Zsarolva [Sebastian Vettel]

66. fejezet

„Tehát ez volt a 2024-es Forma-1-es szezon első futama itt, Bahrainben amit Charles Leclerc nyert a Ferrarival, hölgyeim és uraim. Ferrari 1-2, míg a címvédő, Sebastian Vettelt csupán a nyolcadik helyen intette le a kockás zászló. Az Aston Martin nem tudja ott folytatni, ahol tavaly abbahagyta. Az ötszörös világbajnok láthatóan mindent megpróbált, de az Aston Martin, pláne az előző évi modelljükhöz képest lassúnak és vezethetetlennek bizonyult. Mi történt a silverstone-i gárdával a téli szünet alatt?…”

Tehát igen, a futam elég rosszul sikerült, három helyet is veszített az időmérőhöz képest és igencsak meg kellett küzdeni az Astonnal vezetés terén. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett, a pálya miatt ment ilyen nehezen ez a hétvége, vagy vajon a többiek léptek volna ennyit előre. Nem tudhatjuk, mindenesetre aggasztó és Seb is elég csalódott volt az eredmény miatt.

Másnap reggel az első géppel haza is jött, éjszaka már nem tudott elindulni az esti futam miatt. Ha azt mondtam szezon előtt, hogy Seb feszült volt, akkor most nem tudom mit kéne mondjak, a helyzet pillanatnyilag csak egyre rosszabb, nagyon elégedetlen eddig ezzel a szezonkezdettel, de biztos vagyok benne, hogy mindent meg fog tenni a következő hétvégéken a jobb eredmény eléréséért.

A következő futam két hét múlva Szaúd-Arábiában lesz, de csak néhany napot fog összesen itthon tölteni Seb, de azt sem egyhuzamban. Néhány napot majd Silverstone-ban kell töltenie a hét második felében, addig viszont az ideje nagy részében itt lesz velünk.

A szülés utáni első néhány hónap még lassacskán, nehézkesebben telt, de kezdtünk egyre jobban belelendülni és az idő is szaladni kezdett. Engem teljesen lekötött Martin, Sebet is nagy részben, de a többi idejét meg a versenyzésre szánta, ami nem mindig volt túl egyszerű.
Ugyanis előfordult olyan, hogy két hétig nem láttuk egyáltalán és ezt egyikünk sem viselte jól. Ő mérges volt, hogy nem lehet velünk és mindig attól félt, hogy nehogy ne ismerje fel a saját fia egy hosszabb utazás után, igyekeztem ilyenkor megnyugtatni. Nekem sem volt egyszerű dolgom, egy néhány hómapos kisfiú sok foglalkozást igényel, 0-24 műszakban kellett mindenről gondoskodnom egyedül.

Mindehhez hozzájött viszont az is, hogy elmaradtak a várt eredmények. A döcögősebb szezonkezdet után sem sikerült előtörni és Seb hamar a középmezőny sűrűjében találta magát. Ismét. Emiatt pedig borzasztóan feszült volt és látszott rajta, hogy megkérdőjelezi, hogy akarja-e ezt folytatni, van-e még értelme? a Ferrari után kapott egy második esélyt, ami be is jött, de van-e ebben még több? Én úgy gondolom, hogy ha nem lennék én és Martin, lehetne. Akkor a versenyzés lenne neki még mindig az első helyen, de ez megváltozott. Már a családja tölti be azt a pozíciót és ez az amit előtérbe helyez. Tudja ő is, hogy a kettő hosszútávon nem fog működni.

Minél több rossz eredmény volt, Sebastian annál feszültebb volt. Minél feszültebb volt, annál inkább nehezére esett ismét itthagyni minket és elmenni a világ másik felére egy országba.

Persze ez nem jelenti azt, hogy full depresszív lett volna és nem akart volna többé versenyezni. Alapvetően jó kedve volt, ezek inkább akkor jöttek ki rajta, mikor kettesben beszélgettünk el kicsit mélyebben, de ettől függetlenül otthon is vidám volt. nagyon sokat foglalkozott a kicsivel, ugyan vele még nem sok mindent lehet csinálni, de igyekezett játszani vele picit és minél több feladatot átvállalni ilyenkor tőlem. Kitett magáért és ugyan sokat volt távol, mégse tudtam úgy érezni, hogy ne lenne a legjobb apa, annyira szerette a fiát.

Beszélgettünk a visszavonulásról is. Seb azt mondta, hogy úgy érzi, idén lehet, hogy felkészült rá. Mikor korábban nem mentek olyan jól a dolgok is elgondolkozott már rajta, de akkor még érzett motivációt másik csapathoz, hitt a szabályváltozásokban, amik előre dobhatják a csapatot. De tény, hogy elment az idő. Már nem olyan a Forma-1, mikor szinte még kisfiúként debütált és megszerezte első futamgyőzelmét. Sok dolog változott és ő maga is. Felnőtt.

Ugyan késznek érezte magát, még mindig volt valami, ami visszafogta és nem tudta ilyen egyszerűen meghozni ezt a döntést. A tavalyi év túl jó volt és friss az a sok jó élmény. Viszont most a rosszak felsürgethetik mégis ennek a döntésnek a meghozatalát. Az biztos, hogy ez nem egy olyan nagyon egyszerű dolog. Ezt csinálja amióta csak emlékezni tud. A versenyzés az élete, az az élet, amit már több, mint harminc éve él.

Egy ideig aztán pihentettük a témát, de biztos voltam benne, hogy nem felejtette el és ott van még benne. Egyre jobban közeledtünk a nyári szünethez, de azért még volt előtte pár futam. Sajnos ezúttal Seb szülinapja nem pont a versenyhétvégére jött ki, hanem az előtte lévő szerdára, de így is szerettem volna meglepni őt, pláne, ha ez lesz az utolsó szülinapja f1-es versenyzőként.

Nem volt olyan egyszerű megszervezni, de készíttettem neki egy sisakot, aminek alapja a szokásos dizájnja volt és azt dobtuk fel aranyos feliratokkal és például ráfestettük Martin kicsi kéznyomát is és odaírtuk hozzá, hogy „daddy is the world champion” és hasonló cukiságokat. Csináltunk rá kis rajzokat is, amitől az összkép lehet picit gyerekes lett, bár inkább aranyos. Sebnek nagyon tetszett és mindenki más is el volt tőle ájulva, szóval nagy siker lett.

Az Aston Martin a nyári szünet utánra várja Sebtől, hogy döntést hozzon a jövőjével kapcsolatban. Ők nyilván örülnének, ha megtarthatnák, ez a cél, de Seb már kifejezte feléjük a bizonytalanságát, voltak tárgyalások, beszélgettek róla, hogy hol lehetnek a jövőben és mennyire érné meg ez. Egy ideig mi otthon nem sokat beszélgettünk erről, magában rendezte.

A nyári szünetnek mindketten már nagyon örültünk, ugyan egy kisbabával nem igazán lehet messzire utazgatni, de sebnek abból úgyis épp elege van, örülünk annak, hogy van egy kis hosszabb időnk, mikor nem kell mennie sehová. Azért egy kisebb kiruccanás így is belefért a legközelebbi tengerparthoz, ugyan csak egy hosszúhétvégére.

Az idő nagyon jó volt, sütött a nap, jó meleg volt. A vízen nem túl sok időt töltöttünk, Martinnal csak nagyon picit mentem be, térdig érő víznél még a kezemben se nagyon szerettem volna tovább vinni, így nekünk jó volt ott. A parton több időt töltöttünk, kicsit napoztunk, beszélgettünk, mikor Martin elaludt az árnyékban én elővettem egy könyvet, Seb pedig szerintem elaludt a kicsivel együtt. Nagyon hasonlítanak, ez már most látszik, mind kinézetileg, mind személyiségileg, Seb anyukájától sokat hallottam, nagyon hasonló kisbabák voltak.

A parton nem túl sok ember jött oda hozzánk, azért voltak páran, de ők is normálisak voltak, a többi ember pedig tiszteletben tartotta a magánéletünket és nem zavartak bele a családi nyaralásunkba.

Mikor kislány voltam sokszor elmentünk ide-oda a szüleimmel, de az egészen más volt. Nem éreztem magam túl jól, inkább csak teher volt és színjátszás, a szüleim is ezt csinálták. A saját kis családommal viszont egészen más volt. Ha épp nem beszéltünk is mosolyogtam csak, büszke voltam, hogy ilyen jól sikerült az életem ezen része.

Nagyon elmerengtem, észre se vettem, hogy közben Seb felébredt. A könyvemmel nem haladtam túl sokat, amit olvastam is, ahogy bement, ki is jött a fejemből, nem figyeltem oda, inkább csak néztem a betűket.

-Beszélhetünk egy kicsit? -nézett rám fáradt szemekkel.

-Persze – bólintottam, becsuktam a könyvem és visszatettem a táskámba.

-Leah, én eldöntöttem -kezdett hevesebben verni a szívem, ahogy ezeket a szavakat mondta. -Visszavonulok.

__________________________________________

Először is szeretnék elnézést kérni, mindenkitől, aki olvassa ezt a történetet a nagy kihagyás miatt, elfogytak a részek, amiket fel tudnék tölteni, én meg az évkezdéssel eléggé elhavaztam. Igyekszem aktívabb lenni és hamar hozni az utolsó pár részt. Nem ígérem, hogy ez holnap lesz, vagy egy egy hét múlva, ee igyekezni fogok. Remélem van azért még valaki, aki idetalált, remélem tetszett, köszi, hohy elolvastad.<3

A.