Zsarolva [Sebastian Vettel]

67. fejezet

-Mi? -néztem rá teljesen lesokkoltan.

-Igen, még nekem is fura, de ez volt a leg...

-És ezt miért most? Eljövünk nyaralni, te meg... -remegtem, nem éreztem jól magam.

-Pont ezért. Leah, ez is csak afelől győzött meg, hogy veletek kéne legyek és ne mindig utazgatni, a fél életemet távol tölteni.

-Tehát te azt mondod, hogy miattunk dobod félre a karrieredet? Az álmodat?

-Nem, nem így értettem.

-De végül is igen.

-De nem úgy...

-Adj pár percet -mondtam és indultam el a legközelebbi mosdóhoz.

Bezártam magam után az ajtót és leültem a vécé fedelére. Arcomat a kezembe temettem és sírni kezdtem. Tudom, hogy nem úgy értette és számítottam is arra, hogy meghozza ezt a döntést, de váratlanul ért. Nem akarok változtatni a döntésén, nem fogom győzködni, ez az ő ügye. De úgyis fájdalmas, hogy látok mindent, ami mögötte történik. Végigkövettem az egész pályafutását, már 2008-ban is neki szurkoltam és ugyan mielőtt bekerültem ebbe a világba néhány éve kicsit eltávolódtam ettől a világtól, ettől függetlenül mindig is ő maradt a kedvencem, aztán az egészet felborította, hogy egy csapatba kerültünk és tudjuk, hogy mi történt. Most pedig ez lezárul és nem akarom magamat okolni, mert ez természetes, hogy egy idő után a család kerül előtérbe, mégis érzem ezt magamon, remélem el fog múlni. Megtöröltem egy kicsit a szememet, aztán elindultam vissza. Kiérve a mosdó épületéből már ott állt Seb a karjában Martinnal.

-Jól vagy?

-Igen, ne haragudj ezért. Csak azt hiszem kicsit váratlanul ért és sok dolog feltört bennem. Tudom, hogy ez a jó döntés és, hogy nem úgy gondoltad. Ne haragudj -kértem bocsánatot tőle.

-Megértelek, ne aggódj. Nekem se volt egyszerű, de úgy érzem, most elérkezett az ideje -mondta, én pedig szipogva bólintottam. Talán itt az ideje. Talán nem.

Seb a szabad karjával átkarolt és visszamentünk összeszedni a cuccainkat. Ezután már nem volt sok kedvünk a parton maradni és egyébként is elment kicsit a nap és már el is múlt öt óra. Visszamentünk a szállásunkra és kicsit lepihentünk.

Este még kimentünk kicsit sétálgatni a naplementében. Gyönyörű volt így látni a tengert, ahogy a nap lemegy mögötte és az vörösre festi az eget és a vizet is. Csodás helyen voltunk. Beláttam, hogy ez lesz a legjobb Sebnek, kicsit hevesen reagáltam, de megbeszéltük ezt is és azt is, hogy mit érez ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, most jöhetett el az a pont, ahol kész erre, egy-két éve még nem vagyok benne biztos, hogy az lett volna. A tavalyi évvel számára teljes lett a pályafutása, ott nem szeretett volna kockáztatni az idei évvel, de ez már nem lett olyan.

Ez persze nem jelenti azt, hogy annyira könnyen fogja elengedni ezt az egészet, amit hároméves kora óta csinál, a versenyzés a szenvedélye. De boldog lesz a végén és büszke arra, amit elért.

A csapattal még nem beszélt, én voltam a legelső, akinek ezt elmondta. A következő a családja és utána beszél a csapattal is, nem szeretne kiszúrni velük, jobb, ha minél előbb tudják és fel tudnak készülni rá, hogy jövőre nem számíthatnak rá és valaki mást kell keresniük helyette.

A nyári szünet utolsó hetén közölte Seb a döntését a csapattal. Apám is akkor tudta meg, aki először majdnem agyvérzést kapott, de utána lenyugtattuk. Ott voltam én is, mikor megtudta. Leültettem, adtam neki egy pohár vizet és odaadtam neki a fánkot, amivel készültem. Tudtam, hogy ez lesz a reakciója. Ettől sikerült megnyugodnia.

Nyilván mindenki csalódott volt, de el kellett fogadniuk a döntését és ezt meg is tette mindenki. A nagyvilággal még nem közölte egyből, szerette volna megvárni ennek a hétvégének a végét. Bízott benne, hogy elérhet egy jó eredményt és majd akkor megteszi.

Aztán ez be is jött. Az idei szezonja dobogók terén is elég foghíjas volt, pláne ami a győzelmeket illette, mert abból nem volt. Idáig. Ugyanis a Belga Nagydíjat a rajt után történt káosznak is köszönhetően, de elsősorban a profi versenyzése miatt Sebastian nyerte meg, idén először sikerült ez. Martinnal otthonról néztük apukáját a tv-ben. Ugyan még nem fogja fel és beszélni se tud, azért mutogatott a tv-re mikor Sebet mutatták és nagyon mosolygott. Azzal a mosollyal, amit duplán láthattam ebben a pillanatban, az egyiket a tévében, a másikat meg a karjaim közt. Egy az egyben örökölte tőle.

Sebet rendkívüli módon a pódiumceremónia után is meginterjúvolták és ezt választotta A pillanatnak. Gombóc gyűlt a torkomban, ahogy elkezdte, de büszke voltam rá, hogy képes volt meghozni ezt a nehéz döntést, erős dolog volt tőle.

-Seb, csodás hétvége van mögötted, megszerezted idei első futamgyőzelmedet. Nem feltétlen úgy alakult a szezon, ahogy arra számíthattál címvédőként, de most azért csak összejött ez. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban, illetve a jövőddel? -kérdezte őt Jenson Button.

-Ez egy borzasztóan boldog pillanat számomra, nagyon fontos volt nekem itt ez a győzelem ma. Ennek pedig van egy extra oka is. Sokat gondolkodtam, hogy mikor jöjjön el ez a pillanat, de ahogy áthaladtam a célvonalon és engem intett le elsőnek a kockás zászló, eldöntöttam, hogy ma lesz az a pillanat. Tény, hogy nem alakult eddig túl fényesen a korábbiakhoz képest számunkra ez az év és ez kétségeket keltett bennem. A nyári szünet alatt komolyabban elgondolkoztam és meghoztam a döntésemet. Az év végén visszavonulok a Forma-1-től. Csodálatos év és évek állnak mögöttem, sok futamgyőzelemmel, világbajnoki címmel. Nem fogom titkolni, hogy ebben az is közrejátszott, hogy idén apa lettem. Elsősorban mégis amiatt döntöttem így, mert úgy érzem, a pályafutásomat kimaxoltam és nem látok reális esélyt a jövőben. Szeretnék más dolgokra fókuszálni és élni kicsit az életemet ezen a világon kívül. Nem volt egyszerű ezt meghoznom, de úgy érzem el jött az idő. A hátralévő időben mindent bele fogok adni és remélem boldoggá tehetem azokat az embereket, akik végig támogattak pályafutásom során és büszkék lehetnek rám. Köszönöm.

Ezután kellett egy kis idő mire bárki is meg tudott volna szólalni, beleértve Jensont is. Úgy gondolom egyben volt meglepő ez, de várható is. Hosszú ideje érezhető ez rajta, inkább csak érdekes, hogy ezt pont most jelentette be, a futam után. De így gondolta legjobbnak, én nem akartam beleszólni. Nem szeretett volna felesleges reményt adni azzal, hogy most itt újra nyert és visszatért. Sajnos ez a korszak hamarosan véget ér.

Persze mindenki gratulált neki, mind a futamgyőzelméhez, mindahhoz amit eddig elért. De a legbüszkébb akkor is én voltam rá és már alig vártam, hogy hazaérjen és újra átölelhessem.

__________________________________________________________________________

Itt is volnék a következő résszel, most hogy újra elkezdtem írni, kicsit jobban belelendültem, remélem sikerül ezt megtartani. Érezhető, hogy már közeledünk a történet végéhez, terveim szerint 70 fejezet lesz, tehát ezen kívül három van hátra. Sietek a kövivel, addig is mindenkinek legyen szép hete! <3