Zsarolva [Sebastian Vettel]

20. fejezet

Apa leparkolt a lakásom előtt, kiszálltam az autóból és felmentem. A hatodikon lakom, így eltartott egy darabig, mivel lépcsőn mentem. Nem tagadom, húztam az időt. Mérges voltam és minden erőmmel azon voltam az a hat emelet megmászása közben, hogy a végén ne üvöltsem le a fejét. Felértem. Kulcs nem kellet, az ajtó nyitva volt. Bementem.

-Leah, hol voltál? -kérdezte Seb, amikor meglátott.

-El.

-Már kezdtem aggódni.

-Felnőtt nő vagyok, csak elmehetek egy órára a saját lakásomból, nem? -vontam kérdőre és kezdtem azt érezni, hogy nagyon meg fogom bánni majd még egyszer ezt a beszélgetést.

-A levél...

-Láttam. Csalódtam benned, Sebastian. Azt hittem, nem titkolsz el újra egy fontos dolgot az életedből, de megint megtetted... Hogy bízzak benned ezután? -néztem rá fájdalmasan.

-Ez nem egy mostani dolog, tényleg. Már rég beadtam a papírokat, jóval azelőtt, hogy mi összejöttünk volna. Most csak visszaküldte őket aláírva, holnap csak el kell vigyem őket az ügyvédhez és vége.

-De most még nős vagy és ezt nekem nem mondtad. Amikor mi... először. Tudod, Abu Dhabi -itt bólintott. -Akkor...?

-Rá egy héttel küldtem el neki ezeket -mutatta a kezében lévő papírokat, amik mióta megjöttem ott voltak, valószínűleg akkor olvasta el.

-Szóval, akkor még... -megerősítette egy bólintással. -Istenem... -túrtam a hajamba.

-De akkor már vége volt, Leah -próbálta megfogni a kezem, de nem hagytam.

-Ez most nekem nem sok mindenen változtat, Sebastian. Nem tudom, hogy mit csináljak most... Mi fog még kiderülni?

-Nincsenek előtted titkaim, ez sem az volt, csak...

-Csak nem mondtad -fejeztem be helyette.

-Igen.

-Mi a garancia, Seb? Egy jó okot mondjál, amiből tudhatom, hogy nem lesz ilyen -mondtam mélyen kék szemeibe nézve.

-Az, hogy szeretlek, Leah.

-Eddig is ezt mondtad, mégis ez lett. Azt hiszem, szükségem van egy kis időre.

-Leah, kérlek beszéljük meg -kérlelt.

-Hogy, Seb? -kérdeztem, miközben egy könny csordult le az arcomon.

-Ne sírj -simított végig arcomon könnyemet letörölve. -Belepusztulok, ha látom, hogy fájdalmat okozok neked.

-Adj egy kis időt -szakadtam el tőle.

-Leah! -kiáltott még utánam, de én csak kimentem.

Esett az eső, kapucnimat a fejemre húztam. Lassan patakokban folytak a könnyeim, mindezt némán. Fájt, hogy abban az emberben csalódtam, akit a legjobban szeretek. Az az ember miatt sírok, akiből nem néztem volna ki, hogy megbánthat. Túlságosan bíztam benne. És itt most nem arról a nyomorult papírról van szó, sokkal inkább arról, hogy azt hittem nem lesz újra ilyesmi.

Sétáltam az utcán és csak mentem előre, mígnem nekimentem valakinek. Megálltam és felnéztem. Nem akartam hinni a szememnek, először azt hittem, hogy csak a sok könny miatt látom őt. Megtöröltem a szemem és rájöttem, hogy valóban itt van.

-Bri...

-Leah! -ölelt át olyan szorosan, amire most nagyon nagy szükségem volt.

-Hogy kerülsz ide? -szipogtam.

-Valami furcsa megérzésem, valami belülről azt súgta, hogy meg kell látogassalak. Gondoltam, ezt összeköthetnénk azzal az ajánlatoddal, hogy kísérjelek el egy futamra.

-A legjobbkor jöttél.

-Mégis mi történt? Meséld el és közben menjünk vissza hozzád, mert teljesen eláztál már.

-Seb... -mondtam fájdalmasan és belekezdtem.

Briana gondolt az esetleges kedvezőtlen időjárási körülményekre, így ő hozott esernyőt, ami alá én is beálltam és úgy meséltem el neki, hogy most mégis mi van. Egy ponton eléggé elkezdtem érthetetlenül beszélni, de ahogy láttam, sikerült megértenie a nagyját.

-És Seb most hol van? -kérdezte már a liftben állva.

-Nem tudom, eljöttem.

Nem kellett sokat várnunk, hogy kiderüljön. Seb már nem volt otthon, egy cetli várt, miszerint eljött és reméli, hogy meg tudjuk majd beszélni. Meg, hogy szeret... Bementem a szobába, egyből észrevettem, hogy elég hiányosak a dolgai, sok cuccát elvitte.

-És te mit gondolsz? -kérdezte tőlem Briana, mikor már egy jó ideje csendben ültünk egymás mellett a kanapén.

-Azt, hogy szeretem... de haragszom rá, hogy nem volt velem őszinte és nem értem ezt hogy titkolhatta el előlem. Csalódott vagyok.

-Nem lesz semmi baj, úgyis kibékültök -ölelt meg Bri, miközben a hátamat simogatta.

-Úgy legyen...

Az éjszaka nagyon nehezen telt. Órákat forgolódtam és csak Seb körül jártak a gondolataim. Hiányzott, megszoktam már, hogy itt van mellettem és rossz volt, hogy ha átnyúltam a másik oldalra nem volt ott semmi. Az éjszaka közepén mégsem hívhattam fel, hogy elmondjam neki, piszkosul hiányzik...

Briana ébresztett reggel, de semmi kedvem nem volt felkelni, viszont muszáj volt, pár óra múlva indul a repülőgép Spanyolországba. Ő csinált majdnem mindent reggel, nekem nem volt hozzá életkedvem, legszívesebben itt maradtam volna, de ezt két oka miatt nem tehettem meg. AZ egyik az volt, hogy bizony én nem szórakozni megyek oda, hanem dolgozni és apa leszedi a fejem, ha nem megyek. A másik pedig az volt, hogy talán találkozhatok Sebbel, bár továbbra se tudom, hogy mit mondhatnék neki vagy, hogy tudnék-e valamit mondani egyáltalán.

Viszonylag időben a repülőtéren voltunk. Akaratlanul is figyeltem, hogy ott van-e Seb, de nem volt. Valakivel viszont találkoztam, az pedig nem más volt, mint apukám. Mindketten köszöntünk neki, beszéltünk neki arról, hogy igen, jól látja, Briana is jönni fog velünk, majd miután ez megvolt rákérdeztem nála.

-Sebről tudsz valamit?

-Azt hittem a te ágyadban aludt -mondta meglepetten. -Hát az enyémben, hogy biztos nem volt.

-Te is tudod mi volt tegnap, szóval kérlek ne viccelődj. Hosszú sztori, hogy mi történt miután hazavittél, a lényeg az, hogy nem tudok róla semmit, a lényeg pedig az lett volna, hogy itt van-e.

-Ja, arról pont tudok valamit -mondta apukám, mint akinek felkapcsolták bent a lámpát.

-El is mondod?

-Csak annyi, hogy azt mondta, mindenképp el kell intéznie valamit még mielőtt Barcelonába utazik és, hogy csak csütörtök reggelre ér ide.

-Fura nekem nem mondott semmit...

Ezután felszálltunk a gépre. Nem történt semmi különös a nap hátralevő részében, megérkeztünk a hotelbe, ahol elfoglaltuk Brianaval a szobámat és hálát adtam az égnek, hogy nem mondattam le végül Sebastian szobáját.

Másnap reggel éppen úton voltam lejobb barátnőmmel a pályára, amikor értesítést kaptam a telefonomra.
Sebastian Vettel fényképet küldött Önnek