Zsarolva [Sebastian Vettel]

49. fejezet

-Ezt komolyan mondod? Tényleg? -kérdezte csillogó szemekkel, mire én csak bólogatni tudtam, hang nem jött ki a torkomon.

Senki másnak nem mondtunk semmit, csak mi ketten tudtuk, hogy miről is van szó pontosan. Seb szinte egész nap mosolygott rám, de én se nagyon tudtam mást tenni. Vacsoránál is csak ilyen sejtelmesen mosolyogtunk egymásra, meg is kérdezték, hogy mégis mit titkolunk, de a „semmi"-n kívül mást nem lehetett kiszedni belőlünk.

Estére átjöttek Seb testvérei, mindenkivel, aki hozzájuk tartozik, vacsiztunk, aztán leültünk a nappaliban és beszélgettünk, de kicsivel később (ami néhányak esetében pár pohár sört, bort jelentett) előkerült egy Activity is, amivel játszottunk páran. Én Seb nővérével, Melanie-val voltam és végül mi is nyertünk, bár szoros volt, de nem is különösebben ezért ment, bár azért odadörgölte az öccse orra alá. Az a szép testvéri szeret. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, nem tudom hányszor, de sokszor kaptam röhögőgörcsöt az este alatt.

Szerdáig maradtunk, addig Seb találkozott a fontosabb rokonaival, ismerőseivel és én is jobban megismertem, hogy honnan származik. Igazán más érzés volt Heppenheimben lenni, ami egy kis település, nem mint, ahol mi élünk, Angliában, ott mindig nagy a nyüzsgés ellentétben az itteni élettel.

Épp elindultunk már szerdán, Seb vezetett, én pedig az anyósülésen ültem mikor csörgött a telefonom. Csak telefonszámot írt ki, de felvettem.

-Jó napot, Leah Vettel, igaz? -szólt bele egy férfi a telefonba a vonal túlsó végén.

-Jó napot, igen, én vagyok az. Én kivel beszélek?

-Kenneth Jonas vagyok, a Forma-1 vezetősége nevében telefonálok, szeretnék megbeszélni önnel egy időpontot egy ajánlat okán.

-Mégis miféle ajánlat?

-Szeretném, ha ezt személyesen tárgyalhatnánk meg. A kérdés az lenne, hogy mivel ön tudtommal Angliában él, be tudna-e fáradni az Angliában található központunkba egy minél hamarabbi időpontban? A legjobb lenne, ha már esetleg pénteken, vagy, ha az nem jó, akkor a jövő hét elején, legkésőbb valamikor a versenyhétvége alatt már a helyszínen.

-Hát, elvileg bent lennék az irodában, de szerintem megoldható az e hét péntek.

-Valóban? Akkor Délelőtt 11-re várnám a megadott helyszínen, amit SMS-ben küldök, rendben?

-Nekem megfelel.

-Akkor pénteken. Viszonthallásra!

-Visszhall!

-Ki volt az? kérdezte Seb összeráncolt tekintettel, miután letettem.

-Valami pali az F1-től, be kell mennem pénteken, valami ajánlatot említett.

-Nem mondta, hogy mivel kapcsolatban?

-Nem, ötletem sincs, mi lehet pontosan.

Előzetesen nem tudtam, hogy végül szerdáig, vagy csütörtökig maradunk, így még csütörtökre is kivettem egy napot és otthon maradtunk ketten, Úgy volt, hogy elmegyünk majd valahová, de végül ebből nem lett semmi, olyan szakadó eső volt egész álló nap, így végül otthon töltöttük el az egész napot kettesben.

Pénteken szépen kiöltöztem, egy elegáns zöld nadrágkosztümöt vettem fel, kitettem magamért. Bent az irodában kezdtem, majd a megbeszélt időpontra elmentem arra a megbeszélésre. Nyilván arra gondoltam, hogy valamit munkaügyben szeretnének, de elképzelésem sem volt, hogy mégis miért is lehet akkor szó.

Leparkoltam az épület előtt a céges, kalsszikusan zöld Astonomat. A tükörbe nézve még megigazítottam egy kicsit a hajamat, vettem egy mély levegőt, majd elvettem a másik ülésről a kistáskámat és kiszálltam az autóból.

Bementem, a recepición kértem segítséget, hogy hová kéne menjek, majd el is indultam az említett iroda felé. A liftet nem találtam meg, ezért a lépcsőn mentem fel a negyedikre, de onnan már csak pár ajtónyira volt a keresett helyiség.

-Áh, jó napot, Mrs Vettel, már vártam! -üdvözölt nagy mosollyal.

-Jó napot, Mr Jonas, elnézést, kicsit eltévedtem ebben a nagy épületben.

-Semmi baj, foglaljon helyet. Esetleg egy pohár vizet vagy valami mást? Kávé?

-A víz jó lesz, köszönöm szépen. -Töltött egy pohárral majd leült velem szemben az asztalához és összekulcsolta ujjait.

-Gondolom nem szeretné, hogy sokáig húzzam az időt, mindkettőnknek jobb lesz, ha egyből a témára is térek -mondta, én meg csak bólintottam. -Tehát, ugye idén igazándiból harmadszor, de hosszú idő után először fogunk nagydíjt tartani Las Vegasban. Néhány hónap van már csak hátra, jól haladunk minden téren, de szeretnénk egy vezetőt ennek az egésznek az élére, aki hosszútávon töltené be ezt a pozíciót, több évre tervezünk ezzel a futammal, egy nagyon nagy projekt ez és szerintem szenzációs lesz, az egyik leglátványosabb. Már kitalálhatta, hogy magára gondoltunk. Ami viszont nem mehetek el, az az, hogy ez a munka, ha nem is azt, hogy életvitelszerűen, de nagyon nagy mértékben megköveteli a Vegasban való tartózkodást. Az év nagy részében és feltehetően versenyhétvégékre is csak néhányra lehet kijutni emellett, ezt fontos tisztáznom. Nem várok most konkrét választ.

-Mr Jonas, ez igazán nagy megtiszteltetés, de... azt hiszem, én ezt nem vállalhatom.

-A férje miatt? Esetleg megijedt ettől a pozíciótól? Régóta gondolkozunk már róla, de maga messze a legjobb jelölt.

-Nem, nem erről van szó. Ezt a feszültséget és utazgatást sajnos nem vállalhatom be jelenleg, akkor sem, ha felkeltette az érdeklődésemet valamennyire.

-Mégis miért? -kérdezett rá várhatóan, de igyekeztem elkerülni.

-Nekem most másra kell koncentrálnom.

-Kapott már egy másik ajánlatot? -esett kétségbe.

-Nem, Kenneth, ha szólíthatom a keresztnevén. Tudja, én...

-Ön...? Mégis miért?

-Mert terhes vagyok.