Zsarolva [Sebastian Vettel]

40. fejezet

A hét gyorsan eltelt, ugyanis ismét versenyhétvége volt, utaztunk Monacoba. Helyreálltak közöttünk a dolgok, az én lelki állapotom is egy mérfölddel jobb volt. Csütörtök délután érkeztünk meg a kis városállamba, ahol már aznap több meglepetés is várt. Az első az volt, hogy Bri is itt volt, aminek kifejezetten örültem, még akkor is, ha elmondása szerint azért jött, hogy lássa a volt pasija, hogy milyen menő helyen és menő emberek között van. Nem baj, Bri az Bri és mi így szeretjük. A második meglepetést pedig Seb okozta egy vacsorával a part mellett a naplementében. Egy hosszú, egyenesszabású, spagettipántos fekete ruhát vettem fel, a hajamat pedig kivasaltam, eleinte nem mondta meg, hogy pontosan hová is megyünk. Nem volt messze a hoteltől, így kisétáltunk.

-Az az igazság, hogy nem rossz így hangolódni a versenyre -mosolygott rám Seb.

-Tőlem bármikor csinálhatunk ilyet, ha ez kell, hogy versenyt nyerj.

-Honnan tudod, hogy megnyerem ezt? -kérdezte.

-Megnyered, majd meglátod, így is lesz. Csak tudom -mosolyogtam rá sejtelmesen. Természetesen nem tudhattam, hogy mi fog történni, csak azt, hogy mi kell, hogy történjen.

Bár nem tévedtem. Egy igazán domináns hétvége után a 78. kör végén Seb haladt át elsőként a célvonalon, ezzel megnyerve 15 másodperces előnnyel a futamot. Szeretem, amikor ilyen magabiztosnak látni őt, ilyenkor a pályán kívül is megjelenik ez.

A következő két versenyhétvégén is jó eredményeket értünk el, csapatszinten is. A következő állomás Silverstone, ami azért is jó, mert nemhogy repülnünk nem kell, simán bejárhatunk otthonról, mert nem lakunk messze a pályától. Nem mellesleg mivel ez a csapat hazai nagydíja, jó lenne valami igazán jó eredmény is...

Most a boxban ülök apával, szombat délutánhoz híven az időmérőt nézzük. Jól állunk, kifejezetten jól fekszik ez a pálya most a csapatnak, legalábbis az eddigiekből ez szűrhető le. Már a Q3 zajlik, most fogják a pilóták megkezdeni az utolsó gyorskörüket. Seb pillanatnyilag harmadik helyen áll, de most kezdi a körét. Sorra futnak be a versenyzők, lengetik a kockás zászlót, nem sokan tudtak javítni. Jön a zöld Aston is, az az Aston, az idő pedig az.... első helyre elég! Pole pozíció, a csapatban mindenki éljenez, sokat jelent számukra a hazai nagydíj, a többségük brit, meg alapból is, első hely!!! Csak holnap is ismételjük meg ezt.

-Sziaaa! -köszöntem mosolyogva Sebnek, amikor megjelent az interjúk után.

-Szia, édes -ölelt át szorosan és csókolt meg.

-Ügyi voltál.

-Ezen meglepődtél? -kérdezte.

-Ajaj, visszatér a beképzelt Sebastian? -nevettem.

-Héé, olyan nem is volt.

-Jó-jó, te tudod -kuncogtam továbbra is.

-Hát, egy ilyen feleség mellett nehéz szerénynek maradni...

-Azért próbálkozz.

-Neked bókolni sem lehet? -kérdezte tettetett felháborodással.

-Hát, a férjem nem örülne neki... Tudod, én a helyedben inkább nem haragítanám magamra...

-Amit nem lát, az nem fáj neki... -folytatta ezt a kis hülye játékot és csókolt meg ismét, hosszasabban.

-Khm -hallatszott a hátunk mögül egy hang, amit hamar beazonosítottam.

-Apa, öö, igen? -beszéltem zavartan.

-Ha befejeztétek a romantikázást, akkor lenne munka is, tudod, amiből az emberek pénzt keresnek.

-Megyek. Szeretlek, Seb -köszöntem el tőle.

-Én is.

-Mi volt olyan sürgős? -csatlakoztam apához.

-Hidd el, én is mennék már haza, de az asztalamon van egy jó kis adagnyi meló, azzal előtte végezni kell.

-Papírmunka? -kérdeztem undorral az arcomon.

-Azaz.

-Scheiße...

-Hogy jött most neked a német?

-Ha nem vetted volna észre, a férjem NÉMET.

Hamarabb végeztem szerencsére, mint ahogy azt elsőre gondoltam, Sebbel együtt mentünk haza. Jó volt otthoni körülmények között pihenni, néha olyan pocsék ágyak vannak a szállodákban, biztos kipihentebb is lesz Seb, ami jó a verseny szempontjából.

Vasárnap reggel időben felkeltünk, otthon nyugisan megreggeliztünk, elkészülődtünk és utána mentünk ki a pályára. Háromkor volt a rajt, ami viszonylag sima volt, sikerült megtartani az első helyet. Csak úgy csillogott az a zöld szín a napsütésben, meleg is volt, tök jó idő volt, legalábbis a versen első szakaszában, később beborult és nem sokat kellett már arra sem várni, hogy esni kezdjen. Eleinte csak szemerkélt, aztán kicsit jobban rákezdett, akkor elkezdtek kiállni esőgumikért a versenyzők. Seb is így lett volna ezzel, de alig a boksz előtt pár kanyarral, az egyiknél megcsúszott alatta az Aston Martin, kicsúszott a sóderágyba és addigra már lassan, a falnak ütközött.

Egy emberként kiáltott fel mindenki a boxban, de Sebre is sok mindent lehetett volna mondani abban a pillanatban, azt biztos nem, hogy nyugodt. A csalódottság és a düh keveredett. Bejátszották a rádiózását, számoltam, két szó volt, amit nem kellett kisípolni, nem tudnám azt mondani, hogy meglepett, bennem is hasonló szavak kavarogtak. Lassan kiszállt, megjött a biztonsági autó, nem nézett sehová, csak beült. Lelkiekben mér készültem arra, mikor visszajön, ilyenkor nehéz vele.

Nem tévedtem, míg haza nem értünk nem is tudtam vele beszélni, ideges volt, dühös, haragudott saját magára. Sajnos nincs most ezen mit szépíteni, hiába tartom nagyon jó pilótának, mind tudjuk, hogy ezt most ő rontotta el. Viszont eszembe jutott valami, ami egyrészt nem csak nekem sajnos, másoknak is már, másrészt nagyon remélem, hogy oktalanul és nem lesz többé ilyen -2018, Hockenheim. Másokon itt az újságírókat értem, akik már több cikkeket is lehoztak ezzel kapcsolatban.

,,Megismétlődik Hockenheim? -Vettel az első helyről esett ki"

,,Vettel elfelejtheti a vb címet? -Hockenheim 2.0"

,,Vége Vettelnek? Ismét megtörtént, ami a Ferrarinál"

-Jól vagy? -kérdeztem Sebet este, mikor szótlanul ültünk egymás mellett az ágyban.

-Hát... elbasztam, nincs mit szépíteni. Mi van, ha igazuk van? Ismét megtörtént. Talán, ha egykörrel kiálltam volna...

-Verd ki ezt a fejedből, mindenki hibázik nem vagytok gépek, emberek vagytok, ugyanúgy! Másrészt még nem is vagyunk a szezon felénél, de a mai ellenére is jól állsz. Jövőhéten lezúzzuk őket!

-Azt mondod?

-Azt! -mondtam elszántan.

-Azért vannak jó döntéseim is -fogta meg kezemet és kezdett ez babrálni a gyűrűmmel mosolyogva. -Nálad nem is lehetne jobb feleségem.

-Szeretlek.

-Én jobban szeretlek, Leah.

-Most vitatkozni akarsz ezen? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hm, van jobb ötletem is -rántott be magával a takaró alá.

-SEEB -nevettem.