Zsarolva [Sebastian Vettel]

7. fejezet

Az első dolog, amit ébredésem után realizáltam, az az engem körülölelő két kar volt, amik Sebhez tartoztak és melegítettek. Ahogy láttam ő még aludt, így inkább én is nyugton maradtam. Az esténk igazán emlékezetessé sikerült, nem volt még ilyen karácsonyom. Csak feküdtem ott, Seb ölelésében közben pedig hol őt, hol a mézeskalács mintás ágyneműt figyeltem, amire persze volt időm, de egy nyomorult karácsonyfa feldíszítésére már bezzeg nem. Muszáj volt megállapítanom, hogy ezek, igaz rajzoltak, de jobban néznek ki, mint amiket én sütöttem, de legalább szívvel-lélekkel csináltam. Ha már kaja, talán össze kéne hoznom valami ehetőt, mert van egy olyan erős megérzésem, hogy a mellettem szuszogó pilótának lesz rá igénye, de inkább úgy döntöttem, hogy megvárom vele míg felébred.

Ma még nem tudom mi lesz. Én biztos egész nap itthon leszek, Sebastiannal kapcsolatban nem sokat tudok, tekintve, hogy ő még valahol egész máshol jár, amit álomvilágnak neveznek, de gondolom, amint indul repülő menni fog, mert biztos szeretne a családjával ünnepelni. Persze örülnék, ha még maradna egyrészt, mert nem igazán szeretnék egyedül maradni, másrészt meg, mert kezdem egyre közelebb érezni magamhoz. Nem igazán volt még ilyesmi érzésem, de nem akarok semmit sem beleképzelni, inkább hagyom magam sodródni az árral. Az arcát néztem épp, ami olyan ártatlannak tűnt, így álmában, amikor megcsörrent a telóm. Basszus. Apa volt az. Apám 25.-e reggelén, hajnalok hajnalán, azaz délelőtt, videóhívást kezdeményezett velem.

-Szi...szia, apa -köszöntem, közben pedig igyekeztem úgy tartani a telefont, hogy még véletlenül se lógjon bele Seb, de nem csak erre kellett figyelnem, tekintve, hogy a német éppen ébredezni kezdett, így már azt is meg kellett oldanom, hogy valahogy csendben maradjon.

-Szia, kicsim, mi újság? Hogy telik a karácsonyod? -kérdezte apa, miközben a tengerparton szürcsölgetett valami koktélt, én meg közben 37-szer elátkoztam, itt jelenleg -5°C van.

-Egész jól, megvagyok. Sütöttem mézeskalácsot...

-Ó, majd kaphatok belőle?

-Hát... szerintem az ételmérgezés lenne, szóval inkább nem. Meg hát nem is vagy itthon, szóval nem jár.

-Hát jó... -mondta apa, miközben mellettem a pilóta ténylegesen felébredt és ezt egy nagy ásítással is jelezte felém. Apa furcsán nézett, majd el is engedte a dolgot, nem tudta mi történik, így folytatta. -Kicsim, most mennem kell, tíz perc múlva lesz a masszázs, majd jelentkezem. Puszi!

-Szia! -tettem le a telefont és egy mély levegővel megkönnyebbültem.

-Jó reggelt! -dörzsölte szemét Seb.

-Jó reggelt! Hát ez hallod meleg volt...

-Miért videochatelsz apuddal, ha itt fekszem melletted? -kérdezte, én pedig igyekeztem nem felkapni a vizet, inkább betudtam annak ezt a hülye kérdést, hogy még csak most kelt.

-Szerinted? Ő hívott, nem én.

-Ja, jó.

-Miért, most komolyan, mire gondoltál? -tettem fel a kérdést, de ő válasz helyett inkább csak még szorosabban megölelt és elárasztotta nyakamat csókjaival. -Naaa, Seeb! -nevettem.

Ezután kimentünk a konyhába reggelizni valamit. A szekrényben találtam egész ehetőnek kinéző kalácsot, így kivittem azt és felvágottakat az asztalra. Nem volt nagy szám, de hát na, nekem jó volt, ő meg nem úgy nézett ki, mint, aki hisztizni akarna miatta, szóval ezt meg is oldottam.

-Seb, most mi a terved? -kérdeztem miközben tányérjainkat vittem be a mosogatóhoz.

-Hm, nem tudom, mi legyen? -duruzsolta a fülembe, hátulról átölelve, ezzel pedig beszorultam Seb és a konyhapult közé. Ennyit a mosogatásról.

-Hát nem tudom, én örülnék, ha itt lennél...

-Akkor maradok -jelentette ki és fordított magával szembe.

-Azt hittem szeretnél hazamenni a családodhoz -mondtam halkan, mivel egy leheletnyi hely volt csak köztünk.

-Én meg azt mondom, hogy inkább a legszebb lánnyal töltöm az ünnepeket -mondta, ezzel együtt pedig én egyszerre hatódtam meg, sokkolódtam le és vörösödtem be teljesen. A reakciója rá egy csók volt.

-Ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem tudtam volna képzelni -mosolyogtam rá, miután elváltunk.

-Leah, szeretlek!

-Én is szeretlek, Seb! -mondtam és kezdtem bekönnyezni.

Az egész ünnep olyan rosszul indult, pedig úgy vártam már, hogy egy kicsit kilépjek a monoton hétköznapokból. Mégis olyan jó vége lett. Ez a nap megtanított engem arra, hogy az igazi ajándékokat nem lehet pénzért megvenni. Mert én most azt kaptam, egy igazi ajándékot. Ez pedig nem más, mint a szerelem.

Ezt az egész hetet így töltöttük, kettesben. Nem igazán mozdultunk ki, ruhákat pedig adtam neki apáéból, néha itt szokott aludni, ha hajnalokig dolgozunk, így volt nálam egy-két cucca. Még sosem voltam ilyen nyugodt, kipihent és kiegyensúlyozott, mint ez a pár nap után. Valahogy megértettem azt, hogy a mának kell élni és nem agyalni, hogy mi lesz holnap, mert valahogy úgyis lesz. Az pedig, hogy hogyan az a jövő zenéje. Nekem jelenleg egy német pilótával, akinél viccesebb, szerethetőbb emberrel még nem találkoztam. Ő pedig csak nekem van most itt.

Az újévet is együtt köszöntöttük. A visszaszámlálást követően boldogan köszöntöttük az új esztendőt, amit egy csók kíséretében együtt kezdtünk meg. Egy évet, ami remélhetőleg sikeres lesz a csapat számára és jó lesz ennek a kapcsolatnak is, ami még csak most bontakozik ki, de remélem sokáig fog tartani, mert benne valaki olyat találtam meg, akire talán eddig szükségem volt.

Nagyon remélem, hogy egy sikeres év elé nézünk a csapat szempontjából. Bízom benne, hogy jó autót tehetünk a pilótáink alá, amivel nem kell a középmezőny végén vagy hátrébb kullogniuk, hanem ennél sokkal előrébb harcolhatnak jó pozíciókért. Szeretném, ha verseny végén boldogan szaladhatnék Sebhez, hogy gratuláljak neki.

Persze ehhez nem csak a jó eredmény kell. Ez azt is jelentené, hogy felvállaljuk kapcsolatunkat, ami egészen biztosan hatalmas port kavarna. Amondó vagyok, legyen ez inkább a jövő zenéje, meglátjuk mi lesz. Ki tudja, lehet addigra történik valami és nem is leszünk együtt. Vagy csak szimplán nem lesz ilyen szituáció. Bármi is legyen, én most nagyon boldog vagyok, ezt pedig köszönhetném a rossz időjárásnak, amiért nem indultak repülők vagy bárminek és bárkinek, ami vagy aki nélkül ma nem mondhatnám el, hogy: egy olyan valakivel járok, akit igazán szeretek és őt Sebastian Vettelnek hívják.