𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

4.

"Hirtelen egy kéz érint meg, mire megugrok és felkapom az illetőre a fejemet. Ő az. Kim Namjoon személyesen és hozzám beszél."

Eunu el lesz ájulva ha ezt elmesélem neki. 

Csendben bámuljuk egymást, mikor eszembe jut, hogy mekkora barom vagyok. Hátrébb lépek egy lépést és nagy lendülettel hajlok előre.

- Jó estét - köszöntöm.

- Nem tört el a lábad? - pillant le a fáslizott testrészemre.

- Öhm...nem vészes. Aaa kórházi számla - jut eszembe hogy valószínűleg miért van itt - Most... nincs annyi pénzem, deee ígérem vissza fizetem. Azt hiszem... 4.000 won volt, mert nincs biztosításom, úgyhogy ööö, mikorra kellene vissza fizetnem? Talán...két...nem. Három hónap alatt vissza tudom fizetni. Mennyi kamatot számolsz rá? Akkor lehet.... - kezdem latolgatni az időtartamot. Ezzel a lábbal nem vagyok jó pincérnek, de a futári munkám talán még megtarthatom és ha keresek még mellé valamit, akkor miután befizettem a számlákat, megvettem a mama gyógyszereit, kifizettem a kicsik taníttatását és hozzá számolom a havi ételre és ruhára kellő összeget, akkor talán félre tudok tenni 1000-1100 wont egy hónapban.

- Várjon. Nem ezért jöttem - szakítja félbe mondandóm. - Csak meg akartam köszönni azt hogy...

- Oppaaa! - visít fel az egyik irányból egy rajongó, mire Namjoon a fejére húzza sapkáját, megragadja a kezemet és a kocsijába rángat.

- Hajtson el! - mondja sofőrjének. Besípol a fülem és a lábamra szorítom a kezemet. Nagyon fáj, főleg hogy rángatás közben kénytelen voltam teljesen rálépni.

Összeszorítom a fogaim, viszont így nem tudom megkérni hogy tegyen ki a kocsiból. Egyáltalán minek rángatott magával?

- Szóval, csak meg akartam köszönni, hogy megmentettél - fejezi be mondandóját, mire idióta pofával bólogatok. Igyekszem elnyomni az eltorzulni készülő arcomat.

- Semmiség - szűröm ki a fogaim közül egy udvarias mosoly kíséretében.

- Oh basszus, ne haragudj, nagyon fáj? - kap végre észbe ez a mamlasz.

- Nem vészes - sziszegem.

- Nem adtak be az orvosok valamilyen fájdalomcsillapítót?

- Miért érdekel téged ennyire? Nem tartozom a világodba. Egyébként nem kértem. Nincs pénzem rá. Aaa 4000 wont plusz kamatot is ezért fog körülbelül négy hétbe telni - magyarázom és el is felejtem hogy rohadtul nem kellene közvetlenül beszélnem vele.

- Nem kell vissza fizetned. Én köszönöm meg ezzel azt hogy megmentetted az életemet.

- Csak Eunu miatt tettem. Tényleg semmiség volt. Nem fogadhatok el ennyi pénzt, szóval áruld el hogy mennyit kérsz - makacskodom. Nem szeretek tartozni.

Namjoon nem válaszol, elhallgat és mintha gondolkodna válaszán, úgyhogy én fohászkodni kezdek magamban az égiekhez, hogy ne legyen megfizethetetlen a kamat.

- Mit dolgozol most? - érdeklődik végül.

- Ööhh, eddig pincérként dolgoztam és futárként részmunkaidőben, emellett más munkákat is elvállalok egy kis pénzért.

- És mennyit keresel? - faggat tovább.

- Ez magánügy - vágom rá egy kis gondolkodás után. - Nem kötöm az orrodra - teszem hozzá.

- Rendben, akkor legyen ez: Nálam fogsz dolgozni elég magas fizetésért, amiből minden hónap végén levonok 500 wont - tesz ajánlatot.

- Ami azt jelenti hooogy... fél évig dolgoznék neked? - próbálkozom a fejben számolással.

- 8 hónapig. Nem kellene mellék állásokban dolgoznod mert kapnál fizetést amiből meg tudsz élni és még a tartozásodat is letudnád. Na? Mit mondasz?

- Még át kell gondolnom - felelem, majd a sofőrhöz fordulok - Kérem ki tenne az arénánál ahol ma a koncert volt?

A sofőr nem válaszol, Namjoon parancsára vár.

- Vigyél oda minket - mondja a híresség, mire az autó befordul a következő kereszteződésben és már úton is vagyunk a kért helyszínre.

- Oh - fordulok vissza mielőtt kiszállnék a leparkolt járműből. - Tudna nekem autogrammot adni? - kotorászok a zsebemben egy lapért, de nem találok semmit.

- Egy rajongónak bármit - feleli Namjoon, mire megforgatom szemeim. Kétszínű....De Eunu oda meg vissza van érte.

Namjoon elővesz egy jegyzetfüzetet és aláírja az egyik üres oldalát, majd kitépi a lapot és átnyújtja nekem. Egy telefonszám is van rajta.

- Majd hívj fel és megbeszélünk egy találkozót, a munkával kapcsolatban - magyarázza.

- Rendben, köszönöm, szép estét! - köszönök el és a motoromhoz bicegek. 

8 hónap? És egyáltalán mit kell dolgoznom neki?  Kész őrület