Zsarolva [Sebastian Vettel]

69. fejezet

Leah naplója

Kedves Naplóm!
Az Abu Dhabi Nagydíj óta sok dolog változott körülöttünk. Seb ezennel hivatalosan is minden idejét otthon tölthette, mindenféle médiaeseménytől búcsút intve. Már néhány hét alatt sokkal kipihentebbé vált. A Forma-1-től való visszavonulása nem jelentette a versenyzéstől valót is, február elején ugyanis el is indult a ROC-on Mick-kel, ahogy az az utóbbi években megszokottá vált. Természetesen nagyon élvezte, de úgy láttam rajta, hogy neki ez most pont elég volt. Ez nem jelenti persze azt, hogy a későbbiekben nem fogja hiányolni a rendszeres versenyzést, egyelőre úgy látom, elvan.
A versenyzésre fordított kevesebb, szinte minimális idővel párhuzamosan megnőtt a magánéletére fordított. Megünnepeltük az én és Martin szülinapját is, alig hiszem el, hogy már egy éves. Gyorsan repül az idő. Már kezd egyre folyékonyabban beszélni, az apa után jött az anya, aztán egyre több, és több szó. Mondanom sem kell azt hiszem a Forma-1 és az elsők között volt, de azt egyelőre csak „foma-egy"-nek tudta kiejteni, ami az ő kis szájából irtó cukin hangzott. Nagyon jó érzés Sebbel együtt nevelni a kisfiúnkat, minden egyes nap együtt kelni, együtt feküdni és átélni, hogy mindenben segít nekem és nem hagyja, hogy egyedül legyek. Nincs még egy olyan ember, mint ő. Az eddigiek is csodásak voltak, de izgatottan várom a jövőbeli sok szép pillanatot, amit még együtt fogunk átélni. Most viszont mennem kell, mert ahogy hallom, Martin már megint kiöntötte a püréjét és félek, hogy Seb pólójára. Igen, ez nagyon úgy hangzik.

Elkezdtem naplót vezetni. Régebben írogattam már ebbe a füzetbe, de most ismét elővettem. Szeretném, hogy később is pontosan feleveníthessek minden emléket, amire emlékezni szeretnék és a képek, videók mellett, ez a legjobb lehetőség erre.

Kedves Naplóm!
Így újabb csodás napon vagyunk túl. Ma hármasban a hegyekben jártunk. Persze így nem tudtunk elmenni síelni, mert nem tudtuk kire hagyni a kicsit, ehelyett a hóban sétálgattunk vele, hol ő ment kicsit a saját kis lábain, hol pedig Seb hozta a nyakában, amit nagyon élvezett Martin. Imádom, amikor nevetgél, nincs ennél őszintébb és ártatlanabb mosoly az egész világon. Emellett szánkóztunk is vele, Seb beültette az ölébe és úgy mentek egy biztonságos úton, én pedig videóztam őket. Gyönyörű nap volt, amit ismét a két kedvenc pasimnak köszönhetek. Még akkor is, ha az egyik még olyan kicsi, hogy a karomban is tudom akár tartani.

Kedves Naplóm!

Anyák napján Seb és Martin keltettek. A kisebbik Vettel egy szál virágot nyújtott át nekem és bújt oda hozzám vigyorogva, míg a nagyobbik egy tálcát tett le elém, amin reggeli volt, megköszöntött és megcsókolt. Csak poénból megjegyeztem, hogy minden nap tudnék így kelni, nem gondoltam volna, hogy másnap ismét reggelit készít nekem és azzal kelt, én vagyok a világ legszerencsésebb nője, hogy vannak ők nekem. Egész nap el voltam kényeztetve, nem kellett csináljak szinte semmit, ami nagyon jó érzés volt, nem kellett ebédet főzzek, takarítanom, vagy bármi ilyesmi, csak pihentem. Nem is lehetne jobb kis családom.

Kedves Naplóm!

Múlt héten ünnepeltük Seb szülinapját, amire az egész család eljött és rengeteg barát is. A saját házunkban tartottuk, főként az udvaron, mert olyan szép időnk volt. Az előző hétvégén nem volt otthon, mert elutazott az Osztrák Nagydíjra, így volt bőven időm előkészülni, hétfő délelőtt jött, a buli pedig aznap délután volt, a születésnapján pontosan. Ezen a héten pedig elmentünk egy vidámparkba, de ezúttal nem csak hármasban. Briana néhány napra Svájcban maradt, hogy pár napot velünk tölthessen. Ám ebben még volt egy csavar, ugyanis nem egyedül érkezett, hanem a barátjával, akiről már nagyon sokat beszélt nekem. Nicket Angliában ismerte meg hónapokkal ezelőtt, és most nagyon úgy néz ki, hogy összeköltöznek. Pont ott élik ezt majd át, ahol én tettem Sebbel.
Tehát ők is velünk jöttek, így egyszer le tudtuk passzolni nekik a kis Vettelt, amikor meg akartam fűzni az apukáját, hogy üljünk fel valamire, aki bele is ment, egyedül fel nem ültem volna, végig kapaszkodtam belé és nevettem. Volt egy-két dolog, amire kisgyerekkel is fel lehetett ülni, oda mentünk vele, vettünk vattacukrot, amiből ő is kapott kicsit és a fiúk ajándékot lőttek, Nick egy nagy macit nyert Brinek szívecskével a szíve helyén, Seb szintén egy plüsst Martinnak, ami egy zöld sárkányt ábrázolt. Persze ő nem tudta fogni, mert nála is nagyobb volt, így ezt is hozhattuk mi, ahogy már a kicsit is, mert úgy elfáradt. Kicsit még sétálgattunk, ő pedig el is aludt Seb karjában, így ezután úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. A kocsiban is végig aludt.
Amikor úgy gondoltam, hogy sok szép emlékünk lesz, egyáltalán nem tévedtem. Mindig történik valami és persze a mi életünk se teljesen tökéletes, nagyon sok pozitívum van.

Kedves Naplóm!

Ezúttal nyaralni mentünk a tengerhez, viszont sajnos, vagy nem sajnos, de nem hármasban most sem. A szüleim szervezték és hívtak el minket az öt napos nyaralásra. Mikor először meghallottam meg akartam őrülni, de később sikerült lenyugodnom, és természetesen túléltem – mindenféle trauma nélkül -, ugyanis most nem írnék itt. Apám hozta a formaját, anyám pedig babázott nagyrészt. Aminek nagyon tudtam örülni az az volt, hogy úgy tűnik, apa megtanulta, hogy nem kicsi Will a gyerek neve és lekezdte a rendes keresztnevén szólítani, bár az is lehet, hogy csak rájött, hogy a másikra nem hallgat. Nekem mindegy, a lényeg, hogy nem hívja úgy többé. Elkezdte nekünk mondani, hogy minél előbb kezdjen el majd gokartozni, ugyanis biztos, hogy örökölte az apja képességeit, hamár ennyire hasonlít rá. Ráhagytam, nem akartam belebonyolódni, hogy ez nem pont így működik. Persze az egész hátterében elsősorban az áll, hogy nem akar sokáig Vettel nélkül maradni, mivel az előző visszavonulása óta, nincs egy erős pilótája se és sokat szenvednek. Valószínűleg ki fogjuk majd vele próbáltatni a gokartot, amikor picit idősebb lesz, de nem fogjuk erőltetni, ha nem tetszik neki. Nem, nem. Viszont, ha igen, akkor az egész karrierje során támogatni fogjuk és biztos vagyok benne, hogy sikeres lehetne, főleg apa, vagyis Seb segítségével. Majd elválik. Összességében sokkal jobban sikerült ez az utazás, mint ahogy én vártam, még akkor is, ha néha fel lettem idegesítve. Élveztem, a kedvenc részem az volt, amikor a tengernél voltunk és a kicsi is bejött a cuki kis karúszóival és, ahogy Seb játszott vele. Egymásnak lettek teremtve. A naplementét is gyönyörű volt nézni esténként a part mentán sétálgatva. Örök élmény.
Egy nagyon fontos dologra rávilágított ez a nyaralás. Sebbel egy szót nem veszekedtünk egész végig, míg a szüleim jó pár alkalommal, a legtöbbször pedig ez abból indult, hogy anya rászólt apámra, az visszaszólt és vitázni kezdtek. Ez pedig felidézett bennem valamit.
Mikor gyerek voltam, ahogy a legtöbb lány, sokat gondoltam arra, hogy vajon milyen családom lesz? Milyen lesz a férjem? Hogy fog kinézni? Milyen lesz a kapcsolatunk? A kapcsoltokról úgy gondoltam, hogy olyan, hogy tökéletes nincs. Egyszerűen nincs, legalábbis a szüleim kapcsolatáról mindenképp ezt vonta le következtetésképp. Sokszor veszekedtek, bár nem túl komolyan általában, de mindig volt valami, ami feszültséget okozott és bármikor össze tudtak szinte kapni. Ez nem volt egészséges, de erre csak felnőtt fejjel jöttem már rá. Általában ezek a viták apám hülyeségeiből alakultak. Ezzel ellentétben, ha most megnézem az én pár kapcsolatomat... Alaposan átgondolom, hogy biztos, hogy jól gondoltam-e, hogy nincs olyan, hogy „tökéletes" vagy „majdnem tökéletes"-nek kéne nevezzem akkor? Mi szinte sose szoktunk veszekedni. Nagyon jól megvagyunk együtt. Szeretjük egymást és borzasztóan boldog vagyok, hogy megtaláltam őt. A lelkitársamat. Az embert, akivel együtt fogok megöregedni és akár, ha már nagyon idős leszek, beteg és meggyötört akkor is tudom, hogy ő ott lesz velem és,

ha vénülő kézzel is, de fogja a kezem, s őrizi a szemem.