Zsarolva [Sebastian Vettel]

14. fejezet

-Hozzon egyből még egy körrel! -intettem a pultosnak és lélekben igyekeztem felkészülni erre a beszélgetésre. -Nem számítottam rá, hogy itt leszel.

-Én sem számítottam rád.

-Holnap már szabadedzés.

-Aha.

-Jó lenne jól szerepelni -néztem mélyen szemébe.

-Nem ezen az egy pohár ilyen vackon fog múlni, nyugi.

-Te tudod. Én viszont ma nem egy pohárért jöttem le -mondtam és nagyot húztam a piából.

Egy darabig elvoltunk így, legfőképpen én piáltam. Kerültük a problémákat, nem beszéltünk róla. Minden egyes pohárral egyre közelebb kerültem hozzá, a szó szoros értelmében is. Alig pár centire voltunk egymás arcától.

-Hiányoztál -szinte leheltem olyan halkan mondtam

-Te is...

-Gyere -álltam fel és ragadtam meg kezét.

-Mégis hová? -jött utánam, miután letett valamennyi pénzt, mivel én egy kicsit megfeledkeztem a fizetésről.

Hamar világossá vált számára, hogy a szobámhoz jöttünk. Nem kellett sokáig győzködni, egyből bent voltunk, miután sikerült kinyitni az ajtót. Heves csókolózásba kezdtünk, aminek hasonló vége lett, mint anno azon a vacsorán a szezonzárón. Egyértelmű volt mindkettőnk számára, hogy hülyeséget csinálunk, mégis megtettük, mert eluralkodtak rajtunk az érzelmek.

Ezzel a tudattal ébredtem reggel. Egyértelmű volt számomra, hogy tegnap hülyeséget csináltam, de mégsem tudtam bánni. Nem tudtam, mert ettől függetlenül szeretem. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam, hogy ő még alszik. Az órámra pillantottam és rájöttem, hogy van most nagyobb bajunk is.

-Seb...Seb! Seb! -ébresztgettem a pilótát.

-Alszom -mondta párnába temetett arccal.

-Akkor ajánlom, hogy fejezd be, mert már a pályán kéne lennünk.

-Mi? -ébredt fel egyből.

-Apám le fogja szedni a fejemet, ha nem sietünk -mondtam és egyből elkezdtünk készülődni.

Összeszedtük eldobált ruháinkat, majd pár perccel később már a kocsiban ültünk. A nagy rohanásban még arról is megfeledkeztünk, hogy nem feltétlen lenne túl előnyös együtt érkezni, de annyival letudtam, hogy majd csak kibeszélem valahogy. Gyorsan becsekkoltunk, majd végigfutottuk a paddockot az Aston garázsáig. Ott elváltak útjaink, én egyik irányba mentem, ő a másikba.

Rohanásban telt a délelőttöm további része is, az ebédnél ültem le először nyugodtan. Apával, Sebbel és néhány csapattaggal ültünk az ebédlőben egy fehér kerekasztalnál. Apa csak egy picit később csatlakozott hozzánk. A híreket akartam görgetni a telómon, de csak ilyesmiket találtam:

„Botrány! Az Aston Martin tulajdonos lányával töltötte az estét Vettel!"

„Sebastian Vettel és William Wilson lányát egy szobába látták bemenni, ahonnan csak reggel távoztak..."

„Vettel az együtt töltött éjszaka után a pályára is az Aston trónörökösével érkezett"

„Sebastian Vettel és Leah Wilson együtt? -lesifotók!"

-Ne, ne, neee -fogtam a fejemet.

-Mi a baj? -kérdezte Seb.

-Ezt nézd... -mutattam neki.

-Leah! -hallottam meg apát méterekről.

-Sebastian! -érkezett meg Seb sajtósa is és mindketten elkezdtünk rettegni.