtélyek.
Közben megszólalt a telefonom, már vagy hatodjára, és anyám keresett, de nem akartam felvenni, féltem, hogy esetleg Fruzsi beárult, vagy még rosszabb. Marcinak is feltűnt, hogy az ajánlata nyomán is hallgatok, így próbált a segítségemre sietni.
- Talán fel kellene venned - vonta fel egyik szemöldökét, miközben azt próbálta kiolvasni, ki keres.
- Nem hinném, hogy jó ötlet - sóhajtottam felé tartva a készülékem, hogy kényelmesen olvashassa az "anya" nevet a kijelzőn. - Már hívott párszor, nem tudom, mit mondjak - a fejem nekitámasztottam az ablaknak, és hagytam, hogy a hűvös üveg lehűtse az amúgy forró arcomat.
Pár másodperc múlva érkezett egy üzenetem, amelyben aggódva tudakolta, miért nem veszem fel a telefont, mire hatalmas megkönnyebbülés járt át, mert ennyiből egyértelmű volt, hogy Fruzsi nem vette a fáradtságot arra, hogy beköpjön anyámnak.
- Azt kérdi, mi van velem - mosolyogtam a sofőrömre, aki teljesen érthetetlen arckifejezéssel kapta felém egy pillanatra a fejét, majd visszafordult az út felé.
- Ennek ennyire örülni kellene, vagy csak láttál valami vicceset? - miután a sebváltót üresbe rakta, megálltunk egy piros lámpánál, és teljes figyelmét nekem szentelhette.
- Tudod, azt hittem, hogy talán Fruzsi beárult, vagy ilyesmi, és... - folytattam volna, de szinte megvető tekintete a torkomon akasztotta a szót, amit ő ki is használt.
- Ő a legjobb barátnőd, mégis miért gondolsz róla ilyeneket? - elpirultam, és szótlanul, felhúzott vállakkal bámultam ki újra az ablakon.
- Azért valamit illene írnod anyudnak, nem? - szólt sokkal kedvesebb hangon, mikor újra elindultunk.
- Ó, tényleg - gyorsan bepötyögtem egy olcsó hazugságot, és reméltem, hogy nem fogja felhívni a barátnőmet, vagy hogy nem csak egy teszt volt-e ez az egész, de mikor egy megkönnyebbült üzenettel kívánt nekem jó szórakozást, tudtam, hogy ezt is megúsztam.

Kicsit sem volt tiszta a lelkiismeretem, sőt, igencsak szégyelltem magam, de nem tudtam visszafogni magam. Egyre rosszabb helyzetekbe sodortam magam, és mindezt valószínűleg azért, mert beleőrültem a mellettem csendesen leparkoló fiúba.

...

- Az elején utáltalak, nem voltál szimpatikus - vont vállat a velem szemben törökülésben elhelyezkedő fiatal férfi, mikor már pizsamában iszogattuk a narancslevünket a kanapéja előtti szőnyegen, és korlátlan mennyiségű kérdést engedélyezett nekem; azonban mikor felvont szemöldököm tudtára adta, hogy mennyire nem számítottam erre a válaszra, folytatta.
- Csak egy lány voltál, akit szívesen megfektettem volna. Amikor legelőször éreztem az illatod, begerjedtem, de azóta már volt szerencsém közelebbről megszemlélni téged, és ezer közül is megismerném a parfümöd és a bőröd illatának keverékét. De csak később jöttem rá, mennyire különleges ez az illat nekem... - elgondolkodtatott a mondandója, próbáltam visszaemlékezni minden apró részletre.

"A magas alak elhaladt mellettem, bátorkodtam egy pillanatra felmérni az arcát, de nem ismertem. Egy mélyet szippantott a levegőből, miután mögém ért, majd megszólított.
- Héj, kislány, a te fajtádnak nem szabadna ilyenkor egyedül kószálnia - mondta perverz hangon, én pedig hátra sem nézve ballagtam tovább. - Hmm. Csini - dörmögte..."

- Hallottam, ahogy beleszívsz a levegőbe utánam... - mondtam megvetően, mert elég betegesnek tartottam, hogy csak úgy szaglásszon az utcán a nők után.
- És ha jól emlékszem, a feneked is megdicsértem - nevetett fel. Szóval neki is tisztán megvan az emlék.
- Azt arra értetted? - lesújtott. Micsoda perverz egy alak!
- Hé, én csak szeretem a kissé fanyar női illatokat, mert szerintem nőiesebbek mint az édes pacsulik, és ilyet még sosem éreztem egyetlen nőn sem, úgyhogy meg kellett nézzelek magamnak. Aztán rájöttem, hogy hozzád annyira illett ez, hogy ha akartam volna sem tudtam volna lemondani a társaságodról. Vonzol, Emma - kacsintott, majd felállt, és eltűnt a konyhaajtóban, engem szavakba fagyva hagyva magamra.