Zsarolva [Sebastian Vettel]

61. fejezet

-SEEEEBBB!!! MEGCSINÁLTAD, TE VAGY A VILÁGBAJNOK! -üvöltött neki a mérnöke.

-Én ezt... el se hiszem! IGEEEEN!!! KÖSZÖNÖM, SRÁCOK, KÖSZÖNÖK MINDENT! -mondta könnyekkel küszködve.

-Leah, beszélj vele -adtak a kezembe egy mikrofonos fejhallgatót. Először kicsit meg voltam lepődve, még sokk alatt is voltam, de aztán el is vettem és miután mondták, hogy beszélhetek próbáltam értelmesen hozzászólni és nem csak össze-vissza beszélni.

-Seb, annyira büszke vagyok rád! Imádlak, bajnokom! ÖT! MEGCSINÁLTAD!!!!

-Én köszönöm, ez... HIHETETLEN! Nélküled nem sikerült volna!

-Már megint kezdi -nevettem, miközben a könnyeimmel küszködtem. -Csak... Csak gyere be! -kiabáltam neki már szinte zokogva.

Hatalmas tömeg várta Sebet, aki miután leparkolt az egyes feliratú tábla után még nem tudott egyből kiszállni, láttam rajta, hogy teljesen meg van hatódva. Rövid idő elteltével kiszállt, felállt az autó tetejére és ünnepeltette magát. Azt hiszem, ez lehetett eddigi élete legboldogabb pillanata. De nekem is.

Ezt követően odavetette magát a csapathoz, hihetetlen hangulat volt. Mikor levette a sisakját láthatóvá vált, hogy könnyes a szeme. És nagyon mosolygott. Nagyon.

Én a tömeg szélén álltam, hogy ne lehessen semmi gond, de Seb így is megtalált és amennyira csak tudott amelett, hogy vigyázott ránk megragadott és megcsókolt. Alig bírtam neki bármit is mondani, se a szavakat nem találtam, se a hangzavar nem igazán tette ezt lehetővé, de nem is volt erre szükség. Szavak nélkül is értettük egymást.

A pódium ceremónia előtt még sorra gratuláltak neki a pilóták, az interjúnál pedig alig bírt beszélni. Ez az este mindannyiunk számára örökké egy felejthetetlen élmény marad.

Mikor a dobogón állt már is láttam rajta, hogy mennyire nem tudja elhinni. Annyi küzdelme volt ebben, sok sikertelen év után, sokan már úgy gondolták, hogy kiégett, de aztán megcsinálta ezt ismét. Ráadásul ezt a mi csapatunknál tehette meg, velünk, velem. Egy álom.

Másnap reggelig tartott a buli a futam után, ahol rajtam kívül szinte mindenki tök részeg volt, én is elmentem ugyan, de a baba miatt nyilván nem ittam semmit, helyette az idő nagy részében a bárpultnál beszélgettem Darcy-val. Seb jól érezte magát, szerintem hónapok óta nem volt iolyan felszabadult, mint azon az estén.

Persze apám is ott volt és rendesen be is piált, ami azt eredményezte, hogy olyan hajnali fél három táján úgy döntött, hogy beszédet mond, felállt az asztalra, de bár ne tette volna. Az egy dolog volt, hogy full leégette magát és részben minket is, a nagyobb baj azzal volt, hogy nem állt túl stabilan a földön se, pláne az asztalon, leszédült róla és egyenesen Lawrence Strollra esett, aki éppen akkor érkezett, hogy gratulálhasson, a bulin nem akart részt venni. Apám feje egyből rák vörös lett, alig bírt bocsánatot kérni, annyira zavarba jött. Pláne azután, mikor ezt valaki feltette YouTube-ra is. Sírtam a röhögéstől mikor megláttam.

Hétfőn délután ültünk repülőre, ami viszont ezúttal nem Angliába visz, de nem is Svájcba, hanem Németországba arra a repülőtérre, ami a legközelebb van Seb szülővárosához, Heppenheimhoz.

Kezdetét veszi a téli szünet és úgy gondoltuk, hogy jó lenne már napot eltölteni abban a környezetben, ahol felnőtt, mivel jó ideig ez lesz az utolsó alkalmunk, hogy elutazzunk oda ketten a kicsi miatt.

Este landolt a gépünk, mikor leszálltunk nem akartam hinni a szememnek. Az egy dolog, hogy a rajongók valahogy meg szokták fejteni, hogy mikor érkeznek a pilóták gépei és ugyan nem is hangoztattuk, hogy ide jövünk, de azért persze néhány szurkolóra számítottam, de ez... Egy akkora tömeg várta Sebet, hogy az valami hihetetlen volt, nagyon sokan voltak a reptéren, de fogalmam sincs, hogy mégis hogyan. Elképesztő volt.

Seb öccse is várt ránk, ő visz minket haza, a többiekkel majd ott találkozunk. Sejtettem, hogy valamivel majd meglepi a bátyját, ez így is volt, de viccesre is sikerült, mert egy olyan pólót csináltatott, amire az volt írva, hogy „Daddy Weltmeister", amitől én megint csak röhögőgörcsöt akartam kapni és muszáj volt megkérdeznem, hogy ugye csináltott ilyet Sebnek is, mert ezt rajta is akarom látni. Először csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, majd meglátom, de ettől persze elkezdtem aggódni, hogy vajon mire készül.

A család nagyon felkészült a fogadtatásunkra, ott volt az egész Vettel család olyan embereken át, akikkel még életemben nem találkoztam, de a látszat alapján ők biztosan hallottak már rólam, ugyanis a nevemen szólítottak és teljesen képben voltak velem. Az is kiderült, hogy mire utalt Fabian, mert valamennyiükön olyan póló volt, mint rajta.

Az egész buli alatt Sebről nem lehetett levakarni az embereket, én addig a nővéreivel beszélgettem, akiket konkrétan minden érdekelt, szóval én is elvoltam. Volt süti is, ami túlságosan finom volt, ezáltal túl sokat is ettem belőle, de annyira nem izgatott, most, hogy terhes vagyok, rá tudom fogni a babára, de egyébként sem vagyok kövér.

Az elkövetkező pár napot is itt töltöttük még, nem találkozunk túl sokszor a családjával, ellentétben az enyémmel, különösen apámmal. Ez a pár nap alatt rokonokkal találkoztunk, a családdal töltöttük az időt, esténként lent ültünk a kanapénál a kályha előtt és én forrócsokit ittam, mert éppen azt kívántam. Seben jó bolt látni, hogy végre kicsit leengedett, sokkal lazább mióta vége van a szezonnak, nyugodtabb.

A karácsonyt megelőző időszakunk meglehetősen sűrűre sikeredett. Persze ez nem úgy működik, hogy eljöttünk Abu Dhabiból és teljesen vége mindennek, voltak még dolgok, ide-oda menni, de már lényegesebben kevesebbszer. A legfőbb esemény az az FIA-gála volt, ahová elkísértem Sebastiant, de a hasam miatt ruhát is kellett néznnem, amivel az azt megelőző napokban megőrjítettem, mert mivel egyedül nem tudtam menni, neki kellett velem boltról-boltra rohangálnia és nem voltam egy egyszerű eset, ha nem próbáltam meg vagy ötven ruhát, akkor egyet sem, de végül csak meglett a gála előtti napon. Nem mondok túl meglepőt, ha azt mondom, hogy ez sokkal élvezetesebb volt a tavalyi úgy, hogy ezúttal átvehette Seb az elsőnek járó díjat.

A házunk készülése is már a célegyenesben járt, úgy számoltuk, hogy karácsony hetén be is költözhetünk és akkor ugyan még nem lesz az igazi a berendezkedés miatt, de már idén ott tölthetjük az első karácsonyunkat a közös házunkban.

A tavalyi sikertelenségek után, legyen szó a baba elvesztéséről vagy a világbajnoki címről, kezd rendbe jönni az életünk. Alig két hónap választ el attól, hogy szülők legyünk, Seb ötszörös világbajnok lett és a házunk is szinte elkészült már. Most már egyenesben vagyunk.