Zsarolva [Sebastian Vettel]

46. fejezet

Az életünk valahol júliusig egy síkban mozgott. Egyelőre viszont ne szaladjunk ennyire előre, hisz' mégiscsak eltelt négy hónap, közel nem eseménytelenül. Kezdjük az elejétől, Melbourne-től.

Mint már említettem, hamar eljött a szezonkezdet. Nagyon jó idő volt Ausztráliában, napsütés, 25°C, enyhe, szinte nyárias szellővel tarkítva. Rá voltam kényszerülve, így hamar visszaálltam a mókuskerékbe és csináltam a minden eddiginél több melómat, hogy haladjak Igazából, hogy pontos legyek, csináltam volna. Igen, csak volna, mivel a gondolataim valahol egészen máshol jártak. Nem, most nem épp a Seb nevű bolygón, habár ez nem igaz, mert igen is sok köze volt neki is hozzá, de most nem éppen a kék szemeire gondoltam, hanem sokkal inkább arra, hogy vajon mi lenne, ha akkor, Abu Dhabiban tényleg valós eredményt mutatott volna a teszt? Most is itt lennék? Talán, de pár versennyel később már biztos nem és feltehetően most sem már elsősorban a meló miatt, hanem sokkal inkább az én kedvenc pilótámnak való szurkolásért. Nagyobb hassal biztos nem engedett volna már, aggódna értünk.

Ki tudja, lehet vissza sem jöttem volna ide a terhesség után. Egy kisbabával sokat kell foglalkozni, hurcolgatni pedig nem épp előnyös. Egészen más lenne az életünk. Egyre többször futtatok le ilyesfajta elméleteket a fejemben, kezdek máshogy hozzáállni a témához. Nem tudom, hogy hogy lesz nálunk a család-téma, milyen formában, mikor. Erősen kihatással van ez a munkámra is, de itt Seb jövője is domináns. Nem vagyok biztos benne, hogy itt leszek jövőre is, mint csapattag, de ez függ a közös kis jövőnktől is. Egészen más lesz a Forma-1 utáni életünk. A kérdés csak az, hogy mikor? Jövőre, két év múlva...? Ki tudja?

Tehát ott ültem az irodámban. Eléggé eljátszottam a gondolataimmal, miközben a kockás jegyzetfüzetemben színezgettem a tollammal, amit mindenhová magammal hurcolok. Nem sok mindent csináltam eddig, de nem is éreztem annyira szaladni az időt egészen addig, míg Seb meg nem csörgetett.

-Szia, merre vagy? -köszönt bele.

-Szia, öhm, az irodámban, miért? Délben találkozunk, nem?

-De, de már negyed egy van.

-HOGY MI? Bassza meg, vagyis... szaladok, öt perc és ott vagyok! -tettem rá a telefonom, magamhoz fogtam azt és a kártyámat és szaladtam is az ajtó felé.

-Itt is vagyok -ültem le elég lihegve az asztalhoz.

-Futottál?

-Azt mondtam, hogy sietek.

-Mit csináltál ennyire, hogy így megfeledkeztél az időről? -kérdezte miközben elindultunk kajáért.

-Gondolkodtam. Egyrészt rólunk.

-Remélem, csak jókat... -nézett rá gyanúsan, de az inkább csak poén volt.

-Ne aggódj, rólad mindig. Egyébként meg csak a hülye mi lenne, ha... -im, tudod -itt közbe akart vágni – nem, már nem Elli, túl vagyok rajta.

-Oké, ha te mondod.

-Igen. Este beszélgessünk, ha nem leszel nagyon fáradt.

-Miről?

-A jövőről.

-Ajaj, félnem kéne? -nézett rám egy féloldalas mosollyal.

-Nem igazán.

Délelőtt már túl volt az interjúkon, ezután jött a két délutáni szabadedzés. Közben én nagyban belemerültem a melóba, így legközelebb csak akkor beszéltünk, mikor indultunk estefelé vissza a szállodába. Igazából semmi egetrengetőt nem akartam neki mondani, csak kicsit tisztábban szerettem volna látni, hogy vajon mi lesz és ő mit tervez.

Beszélni már-már szokásosan, mikor este befeküdtünk az ágyba tudtunk, olyankor már mindkettőnk kizár mindent, ami a külvilággal kapcsolatos, ilyenkor szoktuk átbeszélni többek között a fontosabb dolgokat is.

-Szóval mi is van a jövővel? -tette fel a kérdést, ezzel szóba hozva témát.

-Gondolkodtam rajta, de már nem először. Egyre többet merül fel bennem, hogy meddig leszünk mi itt és mi lesz, mikor már nem? Itt természetesen nem az anyagiakra gondolok. Persze félre ne értsd, nincs szó most arról, hogy azt szeretném, hogy ne legyünk, egyáltalán nem erre gondolok. Sokkal inkább arra, hogy hol jön el majd az a pont. Mindketten érezzük szerintem ennek az évnek a súlyát, most pedig még nem sokat tudunk megállapítani, nem is biztos, hogy ez a legjobb alkalom erre a beszélgetésre, de kíváncsi voltam a te álláspontodra.

-Hú, hát ez elég komplikált. 2023 van, 35 vagyok és persze nem leszek már én sem fiatalabb, de a mezőny egyre inkább, a kor az egy érdekes téma lehet ebben a sportban. Meg kell néznünk ezt az évet, én egyelőre nem terveztem visszalépni, de lehet olyan forgatókönyv, amikor mégis úgy döntök. Hogy mennyit látok bele még, őszintén? Lehet ezt az évet, lehet, hogy még jó párat, négyet-ötöt, de nem tudom. Melletted megtaláltam a boldogságot, Leah és nem hiszem, hogy negyven évesen még versenyezni fogok, hogy őszinte legyek. Nem vagyok egy Alonso, de egy Kimi sem. Szerintem ezt a döntés majd együtt, közösen meghozzuk, amikor szükséges lesz. Most egy 1+1 éves szerződésem van, meglátjuk.

-Igazából onnan merült fel nálam ez az egész téma, hogy én jövőre nem biztos, hogy szeretnék ebben a pozícióban továbbra is itt lenni. Ez nem egyenlő azzal, hogy nem szeretnék neked szurkolni és jönni veled, de talán sokkal inkább lennék feleség, de még nem igazán tudom. Nem rossz így sem, csak a dolgok változnak és könnyebb rájuk úgy felkészülni, hogy néha mi is változtatunk ezt-azt. Maradjon ez még a jövő zenéje.

És végül ennyiben maradt a téma, nem hoztam fel a családalapítás gondolatát, ami néha már átfut a fejemen, nem zavartam bele és addig nem is szeretnék, amíg ez bennem nem egy kiforrott dolog.

A hétvégénk további része jó volt. Nagyon jó, tényleg. Sikerült megtartani ezt az erős színvonalat, ugyanis egy futamgyőzelemmel indítottuk a szezont. Abból, amit most láttunk azt a következtetést lehet viszont levonni, hogy ennek ellenére nem lesz egy túl könnyű szezonunk, a Mercisek nagyon a sarkunkban vannak, de a Ferrari és a Red Bull is a nyomunkban van, akár csak tavaly, hol kicsit ez előrébb, hol az. Érdekes lesz, az már biztos, de vajon ez a szezon lesz a régóta várt megváltás?