Zsarolva [Sebastian Vettel]

52. fejezet

Reggel a vendégszobában ébredtünk, én egész jól, Seb pedig full másnaposan. Fájt a feje, minden baja volt, őszintén szólva eléggé nyűgös volt, remélem kipiheni gyorsan, mert lesz ma még dolgunk. Sikerült ébredés után még egy fél óra pihenés elteltével kikelnie neki is, így felöltöztünk és lementek. Úgy gondoltuk, hogy megyünk innen tovább, de Minttu ragaszkodott hozzá, hogy itt reggelizzünk, mert nem hitt nekünk, hogy eszünk majd útközben valamit. Őszintén szólva nem is biztos, hogy így lett volna tényleg. Éppen nekikezdtünk, amikor megérkezett a Jégember is egy szál alsónadrágban. Ellentettben az én németemmel, neki látszólag egy kis álmosságon kívül nem volt semmi baja.

-Kimi Räikkönen, nem hiszem el, hogy nem tudod moderálni magad! Vendégeink vannak, te pedig komolyan lejössz egy szál semmiben? -vonta kérdőre egyből felesége.

-Jó reggelt! -mondta figyelmen kívül hagyva az iménti leszúrást és ült le mellénk az asztalhoz. -Nem vagyok meztelen -közölte, majd elvett egy darab kiflit és onnantól már csak teljes mértékben a reggelijére koncentrált, minket teljesen ignorálva.

-Másnap? -kérdezte Minttu Sebet, aki a fejét fogta, enni meg nem igen tudott, válaszul pedig csak bólintott. -Kimi annyira hozzá van szokva, hogy meg se érzi az ilyesmiket már. Hogy ő másnapos legyen, ahhoz annyi piát kéne meginnia, ami már alkoholmérgezés lenne.

-Hát, látom, hogy nem igen hatja meg -mondta a finnre nézve, akinek látszólag végtelen gyomra volt, legalábbis az étkezéséből ez látszott.

Reggeli után hamar elbúcsúztunk tőlük, a gyerekek még aludtak, tőlük nem köszöntünk így el, de sietnünk kellett, mert meg kellett még néznünk a házat is, oda pedig még egy jó kis út vezetett.

Elindultunk, a nagy távolság miatt muszáj volt repülővel menni, esélytelen lett volna másképp. Délután megnéztük a házat, ami még mindig nagyon tetszett, nagyon valószínű, hogy ez lesz az új közös otthonunk. Az ingatlanossal meg is beszéltük, hogy felveszi a kapcsolatot az eladóval, emellett pedig szó volt arról az ingatlanról, ami Sebé és szintén Svájcban van, de megbeszéltük, hogy el szeretnénk adni. Oda köti az előző kapcsolata is, ezért jobbnak találtuk, ha új helyen leszünk és ott alapítunk családot. Az a másik ház el lesz adva, ráállítottunk arra az ügyre is az ingatlanost, nagy valószínűséggel ebbe meg be fogunk költözni.

Az én angliai lakásomról nem beszéltünk még egyelőre. Nem tudom mennyi lehet, nem számoltam utána, de vagy tíz éve ott élek, nem tudom, hogy mi lenne a jó döntés. Lehetséges, hogy teljesen megválunk majd tőle, vagy megtartjuk, a munka miatt lehet még szükség rá, meg egyébként sem kell minden efféle értéktől megválni.

Csütörtökön pedig már a versenyhelyszínen voltunk, ahová otthonról mentünk, oda pedig kedden érkeztünk. Már a hétvége eleje nagyon pörgősen indult, Sebnek estére csapatprogramja volt, de nekem nem kellett mennem, így maradtam és lementem vacsorázni, ahol Darcy-val találkoztam.

-Szia! -integettem neki már, ahogy beléptem. Egy nagyobb asztalnál ült néhány emberrel a csapatból, de pár székkel arrébb ültek, láthatólag nem igen beszélgettek. Feltehetően Darcy is csak nemrég érkezhetett, ugyanis még nem igazán úgy nézett ki a tányérja, mintha nagyon is hozzáért volna.

-Jössz? -kérdezte és intett oda nekem, hogy üljek le mellé. Bólintottam és odaültem mellé. -Már azt hittem, hogy nem leszel itt, Sebastiannal találkoztam, de csak futólag, ő konkrétan futott, meg is lepett, hogy nem voltál vele.

-Igen, más dolgunk volt. Most is, neki dolga van, de nekem nincs most. Apámmal találkoztál már? -kérdeztem, mivel én még nem.

-Sajnos. Itt volt már korán és egyből kikészítette az idegeimet, szóval, ha elásnám a hétvége során, akkor légyszi fedezz -mondta tök komoly hangon, de én csak nevetni kezdtem, mert tudtam, hogy természetesen csak viccel. Évek óta marják egymást, de mélyen biztos vagyok benne, hogy kedvelik egymást. Persze félreértés ne essék, nem úgy.