Zsarolva [Sebastian Vettel]

19. fejezet

A következő heteink pörgősen teltek, de ugyanebben a békességben, nagyon jól éreztük magunkat egymással. Találkoztam Brianaval is, aki szerint a fellegek felett járok és csak úgy ragyogok, de nem tehetek róla, élvezem az életem. Lejárt közben a felmondási időm, elérkezett az utolsó napom, amin jó sokat sírtam. Seb jött értem a nap végén, úgy kisírtam a szemeimet, hogy nem is tudtam volna vezetni. Egy fontos szakasza zárult le az életemnek, amire mindig is fogok emlékezni, többek között azért is, mert, ha ez nem lett volna, valószínűleg ma nem vallhatnám magam Sebastian Vettel barátnőjének.

Időközben szépen lassan összeköltöztünk nálam, Angliában. Ideköti őt is a munkája valamilyen szinten, utazgatni meg nem szeretnénk pluszban, hogy láthassuk egymást, elég, hogy az év felében úton vagyunk. Nem mondtuk ki, hogy na, akkor most költözzünk össze, de nem is volt rá szükség.

Jártam a futamokra is. Nyílt titok volt a kapcsolatunk, mindenki tudott róla, minden lap megírta, együtt járkáltunk, de nem beszéltünk a kapcsolatunkról, nem tartozik senkire, ugyanakkor nem is tagadtuk. Minden alkalommal jón érzés töltött el, amikor Sebbel kezeinket összekulcsolva sétáltunk végig a boxutcán. Így történt ez a mostani hétvégén is. Már korán a pályán voltunk, Portugáliában vagyunk, azóta Bahrain és Imola volt, ahol hasonló teljesítményt nyújtottunk, bár a dobogó nem jött össze egyik versenyen sem, egész közel jártunk hozzá. Az irodámban dolgoztam, amikor küldtek egy cikket, hogy olvassam el.

Új f1-es baba a láthatáron?

A rajongók észrevették, hogy a német pilóta, Sebastian Vettel kedvese előszeretettel érkezik bővebb ruhákban a pályára. Felmerül itt a kérdés, hogy talán várandós? A pár forrásaink szerint december vége óta van együtt, ami nem hosszú idő, pláne nem egy gyermekvállaláshoz. Persze elképzelhető, hogy nem tervezték a babát vagy talán nincs is szó semmilyen terhességről. Mindenesetre lapunk sok szerencsét és boldogságot kíván a négyszeres világbajnoknak és párjának!

Az első reakcióm szó szerint a sokk volt. Nem vagyok terhes, mégcsak nem is mondhatnám, hogy annyira bő ruhákat hordanék, legalábbis szándékosan biztos, hogy nem. Tudtam, hogy Sebnek most van pár szabad perce, így átmentem hozzá.

-Ezt láttad? -kérdeztem tőle, telefonomon mutatva a cikket.

-Nem, mi ez?

-Olvasd el -nyújtottam át neki a készüléket.

-De te nem...vagy?

-Dehogy vagyok terhes, arról tudnál. Légből kapott hülyeség az egész. Meg mi...úgy...tudod, hogy úgy nem.

-Jó, csak kérdeztem -mondta. -És mit szeretnél, mit csináljunk vele?

-Hát szerintem csak annyit, hogy ha kérdezik, akkor mond, hogy szó sincs ilyesmiről. Sejtem fogják kérdezni, már több lap is lehozta, ha meg nem, akkor hagyjuk, különösebb figyelmet nem érdemel.

-Így lesz -kaptam tőle egy puszit, majd mindketten mentünk a dolgunkra.

Ahogy sejteni lehetett, megkérdezték Sebtől a sajtótájékoztatón, még jó, hogy a versenyzéssel kapcsolatban kéne kérdéseket feltenniük... Ő viszont megmondta, hogy ez csak álhír és nem vagyok terhes, úgy tűnt elhitték és nem kötekednek tovább. Az kéne még, hogy megvádoljanak azzal, hogy nem igaz. Persze apa is megkeresett a témával, kicsit zaklatott volt, örülök, hogy nem kapott szívinfarktust. Leültettem egy székre, hoztam neki egy pohár vizet és megnyugtattam róla, hogy nem vagyok terhes.

Egész csütörtökön ez volt a téma, apán kívül hívott anya, Bri és még sokan mások. Na, ők már nem akarták elhinni, hogy nem vagyok terhes, azt hitték, hogy csak a sajtónak nem akarjuk még elmondani, egy órát kellett őket győzködnöm, hogy én valóban nem vagyok terhes. A végére elhitték.