Zsarolva [Sebastian Vettel]

57. fejezet

Hétfőn hagytam Sebet, hogy kicsit kikapcsolódjon, nekem úgyis volt dolgom, hogy holnap már ne legyen és nyugodtan tudjunk elutazni. Délután négy órára kell majd odaérnünk, tudtam foglalni repjegyet, időben oda fogunk érni. Elég izgatott vagyok, nagy dolog előtt állunk.

Délután apa beriasztott az irodába, persze azt először nem árulta el, hogy mit akar, csak annyit mondott, hogy azonnal menjek be. Meg is lepődtem, mivel ő ilyenkor ritkán szokott bemenni, a hétfőt szinte mindig kihagyja, ha a keddet nem is a versenyhétvégéket követően. Seb aludt és nem szeretettem volna felébreszteni, így inkább csak egy üzenetet hagytam neki a kanapé mellett, ahol elaludt, hogy tudja, hogy merre járok, ha sokáig tartana és felébredne közben.

Bementem apához, de mint kiderült, teljesen feleslegesen, tekintve, hogy bárki mást megkérhetett volna, nem talált a gépén valamit, amit ütni kezdett egy idő után, mint egy őrült és felhúzta magát, de közben minden az orra előtt volt, de ilyenkor nem lát az idegtől. Segítettem neki, gondoltam, hogy megyek, de nem akart békén hagyni, helyette még zaklatott ezzel-azzal, szerintem direkt húzta időmet és tartott fel, bár nem igen tudom, hogy miért. Biztos jól esett neki.

Ezzel együtt is még egész rövid időn belül hazaértem, a pilóta meg nem sokkal azelőtt aludt el, hogy elindultam, így csak akkor ébredt fel, mikor hazaértem, legalábbis az álmos tekintetéről erre tudtam következtetve.

-Szia -jött elém ásítozva, mikor hazaértam.

-Szia -köszöntem neki én is mosolyogva és öleltem át, ő meg még belassult állapotban viszonozta is. -Most ébredtél? -kérdeztem tőle, mikor elengedtem.

-Aha... -válaszolt még kicsit álmosan.

-Látszik a hajadon is -nevettem és simítottam el egy kis tincset, ami a szemét takarta kicsit.

-Hol voltál?

-Apa idegsokkot adott és a legkisebb problémájával is csak engem volt hajlandó zaklatni, szóval nála.

-Tehát a szokásos -könyvelte el Seb.

-Lényegében igen -értettem egyet vele.

Ezután csináltunk együtt vacsit, utána megettük és az ágyban összebújva még néztünk valami filmet, de mindketten bealudhattunk rajta, mert arra emlékszem, mikor ő elaludt, a mellkasán feküdtem, az egyenletes légzésére meg valószínűleg engem is elnyomott az álom, mert a film végére egyáltalán nem emlékszem. Nem is baj, mert másnap korán fel kell már kelnünk.

Reggel Seb karjaiban ébredtem, ő már ébren volt, engem nézett én is ránéztem, aztán kaptam egy puszit a fejemre, miközben mondta, hogy jó reggelt, nagyon aranyos volt. Egy darabig még így feküdtünk, utána felkeltem és elmentem reggelit csinálni, de ő is hamarosan csatlakozott hozzám.

Megreggeliztünk, elkészülődtünk, majd hamarosan el is indultunk, hogy odaérhessünk időben. Az utunk teljesen zökkenőmentesen zajlott, közben megbeszéltünk még néhány dolgot a részletekkel kapcsolatban, nagyon izgatott lettem már mire odaértünk.

Minden nagyon jól ment, az eladó is nagyon rendes volt, mint kiderül, nagy rajongó és imádja Sebastiant, nagyon meg volt őrülve, el se akarta hinni, hogy tényleg mi fogjuk megvenni. A felesége volt vele tanúként, hogy le tudjuk papírozni a vételt, de odahívta a lányát is, hogy el se fogja hinni, mert annyira meg van őrülve Sebért. Aranyos.

Az egész procedúra eltartott egy darabig, meg utána még nem is nagyon akartak elmenni, helyette Sebet kérdezgették, meg nagyon beszéltek hozzá, de mikor az ingatlanosunk úgy döntött, hogy elindul, ők is rájöttek, hogy ideje menniük.