Zsarolva [Sebastian Vettel]

24. fejezet-

Szeretnék bocsánatot kérni, ha esestleg várta valaki a részt, mint már korábban említettem meg van írva, de nem volt időm frissíteni ma/tegnap. Jó szórakozást!

-Seb, mégis miről beszélsz? -kérdeztem a németet meglepetten.

-Csak vasárnap akartam elmondani a verseny után... de nem baj, mondom most. Csak annyi az egész, hogy gondoltam eltölthetnénk egy pár napot a parton. Persze, ha neked is tetszik az ötlet.

-Mindig meg tudsz lepni -mosolyogtam rá. -Már alig várom.

-Rendben van, fiatalok... És Seb -nevetett apám, a cseppet sem vicces viccén -be lehet fejezni ezt a nyálaskodást.

-Legközelebb tudod mikor hozok neked kaját, a melóról meg ne is beszéljünk -figyelmeztettem.

-Leah, az ilyen megjegyzéseid előtt gondolj bele, hogy a fizetésedet még mindig tőlem kapod.

Hamar ott is hagytam őket. Bri még maradt felfedezni a büfét, meg úgy az egész helyet. Sebnek hosszú napja volt és ezzel nem volt egyedül, nekem is sokáig kellett dolgoznom. Hármasban mentünk vissza este a szállodába, apa már ott volt és erről a saját szememmel is meggyőződtem, miután éppen akkor ment el a folyósón, amikor megérkeztünk. Megállt mellettünk.

-Te merre jártál, míg mi dolgoztunk? -kérdeztem megrökönyödve.

-Oh, hát én csak kipróbáltam a wellness részleget. Van egy jó kis jakuzzi, ott töltöttem a délutánomat, most meg rohanok masszázsra, sziasztok! -robogott tovább az apám és fel sem ismertem. Átváltozott az anyámmá. Már csak az hiányzott, hogy megemlítse, nekem se ártana és felvonja a figyelmet a ráncosodásra.

Seb nagyon fáradt volt, így inkább Briananál maradtam, úgyis nála volt még minden cuccom, meg nem is szerettem volna, hogy az apám kihallgasson minket, éppen elég volt már ennyi is, még sok is.

Szombaton és vasárnap nem igazán történt sok minden. Nem ez volt a mi hétvégénk, de nem is olyan versenyképes az autónk, hogy minden futam a miénk lehessen, jelenleg még mindig a középmezőnyben vagyunk, de a jövő évi szabályváltozások esélyt adhatnak, ez viszont egyelőre még a jövő zenéje és én most csak az előttem álló pár napra szeretnék gondolni, Sebbel a tengerparton.

-Messze vagyunk még? -kérdeztem hétfőn reggel út közben a mellettem ülő pilótától. A hétvégére Seb egy kabriós Astont kapott, ami most pont kapóra jött. Lehúzott tetővel mentünk a part felé. Rajtam egy rövid, nyári ruha volt, virágmintákkal, egy fehér sportcipővel és egy menő napszemüveggel. Seben szintén volt napszemüveg, ő mellette egy sima pólót, rövidnadrágot és sportcipőt vett fel.

-Már csak húsz perc nagyjából -mondta a német.

-És hol fogunk aludni?

-A homokban.

-Mi van?

-Dehogyis, csak viccelek, nyugi -nevetett.

-Sosem változol.

-Szóval, az öcsém vett egy pár éve egy nyaralót itt, Spanyolországban egy lány miatt, ez volt a csaj mániája, hónapokig győzködte Fabiant, hogy vegye meg. Aztán szakított a csajjal, mert csak kihasználta és aztán rájött, hogy annyira nincs is erre szüksége, mivel akkor még rendes háza sem volt, csak egy nyaralója, eléggé feleslegesen, szóval megvettem tőle, de eddig csak egyszer voltam itt.

Alig negyedóra elteltével megérkeztünk. Aranyos egy hely volt, közel a vízhez. Az emberek első ránézésre nem voltak sokan, remélem ez így is marad. Becuccoltunk, majd Seb körbevezetett a kis lakásban. Az egésznek olyan világos hangulata volt, ami a besütő napfénynek és a világos bútoroknak, falaknak volt köszönhető. Volt egy kis konyha, főzőlappal, mikróval és pár világosbarna színű szekrénnyel, ahol pár pohár és tányér volt. Volt egy kis kerekasztal a konyhaszekrénnyel szemben, ugyanolyan színű fából, hozzá illő székekkel. Egy nagy ablak volt még a helyiségben, bézs színű sötétítővel. Kint volt egy kis, kényelmes kanapé egy tévével és dohányzó asztallal. A falakat festmények díszítették, főként antik darabok. Ezután jött a fürdő. Kicsi volt, épp, hogy elfért benne egy modern stílusú zuhanyzó, egy vécé és egy mosdókagyló, fölötte tükrös szekrénnyel, így is helyet spórolva. A hálószoba nagy részét a franciaágy foglalta el, ami már ránézésre is nagyon kényelmesnek tűnt, én pedig nem is olyan régen keltem, de most uralkodnom kellett magam felett és nem aludnom. Egy szekrényen kívül már más nem is fért volna el. Az egész kis házhoz még tartozott egy terasz is, ami a bejárat előtt volt, két napágy kapott ott helyet, közöttük egy kisasztallal.

-Ide máskor is eljöhetünk -mondtam Sebnek, ezzel tudatva, hogy tetszik a hely.

-De még csak most jöttünk.

-Jó, nem úgy értettem.

-Tudom -kaptam egy apró puszit. -A tengerre már nem is vagy kíváncsi?

-Dehogynem! Átveszem a fürdőruhámat -mentem be a fürdőszobába és készültem fel a fürdéshez.

Miután átöltöztem, fürdőruhában léptem ki a nappaliba. Seb már a kanapén ült fürdőnadrágban, ami nagyon jól állt neki. Valami lapokat nézegetett, de amint meglátta, hogy kész vagyok megfordult. Először csak bámult rám, majd kicsit feljebb tereltem tekintetét azzal, hogy megszólaltam.

-Mehetünk?

-Mi? Ja, persze -mondta zavarodotton.

Felkaptam a táskát, amibe összekészítettem pár törölközőt és strandoláshoz szükséges holmikat, majd kézen fogva, napszemüvegben kiléptünk az ajtón. Lesétáltunk a partra, ahol már többen voltak, mint egy órával ezelőtt, de azért még tűrhető volt. Nagyon meleg volt, meg is lepett, azt hittem, ilyenkor még Spanyolországban sincs ilyen jó idő, de tévedtem. Egy napernyő alá leterítettük a törcsiket és a víz felé indultunk.

-Nem jössz? -kérdezte Seb, ő már előttem járt és bent volt a vízben, én még a homokban álltam lefagyva, mert eszembe jutott valami.

-Basszus, a naptej. Nem kentem be magam, segítesz?

-Persze -jött vissza.

Ahol tudtam, bekentem magam, de a hátamat már nem tudtam, ott segített Seb. Megvártuk, hogy beszívja a bőröm, addig ő is bekente magát.

A víz nagyon jó volt, jól szórakoztunk. Órákat a parton töltöttünk, jó volt végre csak a kikapcsolódással törődni és semmi mással. Nem volt itt a munka, nem volt apa, nem volt senki és semmi, csak ő és én. A tenger egy eldugottabb részére úsztunk, ahol már tényleg kettesben voltunk.

-Szeretlek, Seb -öleltem át a nyakánál, itt már mélyebb volt a víz és nem ért le a lábam.

-Szeretlek, Leah -csókolt meg.

A parton vacsoráztunk, már ment le a nap. Megvártuk a naplementét is, amit most sokkal szebbnek láttam, mint eddig bármikor, bár nem nagyon szoktam nézegetni, általában nincs időm ilyesmire. Estére visszamentünk a nyaralóba, ahol ezt a csodás napot, egy csodás éjszakával zártuk le.

Seb még aludt, amikor felébredtem. Nagyon vigyáztam rá, hogy ne ébredjen fel, nem akartam felébreszteni, ahhoz túl édesen aludt. Kikotortam a bőröndjéből valami nagyobb pólót, nekem már nem volt tiszta. Vettem egy gyors zuhanyt, majd leültem az asztalhoz meginni a reggeli kávémat. A telefonomon böngésztem, amikor láttam egy cikket, amit aztán több hasonló követett, őszintén szólva már meg sem lepődtem.

„Sebastian Vettel Spanyolországban tölti az idejét gyönyörű barátnőjével"

„Lesifotók készültek a Forma-1 négyszeres világbajnokáról, ahogy párjával romantikázik a spanyol tengerparton"

„William Wilson lánya ezúttal a tengerparton Vettellel"

„Tengerpart és szerelem -Sebastian Vettel és Leah Wilsont ismét együtt fotózták le"

Csak jót nevettem rajtuk és mosolyogva kortyoltam egy nagyot kávémból.