Zsarolva [Sebastian Vettel]

15. fejezet

-Mégis miféle ajánlat? -kérdeztem.

-Szükségünk lenne egy csapatfőnök helyettesre, mivel Otmarnak kevesebb ideje van, mert vannak más ügyei is és...

-Szeretnéd, hogy keressek valakit?

-Nem, egészen -itt sóhajtott egy nagyot. -Leah, én rád gondoltam.

-Rám? -kerekedtek ki golflabda nagyságúra a szemeim. -És mégis mi lenne az ajánlat.

-Kicsim, ezt és a nyomozást nem csinálhatod egyszerre... -ez volt az a pillanat, amikor lefagytam és földbe gyökerezett a lábam.

-E...ezt még át kell gondolnom -mondtam, miközben nyeltem egy nagyot.

-Persze, tudom. Egy hét múlva viszont már mindenképp szeretném tudni a döntésedet. Seb?

-Még alszik.

-Igyekezzetek -mondta, ezt követően pedig már távozott is.

Hamarosan a pilóta is felébredt, így egy gyors készülődés után már indulhattunk is a pályára. Abban maradtam magamban, hogy egyelőre nem mondom neki az ajánlatot, de csak ezen tudtam agyalni egész reggel.

-Mi a baj? Olyan fura vagy egész reggel -tűnt fel Sebnek is.

-Hát egyelőre nem akartam elmondani, de... kaptam egy ajánlatot.

-Milyen ajánlatot? Messze?

-Nem, pont, hogy közel. Engem is eléggé meglepett, apa felajánlotta, hogy legyek csapatfőnök helyettes.

-De ez jó, nem? -kérdezte.

-Aha, jó meg minden, de ezzel fel kéne hagynom a munkámmal. Meg, ha belegondolok... nem tudom mennyire lenne szabályos, ha a csapatfőnök helyettes a pilótával van együtt... Nem tudom, hogy elvállalom-e.

-Kár lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget -és az a baj, hogy igaza is volt ezzel.

Szándékosan kerülte a délelőtt folyamán apát, nem akartam még erről beszélgetni vele, nem is tudom, hogy mit fogok csinálni. Szeretem ezt a környezetet, de nem tudom, hogy tudnám-e ezt csinálni, eléggé nagy felelősség is, meg az a sok utazás... Azt elhatároztam, hogy, ha beleszól ez a Sebbel való kapcsolatomba, akkor nem fogom csinálni. Egy idő után már nem igazán tudtam a munkámra koncentrálni, így inkább későbbre halasztottam a döntésemet.

Délutánra már nem nagyon hagytam munkát, így apával együtt tudtuk figyelni az ebéd után, ami feszült hangulatban telt, így igyekeztem, hogy most ez ne forduljon elő. Izgatottak voltunk, ez az első alkalom, hogy élesben bizonyítson a versenyautónk. Persze már az időmérő kezdete előtt megtaláltak minket a boksz hátuljában a kamerák. Eddig csak apa miatt kerestek, de sejtésem szerint most sokkal inkább a német pilóta miatt.

Apa kezéből konkrétan kiszorítottam a vért az időmérő végére. Mindkét autónk bejutott a Q3-ba, ez már jó, de olyan történt, amire nem számítottunk volna. Izzadt a tenyerem, minden bajom volt. Sebnek a Q3-ban még nem volt jó köre, az utolsót kezdte meg, utolsóként. Stroll hetedik lett, ami egy tök jó eredmény, aztán jött Seb és harmadik lett! Mindenki felüvöltött a boxban, köztük én is és ezt persze az operatőrnek is sikerült felvennie, de nem tehetek róla, annyi melónk van ebben, nagyon megörültem, de ezzel Seb is így volt, olyan jó volt hallgatni a reakcióját. Persze nem a pole pozíciót szerezte meg, de a tavalyi negyedik helyünk után és ahhoz képest, hogy ez az első hétvégéje a csapattal, ez egy nagyon jó eredmény.

Persze kimentünk, hogy gratuláljunk neki, nagyon jó kört rakott össze. Beállt az első három a táblákhoz és amíg az első kettő, történetesen Max és Lewis interjút adtak, Seb odajött hozzánk. Kaptam egy gyors ölelést, miután pedig mindenki, aki akarta megveregette a sisakját vagy valami mást, ő is ment interjút adni azzal a nagy mosolyával.

Jó volt így zárni a szombatot, estig nem is gondoltam az ajánlatra. Az ajánlatra, amit ez a nap miatt nagyon nehéz lenne visszautasítani. Nagyon szeretem az angliai életemet, de itt most valami olyat találtam, ami új és tele van izgalmakkal. Persze kell, hogy ilyen pozícióban legyen az ember apja egy ilyen előléptetéshez, de a lehetőségeket meg kell ragadni. Nehéz lesz otthagyni az örsöt, de most tovább kell lépnem úgy érzem. Holnap beszélek apával.

Seb este sokáig a mérnökeivel maradt, a lehető legjobban fel szeretett volna készülni a másnapi versenyre. Örülök, hogy ilyen erősen tudtuk kezdeni a szezont, de persze csak holnap osztják a pontokat, ott is teljesíteni kell. Egy darabig még én is dolgoztam, aztán visszamentem a hotelbe. Nagyjából két óra telhetett és megjött Sebastian is. Mindkettőnknek volt saját szobája, de az övé az első nap után el is lett felejtve.

-Nagyon ügyes voltál ma -mosolyogtam rá

-Köszi, jó volt ma az autó. A tavalyi év után kellett már ez az eredmény.

-Hát igen...

-Egészen más állapotban voltam ma az időmérőn. Csak mentem előre, nem gondolkodtam, nem volt, hogy jaj, most ennek jól kell sikerülnie, még nincs köröm vagy bármi ilyesmi.

-Ezt hívják profizmusnak -nevettem, amihez ős is csatlakozott.

-Gondolkodtál azon az ajánlaton? -tért át az elkerülhetetlen témára.

-Te mit gondolsz róla?

-Én nem hagynám ki a helyedben. Meg nem lenne rossz, ha itt lennél... Tudom, hogy ritkán jössz meg csak, ha muszáj, valószínűleg enélkül nem látnálak sokat ilyenkor és tudod jó úgy visszajönni, hogy nem teljesen egyedül vagyok és az alváson kívül már nincs semmire lehetőségem.

-És itt nem gondolsz semmi rosszra -jelentettem ki. -Én is örülnék igazából, sok lesz a munka biztos, de az nekem sosem okozott olyan nagy gondot.

-Munkamániás... -motyogta az orra alatt nevetve.

-Hé! Süket nem vagyok!

-Kár...

-Tessék? -képedtem el, de közben nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról.

-Semmi -mondta, majd mielőtt szóhoz juthattam volna felkapott és esélyem sem volt innentől.

Igazán energikusan keltem a futam reggelén, ez pedig ritka. Teljesen időben voltunk még, így nyugodtan meg is tudtunk reggelizni. Apát szerencsére elkerültük, így nem kellett attól aggódnom, hogy összeakadnak.

Mosolyogva érkeztünk meg a paddockba kézen fogva. Ismét a boxban váltunk el, mentem megkeresni apát és közölni vele, hogy döntöttem. Sebnek sem mondtam még ki, nem tudja, hogy döntöttem, majd elmesélem neki is, de félek, ha apának nem mondom el most, szó szerint megeszi a kíváncsiság vagy valamelyik lány a boxból, akin éppen idegességét vezeti le.

-Jó reggelt! -nyitottam be apa irodájába arcomon hatalmas vigyorral.

-Neked is, de látom már az. Akarom én tudni, hogy miért? -kérdezte gyanakodva.

-Egyszer feltételeznél rólam már valami jót is -sóhajtottam egy nagyot. -Szerintem nagyon is tudni akarod.

-Akkor nem Vettelhez van köze.

-Most mégis mi bajod van vele? -vontam kérdőre már sokkal rosszabb kedvvel és ez csak a hülye feltételezéseinek és közbevágásainak volt köszönhető.

-Folytasd!

-Jó, szóval döntöttem az ajánlatodról -mondtam és ekkor konkrétan elkezdtek csillogni a szemei az izgalomtól.

-És? Ne húzd már tovább, nem valami hülye tévéműsorban vagyunk! -türelmetlenkedett.

-Vállalom.