Zsarolva [Sebastian Vettel]

56. fejezet

Sajnos ezen a héten csak a hétfőnk volt Sebbel teljesen szabad, csak azt tudtuk együtt tölteni, mivel a kedd esti géppel indulnia kellett, hiszen a nyári szünet előtt még hátra van a Magyar Nagydíj ahová sajnos szintén nem kísérhetem el, bármennyire is szeretném. Talán viszont nem is akkora baj, hogy kihagyom, mert ott mindig nagyon meleg van ilyenkor, most pedig muszáj vigyáznom magamra, magunkra.

Hétfőn ugyan együtt ébredtünk, de nem voltunk kettesben teljesen mégsem, mivel Bri még ott volt, de ő délelőtt el is ment, ezúttal nem kellett kivinni a reptérre, megoldotta, hogy legyen egy kis időnk együtt, mert ezután megint nem fogjuk látni egymást egy hétig, az pedig bárhogy is nézzük, mégis csak hosszú idő.

Hármasban reggeliztünk még, de igazándiból csak ketten, mivel mikor elkezdtünk enni Seb telefonja csörgött és fel kellett vennie. Eleinte még ott ült mellettünk, de rövid idő elteltével elment a szobába, hogy nyugodtan tudjon telefonálni. Érdekelt, hogy kivel beszél, de nem zargattam vele, úgyis el fogja majd mondani, biztos fontos dologról van szó. Bizonyára az is volt, mert nem tartott túl rövid ideig, már befejeztük a reggelizést, mire visszajött.

Még az asztalnál ültünk, leült mellém és elkezdett mesélni miközben folytatta az evést, amit az imént abba kellett hagynia.

-Az ingatlanos hívott a házzal kapcsolatban -kezdte, nekem pedig egyből felkeltette az érdeklődésemet. -Azt mondta, hogy elfogadják az ajánlatunkat és két héten belül át tudnák adni a házat, ha beleegyezünk, mivel már nem igen van ott holmi, amit el kéne vinni. Mivel én ezen a héten nem érek rá és nem tudjuk összeegyeztetni, azt mondta, hogy jövőhét elején kéne elmennünk, hogy lepapírozzuk, ha az jó. Beszéljük meg, azt mondta, hogy szerdáig szóljunk vissza és akkor megbeszél egy pontos időpontot a tulajjal. Mit gondolsz?

-Azt, hogy ez valami eszméletlen! Ha ezt tényleg meg tudjuk valósítani, akkor a kicsit már oda vihetnénk haza. Seb, ezt nem hagyhatjuk elúszni, muszáj visszahívnod!

-Tehát megvesszük a házat? -kérdezett vissza, bár egyértelmű volt, muszáj volt kimondanunk, Jó érzés.

-Megvesszük a házat! -mondtam boldogan, majd megöleltem, ez egy nagy dolog, mind az életünkben, mind a kapcsolatunkban. Régóta együtt élünk, de a közös otthon mégis más lesz.

Briana is gratulált nekünk, majd még ezen a napon vissza is hívta Seb az ingatlanost, aki időközben kitapogatta, hogy milyen időpont lenne az eladónak pontosan jó és szerencsére az nekünk is megfelelt, így megbeszéltük, hogy kedd délután fogunk odamenni, addig pedig elintéznek mindent, ami szükséges, hogy csak alá kelljen írni a papírokat és az ilyesmi dolgokat intézni. Nagyon izgatott voltam.

Miután Bri elment ketten maradtunk és ugyan Sebnek volt egy kis dolga, de a nap nagy részét kettesben tudtuk tölteni. Beszélgettünk a múlt heti hétvégéjéről és az előttünk állóról is, igyekeztem már most bíztatni, ha nem lehetek ott vele.

Nekem szerencsére hétfőn nincs sok intéznivalóm általában, mivel ilyenkor szoktunk hazajönni, ha nem az előző esti géppel jövünk, így nem sok időm szokott lenni, telefonokat szoktam csak fogadni, de az is bőségesen elég.

Boldog vagyok, mikor elképzelem a közös jövőnket és most egyáltalán nem aggódok, hogy mi lesz, ha megérkezik a pici. Sebnél jobb apát nehezen tudnék elképzelni neki és tudom, hogy ahogy tud, mindenben segíteni fog nekem. Nem lesz egyszerű a versenyek miatt, de biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk tudni oldani mi ketten.

Nap közben ugyan kettesben voltunk, de voltak kisebb dolgaink, de estére már ezeket teljesen letudtuk, együtt feküdtünk már az ágyban, én Sebnek, ő meg a háttámlának támaszkodva. Az éjjelilámpa volt az egyetlen fény a szobában, egy darabig csendben ültünk ott együtt.

-Hiányozni fog azért, ha elmegyünk innen... -szólaltam meg először én. Háttal ültem neki, így nem láttam az arcát, csak a karját, amivel simogatott.

-Nekem is, nagyon megszoktam már mióta együtt vagyunk. Sok szép emlékünk van itt.

-Igen... Seb, én gondolkodtam, hogy mi legyen vele, ha elköltözünk, nem tudom, hogy tetszeni fog-e az ötlet...

-Házasok vagyunk, de ez még mindig a tiéd, mond nyugodtan, de ezzel azt csinálsz, amit akarsz.

-Briana visszaköltözik Angliába. Éppen lakást keres, albérletet valószínűleg és én arra gondoltam, hogy...

-Hogy mi lenne, ha ideköltözhetne -fejezte be helyettem.

-Igen. Úgy ismeri ő is a környéket, mint a tenyerét és tudom, hogy kedveli. Fájna a szívem a mostani otthonomért, de ha ő tudna ideköltözni, akkor tudnám, hogy jó kezekben van. Neki még nem mondtam semmit, először veled akartam megbeszélni. Ha csak ideiglenesen is. Az pedig, hogy bérlés vagy meg szeretné venni, úgy gondoltam, hogy majd vele megbeszéljük. Akkor biztos nem zavar? -kérdeztem vissza, azt akartam, hogy őszinte legyen.

-Édesem, már hogy zavarna? Nem, nem zavar, de elmondtam, hogy ha zavarna se lenne semmi, a tiéd a lakás.

-De... ami az enyém, az a tiéd is, házasok vagyunk, szülők leszünk.

-Édes vagy -puszilt meg hátulról.

Tovább már nem vitatkoztam vele, ezt letudtuk. Beszélek majd Brivel, úgyis hamarosan jön ismét, ezt személyesen szeretném inkább. Nem telefontéma.

Másnap kivittem Sebet a reptérre, majd siettem vissza haza, mert be kellett mennem dolgozni. Úgy volt, hogy csak este kell mennie, de közbejött még egy esti esemény, így addigra már ott is kell lennie. Kicsit átírta ez így a terveket, de sajnos ez van. Majdnem egy hét mire haza fog jönni, de kezdődik a nyári szünet, az első hetünk még kicsit zűrös lesz, de aztán kettő biztos teljesen szabad, már nagyban tervezem, hogy mi hogy lesz.

Pár napra fogunk elmenni kikapcsolódni is, a babával is kell majd mennünk vizsgálatra, nagyon durva, május közepe óta vagyok terhes és most már augusztus lesz. Őszintén örülök, hogy nem nyáron vagyok már nagyon terhes, az az idő pokoli tud lenni, bár Angliában még tűrhetőbb. Az egyik legfontosabb eseményünk mégis a ház lesz. Nagy meló lesz a költözés, nagyon szeretném, hogy a kicsit már egy igazi otthonba vigyük haza. Egy egészen más világ lesz ott élni.

Sebbel tartottam egész héten a kapcsolatot, érdeklődött ő is sokat, hogy hogy érezzük magukat és én se győztem sok sikert kívánni neki és mondani, hogy vigyázzon magára. Lehet kezdtem túlzásba esni, de tűrte, nem említette meg egyszer sem. Úgy látszik, megtanulta, hogy terhes nővel nem vitatkozunk, még ha nincs is igaza. Mindent megtesz értünk már most.

A hétvégén a barátunk, a média is elkezdett agyalni rajta, hogy vajon hová tűnt Leah Vettel, nem is egy cikket lehetett már találni. Voltak köztük érdekesek is, mindent kitaláltak, az igazságtól elég messze álltak.

„A hétvége témája – hová tűnt az Aston Martin bajnokesélyesének felesége?"

„Paddock pletyka – Will Wilson kiűzhette stílusával lányát a Forma-1-ből"

„Elveszített bajnokság és baba – Megromlott Sebastian Vettel házassága?"

„Vettel egyedül a paddockban. Rég láttunk ilyet"

Mindegyik teljes mértékben marhaság volt, de figyelmen kívül is hagytuk, felesleges lett volna foglalkozni vele. Hadd találgassanak, őszintén szólva semmi közük nincsen hozzá.

Seb mindent kihozott ebből a hétvégéből, amit tudott, nem volt túlságosan egyszerű, mert először büntetés, majd néhány vaksi pilóta hátráltatta, de így is sikerült értékes pontokat szerezni ahhoz, hogy a nyári szünetre az ő vezetésével fordulhassunk a bajnokságban. Közel voltak a többiek is, de ha tudja tartani ezt a formáját, én érzem, hogy meglesz ez az év. Az egy álom lenne.

A Magyar Nagydíj végeztével meg is kezdődött a nyár, amire vártunk már, pláne a néhány kihagyott hétvége után. Seb hétfőn érkezett, már láttam rajta, hogy fáradt kicsit, jót fog tenni a pihenő neki is és nekem se árthat majd. Utána pedig tovább nyomjuk és megnyerjük a bajnokságot, meg fogja nyerni Seb. Megígértük.