Zsarolva [Sebastian Vettel]

65. fejezet

Az első téli tesztet megelőző időszakot otthon tölthette velünk Seb, amire erősen szükségem is volt. Martin ugyan szeret aludni, de ezt persze sosem éjszaka, nappal meg mi nem tudunk aludni, szóval felváltva kell rohangálnunk a kicsihez óránként, nem tudunk sokat aludni. A tesztet megelőző napokban igyekeztem mindent átvállalni, hogy ő rá tudjon pihenni és ne hullaként érkezzen meg Barcelonába.

Szerda és péntek között van a tesztidő, így Sebnek kedden muszáj volt elindulnia. Láttam rajta, hogy kicsit feszengett az előtte lévő napokban, természetesen még mindig imád versenyezni, de nem szívesen ment el otthonról és biztos tudja, hogy ez csak egyre rosszabb lesz és egyre több időt kell távol töltenie. Nem lesz egy egyszerű időszak, de minél nagyobb lesz a gyerek, annál könnyebb lesz egyedül lenni vele, bár lelkileg talán nehezebb lesz az elszakadás. De addig még sok minden történhet.

Kedden tehát Seb elment, de nem maradtam egyedül, ugyanis anya hozzám költözik erre a pár napra, hogy segítsen. Apa szintén elutazott, együtt mentek Sebbel, remélem nem fogja kikészíteni teljesen szegénykémet, ígyis kicsit nyúzott már az ébren töltött éjszakáktól.

Persze ez rólam is elmondható, alig alszok valamennyit mióta megszületett. Anya nagyon jól jött, egyedül nagyon nehezen bírtam volna. Elsősorban az éjszakák voltak nehezek, de ott már első nap nagyon sokat segített, rég aludtam már ennyit, mint aznap.

Másnap korán reggel elmentünk sétálni. Jól felöltöztettük, hogy véletlenül se fázhasson meg a hidegben, befektettük a babakocsiba és elindultunk tenni egy kört a környéken.

-Mi az első benyomásod Sebről apaként? -kérdezte anya.

-Az szerintem sokat elárul, hogy most először ment el rossz szájízzel. Biztos vagyok benne, hogy amint beül az autóba ez meg fog változni, de mióta ott van is beszéltem vele és láttam rajta, hogy még nem az igazi. Egyszerűen imádja a gyerekét és nagyon nehezen ment el.

-Ez ilyen az elején, majd belerázódik, te csak ne aggódj.

-Biztos így lesz -értettem egyet.

Körülbelül egy órát sétálgattunk utána pedig hazamentünk. Csináltunk valami ebédet és Martint is rendbe tettük. Seb ma fog először autóba ülni, a délelőttöt a csapattársa kapta meg, ő pedig délután körözhet Aston Martinnal.

A teszteket élőben figyeltük, bár nem volt túl pozitív. Seb nem túl sok kört tudott menni és azok se voltak erősek, utána pedig egy technikai gond tönkretette a napját és már nem tudott visszamenni a pályára. Láthatóan feszült is volt emiatt. Este beszélgettünk videochaten, eléggé lógtak a szárnyai, nem volt túl jó kedve, de aztán megkértem anyát, hogy adja a kezembe Martint, hogy láthassa Seb és az már egy kicsit feldobta. Továbbra is szívesen lett volna itthon, de ahogy gondoltam, a versenyzéshez azonnal visszajött a kedve, mikor beült az autóba és hallottam rajta, hogy mennyire élvezte, mikor beszélt róla, csak az eredmény miatt volt elég csalódott, a mai nappal nem sokra mentek. Remélem holnap jobb lesz.

A teszt utolsó két napját a csapat más felállásban fogja megcsinálni, a második napon Sebé lesz az autó egész nap, a harmadikon pedig ő már nem fog autóba ülni, így osztották be és ezáltal minkettejüknek ugyanannyi idejük is van az autóban, másfél nap.

A második nap már sokkal jobban sikerült Sebnek, sok kört tudott megtenni és sok adatot gyűjtöttek ezáltal. Nehéz most jósolni, hogy mi várható erre a szezonra, de egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyű lesz, mint tavaly. Nem mintha az könnyű lett volna, de ez nehezebb lett, de még meglátjuk kinél mekkora tartalékok vannak.

Az utolsó napot már nem várta meg és hazajött, de ezt előre megbeszélte a csapattal és elengedték. A következő teszt két hét múlva lesz, az idő alatt tud is majd kicsit itthon lenni.

Ez idő alatt igyekeztem elérni, hogy Seb kicsit feltöltődjön és tudjon pihenni, bár ezt nem mindig egyszerűsítették meg más emberek, ugyanis sűrű volt az a két hét, sok vendégünk volt, sokan szerették volna látni a kicsit, nekünk pedig minden családtagot és barátokat tárt karokkal kellett fogadnunk.

Ettől függetlenül hamar elteltek ezek a napok és Sebnek újra mennie kellett, de ezúttal hosszabb időre, mivel most mindhárom teszt napon jelen kell lennie, sőt a következő héten már futam lesz és ott fog maradni arra a pár napra, mivel mindkettő Bahrainben lesz.

Én ezúttal teljesen egyedül maradtam, anyáék már visszautaztak Angliába, de így is meg fogom oldani, Martin már elmúlt egy hónapos. Ugyan még mindig nehéz, de már kezdem megszokni.

Míg Seb távol volt sokat sétáltunk a környéken, szeretem ezzel kezdeni a reggeleket és van, hogy este is elviszem még egy sétára, nagyon jó levegő van errefelé, itt a környékünkön nincsenek gyárak, csak néhány autó fordul meg, igazán tiszta, csendes és barátságos az egész kis falu.

Minden nap beszéltem Sebastiannal, többször is, egyfolytában arról érdeklődött, hogy mi van itthon, általában én meg közöltem vele, hogy nagyon semmi, minden változatlan, egy egy hónapos kisbaba még nem csinál sok mindent, de ő nagyon félt, hogy lemarad valamiről. Kicsit aggódok, hogy mi lesz, ha ez így lesz egész évben, nem szeretném, hogy ennyire feszült legyen, ha nem tud itthon lenni. Nagyon fontos, hogy ő ott tudjon lenni nyugodtan, tudom, hogy imádja ezt csinálni, csak a távolság aggasztja. Kicsit engem is, de én elfogadom, ha nem boldogulnék se tudnám neki ezt így mondani, semmiképp se szeretném hátráltatni. De ez egyébként sincs így és meg fogom oldani a jövőben is. Csak ő nyugodjon meg egy kicsit.

Sikeresebben telt számára a bahreini teszt, nem volt semmi komolyabb hiba, technikai meghibásodás, így sok kört tudott megtenni, ezúttal jóval eredményesebben is. Most mindkét pilóta háromszor kapott fél napot, kicsit át lett variálva az előző óta.

Ezt követően volt Sebnek pár viszonylag üres napja, még mielőtt belevágtak volna a hétvégébe. Az ideje nagy részét készülődéssel töltötte, meg a különféle eseményekkel, amiket szerveztek neki. Fotózásoktól kezdve a különböző interjúkon át minden volt. Ami kis szabadideje volt azt pedig vagy azzal töltötte, hogy velem beszélgetett, vagy megnéztek Anttival és Brittaval egy-két helyet a környéken. Semmi extra.

Mire eljött a péntek már sok mindenen volt túl Seb, addigra már a médianap is lezajlott és kezdetét vette az első szabadedzés. A három gyakorlásból egy, a második telt csupán problémamentesen, nem volt túl könnyen vezethető az autó és még meghibásodásokkal is szembe kellett néznie a csapatnak rövid időn belül, hogy egyáltalán tudjanak a pályán körözni. Mondanom sem kell, Seb feszült volt.

A kisebb-nagyobb problémákat követően Seb az ötödik helyre kvalifikálta magát az időmérőn, amivel nem volt túlzottan elégedett, de láttam már jobban is, hogy ki legyen bukva egy eredmény miatt. Mindenesetre boldog nem volt.

Vasárnap a futam előtt már egy órával befészkelődtem a kanapéra, Martin pedig a kezemben feküdt. Tudtam, hogy nem fogunk tudni így maradni a futam végéig, de szerettem volna látni a műsorkezdettől fogva és neki is muszáj volt néznie, ahogy az apukája versenyez.

Mert igen, mert időközben már csak néhány másodperc választott el attól, hogy kialudjanak a lámpák és a Bahreini nagydíjjal elkezdődjön a szezon. Fogaimat összeszorítva izgultam, majd eljött a pillanat. A lámpák kialudtak a mezőny pedig elrajtolt.