Zsarolva [Sebastian Vettel]

30. fejezet

A következő két hétben nagyon bedarált a munkám. Ezt nem segítette meg az sem, hogy elkezdtek pletykálni az eljegyzésünkről és kénytelenek voltunk kiadni egy nyilatkozatot, miszerint igen, össze fogunk házasdoni, de nem szeretnénk a magánéletünket a nyilvánosság előtt élni és ezen felül nyilatkozni sem. Persze a sajtó megőrült a hírtől...

„Vettel eljegyezte barátnőjét, hamarosan esküvő!"

„HIVATALOS! A Wilson lány és Vettel jegyben járnak!"

„Beismerte! A Forma-1 sztárja hamarosan (újra) megházasodik!

És így tovább...

Ha őszinte akarok lenni, se Zandvoort, se Monza nem lett életünk hétvégéje, a legjobb eredményünk egy hetedik hely volt, sokszor erősen kellett küzdenünk a pontszerzésért. Érezhető volt emiatt egy kis feszültség, nagyon keményen dolgozik a csapat és jó lenne, ha ennek lenne hamarosan eredménye, mert egyelőre nem alakult túlságosan fényesen a szezon második fele.

Emellett az esküvő is téma volt. Megbeszéltük, hogy már a télen szeretnénk összeházasodni és ez bizony sok előkészülettel járt. Januárt találtuk a legideálisabb dátumnak, a február már kész káosz lesz, jönnek a szabályváltozások is... sok meló lesz az új szezonnal. Anya továbbra is nagyon izgatott volt, ami jól jött nekem, mert sok dolgot levett a vállamról a szervezéssel, nekem még mindig a legtöbb figyelmemet a munkámra kellett szentelnem. A tökéletes helyszínt még nem találtuk meg, de biztos, hogy valahol Angliában tartjuk majd.

A szezonunk második fele összeséggében eléggé változó eredményeket hozott. Nem indult fényesen, de azért a későbbiekben voltak már sokkal jobb eredményeink is. Most Szaúd-Arábia után voltunk, a szezon utolsó versenye előtt, amit Abu Dhabiban tartanak majd. Otthon voltunk mindketten, kedd délelőtt volt, tegnap érkeztünk, de holnap már megyünk is. Seb ideges volt, az előző volt a szezonunk egyik legrosszabb versenye, egy igen gyenge időmérőt egy már több lehetőséggel tarkított futam követett, ami végül katasztrofális lett, néhány olyan pilóta miatt, akiket én elküldenék egy szemészetre, különösen az ODA MÁR NEM FÉRSZ BE osztályra.

-Mit tervezel mára? -kérdeztem érdeklődve Sebtől. Igyekeztem jókedvűnek lenni, hátha rá is ráragad.

-El kéne mennem valamikor futni, Antti leszedi a fejem, ha kihagyom.

-Jöhetek veled? -kérdezem.

-Ha szeretnél, akkor én örülök neki, de vigyázz, nincs valami jó idő, öltözz fel rendesen.

-Nyugi, Seb, itt nőttem fel, fel tudok öltözni az itteni időhöz.

Tizenegykor indultunk el otthonról. Tényleg elég csípős idő volt, de a mozgás miatt nem fáztam annyira. Nem sokkal múlt dél, mire hazaértünk. Kajánk még volt tegnap estéről, miután hazaértünk azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs semmi kaja, így nekiálltam főzni. Délután el kellett mennem, de nem tudtam, hogy mit csináljak, mert elvileg ma mentünk el menyasszonyi ruhát nézni és nem voltam benne biztos, hogy mennyire lenne jó ötlet itt hagyni most őt, mert továbbra elég rossz hangulata volt.

-Mi a baj? -ültem le mellé a kanapéra és bújtam oda hozzá.

-El vagyok fáradva, nehéz hétvége volt, megviselt.

-Biztos, hogy csak ennyi? Nem inkább velem van valami gondod, amit nem mondasz el? -aggodalmaskodtam.

-Leah, nézz rá -emelte fel a fejemet, hogy rá nézzek. -Te vagy a legszebb és legtökéletesebb lány, akivel valaha találkoztam. Nincsen semmi baj, elhiheted.