Zsarolva [Sebastian Vettel]

16. fejezet

-Vállalom.

-Ennek igazán örülök, Leah. Végre egy jó döntés, amit hoztál -mondta, én meg megforgattam a szemem.

Megbeszéltük a részleteket és abban maradtunk, hogy már most is több dolgom lesz, de majd csak, ha felmondtam és lejárt a felmondási időszak fogok teljes erővel hozzálátni. Egész délelőtt rohangáltam, egy csomó mindent el kellett intéznem még a verseny előtt. Meg szerettem volna keresni még a futam előtt Sebet, meg is találtam a szobájában.

-Szia -köszöntem, amikor beléptem a helyiségbe. Egyedül volt, rápihent a versenyre.

-Szia -köszönt ő is és letette a kezéből a telefonját, amit előtte nézett.

-Zavarlak?

-Nem zavarsz -fordította már rám teljesen a tekintetét.

-Csak szeretettem volna sok sikert kívánni. Remélem, jól alakul -mosolyogtam rá.

-Hát azt én is. Sokat melóztunk, de őszintén szólva, meglepett a tegnapi eredmény.

-Szerintem mindenkit, de te nagyon jó voltál, ez a lényeg.

-Meg a csapat.

-Jó-jó, a csapat is -javítottam ki magam. -Apa szerint lehet esélyünk a rajtnál.

-Jó a versenytempónk, szóval jó lehet a verseny. Szóval beszéltetek -vonta le a következtetést.

-Igen.

-Arról is? -kérdezett rá az ajánlatra, anélkül, hogy kimondta volna.

-Igen, elvállaltam.

-Tényleg? -ült ki az izgatottság az arcára.

-Tényleg, szóval ennyit arról, hogy legalább a hétvégéken nyugtod lesz tőlem -nevettem.

-Én annyira nem bánom... -kezdett el közeledni hozzám.

-Seb, versenyed lesz -szóltam rá.

-A francba... Na jó, akkor majd folytatjuk.

-Nem kell egyébként még menned?

-Ó, basszus, tényleg -nézett az órájára és villámgyors készülődésbe kezdett, majd elkezdett kifutni.

-A pályán is ilyen gyors legyél! -kiáltottam utána és nemsokára én is tovább mentem.

Kisétáltunk apával a rajtrácsra, ahol sok sikert kívántunk a fiúknak, majd háromkor már a boxban vártuk a rajtot, amire a felvezető kör után sor is került. Kialudtak a lámpák, hamar elengedték őket. Seb igazán jól kapta el a rajtot, a boxban mindenki felüvöltött, el se akartuk hinni, hogy hányadiknak fog befordulni az első kanyarban, amire viszont már nem került sor, köszönhetően Valtteri Bottasnak, aki hátulról telibe eltalálta Sebastiant, ezzel kiejtve őt. Rendesen sípolt a rádiója, de a boxban is hasonlókat lehetett hallani, a reakciónkat többször is visszajátszották. Bottas első szárny nélkül tovább tudott menni, egy tíz másodperces büntetéssel megúszta, ennek még biztos lesz utóhangja.

Seb nagyon dühösen sétált vissza a boxba, sejtem mi folyhatott le a fejében, ahogy végigsétált a boxutcán, miközben egy csávó egy bazi nagy kamerával követte őt. Bejött a biztonsági autó, hogy elvigyék onnan az Astonunkat, így Bottas a szárnycserén se bukott sokat. Még javában a safety car mögött körözgettek, amikor megérkezett Seb a boxba. Nem tudtam, hogy érdemes lenne-e odamennem hozzá, inkább megvártam míg odamegy néhány csapattaghoz, majd hátravonul. Kopogtam. Választ nem kaptam, ettől függetlenül benyitottam.