Zsarolva [Sebastian Vettel]

60. fejezet

Egy hatalmas hotelszobánk volt a pályához elég közel. A hálóból el lehetett egészen a pályáig látni, ami az óriási ablakokon könnyű volt. A legfelső szintek egyikén voltunk, komoly volt a kilátás rá lehetett mindre látni.

Estére értünk oda, kipakoltunk, utána pedig Sebet megkereste Mike telefonon, hogy menjen le és igyon meg valamit vele, szeretne még beszélgetni vele négyszemközt a hétvége előtt. Mióta Otmar elment Mike a főnök, sokszor kell egyeztetnem vele, nagyon rendes ember és tudom, hogy nagyon kedveli Sebastiant és kedvesen bánik vele. Ég és föld Binottohoz képest... Hallottam ezt-azt Sebtől, bár ritkán említi a karrierje korábbi időszakjait, pláne az utolsó ferraris évét és ennek meg is van az oka.

Én inkább lefeküdtem, nem vártam meg, ha visszajön úgyis pihennie kell. Nehezen tudtam elaludni nagyon pörögtek még a gondolataim. Hallottam visszaérni Sebet, de már nem beszéltem vele, valószínűleg azt hitte, hogy alszok, de mire lefeküdt mellém feltehetően ez már valóban így volt.

Másnap, mivel még csak szerda volt nem igazán kapkodtunk, nem kellett túlságosan sok időre kimenni a pályára. Seb szereti a lehető legtöbb időt ráfordítani a felkészülésre, most, a szezon sorsdöntő futamán meg pláne. Vannak, akik csak ma este jönnek majd, de neki este is lesz még egy programja és amiatt is itt kell lennie hamarabb.

Gyakran megyünk biciklivel a pályára, a terhességem miatt viszont ez most nem volt kivitelezhető, a pálya meg közel volt, viszont valami miatt kellett előtte még egy kitérőt tennünk.

-Mennyire sietünk? -kérdeztem induláskor a németet.

-Közepesen, én mindig futok. Miért, mit szeretnél?

-Beugrunk valahová előtte még jégkrémért? -néztem rá bociszemekkel.

-Azt kívánja a baba, mi? -kérdezte ironikusan, de mosolygott rajta és ki is nyitotta nekem az autó ajtaját, hogy beülhessek, utána pedig ő is beszállt.

Csak Seb ment be a jégkrémért, én addig megvártam őt kint, mert másra nem volt szükségünk. Mikor visszajött beült mellém, a kezembe adta az enyém és már épp indította volna be az autót, ha nem szólok közbe előtte.

-Ez karamell?

-Igen, miért? Azt szereted, nem? -kérdezte meglepődve, miközben a sajátját nyitotta ki éppen.

-Igen, de jelen pillanatban rá se bírok nézni. A tiéd milyen?

-Sima.

-Eh...

-Milyet szeretnél inkább?

-Epreset...

-Jó, mindjárt itt vagyok -ment vissza egy másikért anélkül, hogy meg kellett volna kérnem rá. -Legalább lesz nekem kettő -kiáltott még vissza, majd beszaladt.

Néhány percen belül visszatért az epres jégkrémemmel és indulhattunk is a pályára. Szegénynek nem mondanám, hogy túl egyszerű dolga van mellettem, de mindent meg is tesz értem szó nélkül, így próbálom azért megkönnyíteni a dolgát általában.

Hamar a pályán voltunk, még volt egy kicsi a jégkrémemből, Seb pedig akkor fejezte be az elsőt. Nagyon meleg volt, sietősre is fogtuk, hogy minél előbb bent lehessünk a csapatnál, ott hűvösebb van.

Szerdán ebéd után már nem kellett túl sokáig maradnunk, viszonylag hamar visszamehettünk a szállodába. Estére egy szponzorvacsorára volt hivatalos Seb a csapattal, oda pedig nekem is kellett mennem vele, mint a partnere. Nem volt könnyű a ruhaválasztás, mivel már elég nagy a hasam, de sikerült egy szép, hosszú zöld ruhát találnom, ami hasonlít a csapatunk színéhez, Seb pedig egy szürke öltönyben jött. Az este halál unalmas volt, de nem tartott túl sokáig, ezért jók azok, amik versenyhétvégéken vannak, hamarabb lehet szabadulni azzal az indokkal, hogy pihennie kell a pilótának.