Zsarolva [Sebastian Vettel]

22. fejezet

-Leah... Leah -ébresztegetett valaki simogatva. -Jó reggelt!

-Nem... -morogta álmosan a párnába fordulva.

-Mi az, hogy nem? -nevetett Seb. -Kelj fel, édes, mindkettőnknek a pályán kéne lennünk lassan.

-Hány óra? -ültem fel az ágyon szemeit dörzsölve.

-Nyolc -mondta Seb a lábaim mellett ülve az ágyon.

-Nem maradhatunk? -néztem rá bociszemekkel.

-Attól tartok nem, tudod valakinek vezetnie kéne azt az Astont.

-Tesztpilóta? -próbáltam kibúvót keresni mindenképp.

-Na jó, akkor gyere -kapott fel a vállára és ismételten úgy éreztem magam, mint egy zsák krumpli.

Egészen a fürdőig cipelt, ahol beállt velem együtt a zuhany alá és ahhoz képest, hogy meglepett és előszer nem igazán esett jól, a végére már nagyon jó kerekedett ki ebből a nehéz reggelből. Igazán nagy volt a fürdőszoba és ez a zuhanyzóra is elmondható volt. Végig márvánnyal volt borítva a fürdő, ami igazán elegáns megjelenést adott neki. Sosem szerettem szállodákba járni, de mióta én is a csapat tagja vagyok, igazán jó helyeken szoktunk megszállni és ez így nem olyan rossz. Miután kiléptünk zuhanyzóból felöltöztünk és elindultunk reggelizni.

-A kulcs? -kérdeztem talán kicsit túl későn, mivel már becsuktuk az ajtót.

-Megvan, ne aggódj -fogta meg a kezem és indultunk meg a lift felé, mivel a legfelső szinten kapott ezúttal szobát a pilóta.

-Briana -jutott eszembe és gyorsan megnyomtam a négyest a liftben, ő azon a szinten van. -Már megint elfelejtettem. Nem vagyok hozzászokva, hogy ő is itt van.

-Nem keresett még?

-Bri? Szerintem, ha nem szólnék neki, háromig aludna.

-Addig, ha sietsz, még vissza is érsz.

-Oh, ne is álmodozz róla, már apa írt, hogy van számomra egy rakat melója. Mellé meg küldött egy mosolygós fejet.

-Látom, szeret téged -nevetett mellettem halkan a német.

-Nagyon...

Ekkor meg is érkeztünk a negyedikre, ahol megkerestem Briana szobáját, ami igazából az enyém, Seb meg követett engem, továbbra is a kezemet fogva. Meglett a szoba, majd kopogtam. Ezt követte még jó pár alkalom, mire álmos barátnőm végre kinyitotta az ajtót. Egyértelmű volt, hogy most kelt fel, nem is nagyon vártam tőle mást.

-Leah... -dörzsölte a szemét ásítozva. -Mit akarsz éjjel, de most komolyan?

-Drágaságom, mindjárt kilenc óra -tájékoztattam -, mi meg rohadtul késében vagyunk, szóval ajánlom, hogy készülj el öt perc alatt, mert itt fogunk hagyni.

-Jól van, miss goromba... -forgatta meg szemeit, majd becsukta előttünk az ajtót.

-ÖT PERC MÚLVA AZ ÉTTEREMBEN! -kiáltottam még neki.

-ÉS AMÚGY SZIA, BRIANA -kiabált neki Seb is.

-NEKED IS SZIA, SEB! -válaszolt barátnőm a németnek. -JA, ÉS MONDD MEG A BARÁTNŐDNEK, HOGY EGY DIKTÁTOR!

-HALLOTTAM ÉN IS! -mondtam.

-Szerintem mi menjünk mielőtt felébred az egész hotel -indult meg Seb, én meg mentem utána.

Leértünk az étteremhez, majd valami kaját mentünk kutatva. Mindketten egy jó kis adaggal tértünk vissza, Briana még nem volt ott, remélem, hamarosan lejön végre és nem aludt vissza. Valaki más viszont ott volt és észrevett engem.

-Leah! -hallottam meg apa hangját.

-Neee... csak egy jó reggelt, kérlek... -mondtam halkan.

-Ennél többet már nem tudok tenni -mondta Seb visszautalva a reggeli zuhanyzós történetünkre.

-Ezt, ha lehet, inkább ne említsd meg apámnak -mondtam alig érthetően, mivel apa már annyira integetett nekem, hogy muszáj volt odamennünk.

-Szia, apa -foglaltam vele szemben helyet, ott, ahová annyira mutogatott, hogy üljek le.

-Jó reggelt, kislányom. Seb -biccentett a német felé.

-Jó reggelt -mosolygott mellettem a pilóta.

-Nektek, főleg neked, Sebastian nem kéne már a pályán lennetek?

-Hát... egy kicsit csúszásban vagyunk, az igaz... -mondtam és imádkoztam, hogy ne kérdezze meg, miért.

-Miért? -tette fel a kérdést kíváncsiskodva édesapám.

-Az most nem lényeges, elhiheted -próbáltam győzködni, miközben egy nagyot haraptam a kiflimből.

-Egyébként meg, hogy-hogy együtt? -esett le apámnak és tette fel újabb csodálatos kérdését.

-Apa, mondd csak, itt van a Sky Sports is vagy valami hasonló, hogy mélyinterjút készítsen? Ne haragudj, szeretnék megreggelizni, mert tényleg el fogunk késni és ülhet be a tesztpilóta az első edzésre.

-A lényeg, hogy meg tudtunk beszélni mindent -válaszolt higgadtan Seb és a combomra tette a kezét az asztal alatt és simogatta, hogy egy kicsit lenyugodjak és véletlenül se borítsam rá az asztalt apára.

-Jó, erre lettem volna kíváncsi, nem arra, hogy mit csináltatok reggel a zuhany alatt -mondta apa, én meg kiköptem a narancslevet a számból, amit éppen ittam, egyenesen a pincér ingére.

-HOGY MI? -kérdeztem kikerekedett szemekkel apát, majd észrevettem csóri pincért. -Bocsánat, én nem akar...

-Semmi gond -mondta a James nevű pincér, majd inkább arrébb sétált, nehogy újra leköpjem.

-Seb szobája mellett van az enyém -magyarázta meg apa teljes higgadtsággal. Egy darabig hüldeztem, majd megérkezett Briana is, leült mellénk.

-Miről volt szó? -kérdezte érdeklődve.

-Azt te inkább nem akarod tudni...

Ezek után hamar befejeztük a reggelit és siettünk ki a pályára. Nem mondanám, hogy kellemes utunk volt, hiába volt alig tizenöt perc. Sebbel mi ültünk elől, hátul meg nem csak Briana, de apa is ott ült. A reggeli után kiderült, hogy valaki elvitte azt az autót, amivel apa jött volna, persze sétálni már nem volt kedve, annyit evett. Nem kicsit feszengtem az úton, apa természetesen a legkínosabb dolgokkal jött elő, de valamennyire a két kis szárnysegéde, Seb és Bri tudták hárítani és Briana még azt is megtette, hogy elkezdett vele beszélni valami fánkokról, hogy az biztos érdekli majd és be is jött.

A pályán már más irányba mentünk, Seb először a boxba, aztán átöltözni, apa megkeresett valakit, én meg mentem, hogy elkezdjek dolgozni, de Briana is velem tartott, így nem volt egy egyszerű feladat. Szerencsémre nem ült egész nap feltett lábakkal az asztalomnál, járkált a paddockban, enni volt, elfoglalta magát az idő nagy részében, de azért cseszegetett is sokat, az sem maradhatott ugyanis el. Legközelebb az ebédnél találkoztam apával és Sebastiannal, én érkeztem utoljára, kicsit elmerültem a munkában.

-Mit eszel? -kérdezte Briana, már alig várta, hogy én is válasszak valamit és ehessen.

-Egyél nyugodtan, nem kell megvárnod -mondtam neki, de valahol még nagyon máshol jártam.

-Itt vagy? -kérdezte Seb és elsöpört egy arcomba lógó hajtincset, ami eltakarta az arcom felé eső részét.

-Mi? Ja, persze -mondtam zavartan.

-Baj van?

-Nem, csak fáradt vagyok. Meg sok dolgom van.

-A hétvége után kipihenjük -mondta, nekem meg fogalmam sem volt róla, hogy miről van szó.

-Te mégis miről beszélsz?

-Nem megyünk messzire, ne aggódj. Rád fér a kikapcsolódás, a tenger pedig nagyon szép Spanyolországban...