Zsarolva [Sebastian Vettel]

33. fejezet

-Seb, terhes vagyok...

Egy pillanatra megállt az idő és csak meredtünk egymásra. Seb vetett véget a pillanatnak, szorosan átölelt, percekig álltunk így. A mai reggel nagyon sokkoló volt, kellett egy pár perc mire felfogtam, mi történt.

-Azért örülsz, ugye? -kérdezte tapogatózva, mikor el tudtuk engedni egymást.

-Persze, én hidd el, nagyon örülök, csak nagyon meglepődtem. Sokkolt.

-Nem lenne jó, ha itthon maradnál ma?

-Nem, Seb, nem lehet, muszáj bemennem, ma nem tudok itthonról semmikép -utasítottam el teljesen. -Egy dolgot kérek, apámnak egyelőre egy szót se, jó?

-Nyugi, nem mondok neki semmit, emiatt ne aggódj.

-Köszönöm. Azt is, hogy így itt vagy nekem, nagyon sokat jelent.

-Ez a dolgom, édesem -puszilt meg.

Elkezdtünk készülődni, hogy időben beérhessünk. Mostanság elég monotonok a napjaim az irodában, várom már, hogy végre elkezdődjön a szezon és ne abban az ingerszegény irodában üljek minimum napi nyolc órákat. Seb nincs bent minden nap, nagyon aranyos, azokon a napokon, amikor én melózok, ő meg otthon van, meg szokott lepni valami kajával mire hazaérek.

Délután unottan melóztam az irodámban. Visszaszámoltam már az időt, már csak két óra volt és itt a hétvége. A tollammal babráltam unottan, amikor megcsörrent a telóm. Csak ne apa legyen, csak ne ő -gondoltam magamban. Nem ő volt. Briana hívott.

-Szia, Leuuu -köszönt vidáman Bri. A háttérben zajt hallottam, mintha valami tömeg lenne.

-Szia, Briuuu.

-Oké, te ne hívj így! -mondta határozottan. -Mizus?

-Áh, semmi, péntek délután van, én meg halálra unom magam az irodában. Seb már otthon van, mint ahogy a legtöbb ember már, én még döglök. Veled? Hol vagy?

-Most szálltam le a repcsiről, úton vagyok a kedvenc Mrs Vettelemhez.

-Várj, ismersz több Mrs Vettelt is? -nevettem.

-Neked komolyan ennyi maradt meg? Nem, természetesen csak téged. Mikor végzel? Kb. két óra és odaérek hozzád.

-Pont addigra érek én is haza. Minek köszönhetem ezt a váratlan látogatást?

-Az esküvőd óta nem is láttalak titeket, egyrészt szeretném megnézni, hogy Sebet még nem írtotta ki a jelenléted, másrész meg tudod, Leus, azok a jó megérzéseim ezt sugallták. Meg... szabit kaptam mára és hétfőre, abban a kis nyaralóban pár kilométerre meg már egy szabad szoba sem volt.

-Akkor nálam találkozunk, Bri. Ha nem érnék haza addig, akkor Seb majd beenged. Ne égess be nagyon, kérlek.

-Igyekszem. Csókollak.

-Szia, Bri -tettem le a telefont és feküdtem el az asztalomon. 1 óra és 47 perc. Már csak ennyit kell kibírnom.

Sikerült túlélnem az időt, úgy, hogy esküszöm, hogy csak egyszer aludtam be, akkor is csak egy pár percre. Pont akkor jött meg Bri, amikor én értem haza.

-Ha mázlid van, van valami kaja.

-A férjed még főz is? -nézett tátott szájjal, miközben a zárral babráltam.

-Oh, elhiheted, nem csak ott jó...

-Oké, honnan szerezted? Nekem is kell egy.

-Mi kell neked is? -kérdezte Seb, aki a nappaliban ült, mikor bementünk a lakásba.

-Szia, édes, Briana csak egy hozzád hasonlóért epekedett az imént.

-Nem is -bökött oldalba barátnőm. -Egyébként szia, Seb.

-Hello.

-Mondd, hogy van kaja -nézett bociszemekkel Bri Sebre, a német pedig bólintott. -Ez azzzz! -ujjongott barátnőm, én a szemeimet forgattam.

A melóban nem volt időm enni, most meg étvágyam nem volt sok, bármennyire is jól nézett ki. Hiába vagyok nagyon az elején, megviselő ez a terhesség. Briananak is feltűnt, hogy valami nincs teljesen rendben.

-Jól vagy, Leah?

-Olyasmi... -kérdőn néztem Sebre, tudta, hogy mire gondolok, meg akartam kérdezni, hogy elmondhatjuk-e neki. Beleegyezően bólintott. -Azt hiszem el kell mondanom valamit.

-Úristen, váltok? -esett ki a villa a kezéből?

-Mi van? Dehogyis! -mondtam teljes meglepettséggel.

-Akkor terhes vagy -jelentette ki.

-Hát ez könnyebben ment, mint gondoltam -dőltem hátra a széken.

-Azta, tényleg? Uuu, jön a kis Vettel! Hány hetes? Mióta tudod? Fiú vagy lány? Hülye vagyok, azt még biztosan nem tudod. Kinek mondtátok? Dokinál voltál? Hogy vagy? -bombázott a kérdésekkel és szerintem még lett volna egy pár a tarsolyában, ha nem vágok közbe.

-Bri, stop. Nagyon friss a dolog, konkrétan ma reggel derült ki, amikor rosszul lettem és csináltam egy tesztet. Te vagy az első, aki tudja kettőnkön kívül és nem tudom, hogy ez mikor fog megváltozni, kell egy kis idő. Három-négy hetes lehet nagyjából, be kell jelentkezzek majd orvoshoz. Reggel szarul voltam, most már viszonylag jó, csak nincs étvágyam -fejeztem be. Igyekeztem minden kérdésére válaszolni, persze ennyivel nem érte be és egész ittléte alatt kérdezősködött. Seb egy darabig bírta, majd elment futni, bár akkor is kellett volna, ha nincs itt Bri.

Teljesen lefárasztott mire este nyolckor hazament. Persze beszéltünk másról is, de a fő témán a terhességem volt. Ennyire még nem is gondoltam bele a dologba, jó pár érdekes kérdés merült fel bennem, többek között a lakhelyünk is. Egy darabig maradhatunk itt, de egy idő után muszáj lenne elköltözni, szűkösen lennénk hárman. Egymás mellett feküdtünk az ágyban, ő valamit a telefonján nézett, én meg egy könyvet olvastam.

-Seb? -néztem a pilótára és csuktam be a könyvemet.

-Hm? -fordította ő is rám a tekintetét.

-Hol fogunk lakni, ha többen leszünk? -vetettem fel a kérdést.

-Nem tudom, nézhetünk valami házat itt, Angliában.

-Vagy Svájcban.

-Eddig azt hittem nem akarsz Svájcba menni -ráncolta össze a szemöldökét.

-Nem tudom. Talán akarok. Attól függ, szeretem az itteni munkámat, de a gyerekünkkel egy darabig biztos otthon leszek.

-Szerintem erre aludjunk egyet, kincsem.

-Jó ötlet. Jó éjt, Seb!

-Jó éjt csókot már nem is kapok?

-Dehogynem -csókoltam meg.

-Jó éjt!

-Jó éjszakát!

A következő bő egy hetünk hasonlóan telt. Reggel gyakran előfordultak kisebb-nagyobb rosszullétek, de egy-két órán belül túl tudtam lendülni mindegyiken. Hétfőn bejelentkeztem dokihoz, kaptam is arra hétre még időpontot, péntekre. Seb elkísért, végig ott volt, hogy támogasson. Valóban nagyon kicsi még, nemsokára öt hetes. Egy hónap múlva kell majd visszamennünk a dokihoz vizsgálatra. Az első vizsgálatok szerint minden oké, így úgy döntöttem, hogy beavatom a szüleimet jövőhéten, anya úgyis elkíséri apát kivételesen, ugyanis kedden elérkezik végre az utazás napja, idén az első ilyen. Szerda és péntek között tartjuk az idény első tesztjeit, amire már mindenki olyan rég vár és amire annyit dolgoztunk, hogy eljuthassunk. Valamelyest adhat egy bizonyos képet az előttünk álló szezonról, mindenki nagyon kíváncsi már, pláne a tavalyi év után. Irány Barcelona!