Zsarolva [Sebastian Vettel]

28. fejezet

Talán még sosem keltem ilyen jókedvűen, mint az eljegyzés utáni reggelen. Brin kívül még más nem tudja, de a szüleim bejelentkeztek holnap vacsorára nagy örömömre, nekik majd akkor elmondjuk. Még egy teljesen szabad hetünk van a szünetből, aztán készülni kell már Belgiumra, ahol már előre érzem, hogy nem fogjuk tudni titokban tartani a sajtó előtt. Erre az egy hétre még nincsen tervünk, legalábbis tudtommal.

Seb még aludt, de én már nem tudtam visszaaludni, így gondoltam, kimegyek összedobni egy finom reggelit. Igyekeztem halk lenni, nem szerettem volna, ha a zajongásomra kel fel. Épp elkészültem, amikor szemét dörzsölve jött a konyhába.

-Jó reggelt, már megcsináltam a reggelit.

-Jó reggelt! -kaptam egy ölelést.

-Találd ki, ki, vagyis kik jönnek holnap vacsorára. Előre mondom, nem én hívtam meg -mondtam, miközben leültünk az asztalhoz.

-Ugye nem...?

-Dehogynem. Apámék.

-Mondtad az eljegyzést vagy miért?

-Nem, nem mondtam. Nem tudom, csak kitalálta, tudod milyen...

-Sajnos igen -értett egyet.

-Most így miközben csináltam a reggelit, eszembe jutott valami, hogy mit csinálhatnánk most még a szünetben?

-Hm?

-Nem megyünk el síelni? -vetettem fel az ötletet.

-Síelni? Nyáron? Leah, te melyik évszakban jársz? -kérdezte nevetve.

-Tudom, hogy nyár van, de ilyenkor is lehet, én meg már szerintem évek óta nem voltam, azért gondoltam. Nem tetszik az ötlet? -kérdeztem egy picit csalódottan.

-De, csak megleptél. Ismerek valakit, akinek van Svájcban a hegyekben egy sípálya mellett egy ilyen faháza, majd rákérdezek.

-Oksi -mosolyodtam el és adtam neki egy puszit.

Reggeli után fel is hívta, bár még mindig nem tudtam kiről van szó. Sikerült elintéznie, így holnaputántól miénk a hely. Épp, hogy visszajött a telefonálásból, engem kerestek a mobilomon. Anya volt az.

-Szia, anya.

-Szia, Leah, hogy vagytok?

-Jól köszi, ti?

-Apád még alszik, lejöttem a konyhába, de még most is hallom a horkolását...

-Ez egy olyan dolog, ami szintén a miért jó, hogy már nem lakom otthon listámra kerülne -mondtam nevetve.

-Mit főzöl holnap estére?

-Még nem tudom, most délelőtt kéne elmennem vásárolni. Van valami kívánságod? Vagyis pontosabban apának? Előre mondom, fánkot nem sütök, max veszek.

-Isten ments, így is nagyon magas a cukra. Nem igazából, nincs konkrét, de, ha azt a töltött csirkét csinálnád...

-Jó, de nekem is lenne egy kérésem. Nálatok van még a sícuccom?

-Igen, azt hiszem. Miért kérded?

-Seb egy ismerősének van egy háza Svájcban a hegyekben, ahol lehet síelni és gondoltuk elutazunk oda.

-Miért nem a tengerpartra mentek? Odaadjuk szívesen a nyaralót, ha szeretnéd.

-Anya, ez nekem most...khm, nem alkalmas.

-Oh, értem. Szóval igen, nálunk van.

-El tudnátok holnap hozni, amikor jöttök?

-Igen, mindjárt szólok apádnak, hogy menjen le érte a pincébe. Lehet, hogy inkább nekem kéne, a múltkor is fél óráig volt lent, szerintem ott is kaját rejteget.