𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

68.

"- Leszel a pasim? - kérdem végül.
- Nem"

- Mi...? - kérdem végül nagy nehezen.

- Te leszel az én pasim! - hajol ajkaimra és hosszas, lágy csókban részesít. Ajkain még érzem a kávés fagylalt ízét.

- A szívbajt hoztad rám! - mondom mikor elválunk.

- Ne haraguuudj! - ölel át, majd gyorsan elváll tőlem. - Öhm... fordulj meg - kér, mire értetlenül teszem amit mondd. - Hupszika..

- Mi az? - pördülök vissza felé.

- Kicsit rád csöppent a fagyim - harap ajkaira.

- Ahj - adom át kezébe a tölcséremet és lekapom a felsőmet, mire ámulva néz felém. - Ne az ajkaid harapdáld, hanem a fagyidat!

- De ugye nincs benne mégtöbb ékszer? - kérdez vissza nevetve.

- Nincs!

- És ezt a ragacsos karkötőt most fel kéne vennem? - pillant le az ujján lógó láncra.

- Nem, igazából ki is dobhatod ha nem tetszik - forgatom szemeim.

- De! De! Tetszik! - vágja rá gyorsan. - Segítesz feladni? - nyújtja felém kezeit, amik tele vannak fagyival. Az egyikben az övé, a másikban az enyém van.

- Máris - húzom le ujjáról a karkötőt és felcsatolom a kezére.

- Az ott.. - veszi észre az én kezemen lévő láncot, amit eddig eltakart a pulcsim ujja.

- Egy ugyan olyan karkötő mint ami neked van, csak ezüstben - tolom orra alá, hogy jobban szemügyre vehesse. Nem éppen így terveztem ezt az egészet, de még nincs minden veszve.

- Ezt az egészet direkt így tervezted? - kérdi Jin miközben elindulunk a kocsi felé.

- Igazából még nincs vége a napnak - engedek meg egy büszke mosolyt és össze kulcsolom a kezünket, de Jin elrántja.

- A... rajongóid... ha bárki meglátja... - kezd bele magyarázkodva.

- Nincs itt senki - rázom a fejemet. - És amúgy is, pár perccel ezelőtt csókoltál meg - juttatom eszébe.

- Oh. Igaz - engedi vissza a kezét és ujjainkat össze kulcsolja, majd elpirul és oldalra néz, nehogy észre vegyem.

A kocsihoz vissza érve beülünk a járműbe és hazafelé vesszük az irányt. Egy röpke húsz perc kocsikázás után már meg is érkeztünk a lakásomhoz.

- Szeretnétek elmenni a játszótérreee? - kérdem lelkesen az ikreket amint átöltöztek a szobájukban.

- Igeeen! - ujjonganak egyszerre.

- Yoongs felajánlotta, hogy elvisz titeket - mesélem testőröm "nagylelkűségét", akinek ajánlom is hogy nagylelkű legyen mert két rohadt szabadnapot adtam neki cserébe. - Igaz Yoongs? - fordulok az ajtóban álló említett felé.

- Hm - bólint unottan.

- De vele nem olyan jó játszani mint Tae hyunggaaal! - ellenkezik Eunu. - Mindig túl komor - panaszkodik.

- Most biztos nem lesz az, igaz Yoongs? - kérdem az említettől. - Lesz három napod kipihenni - teszem hozzá az ajánlatot, mire egy kisebb macskás mosolyt erőltet arcára. - Ez a beszéééd! Na indulááás! - irányítom őket az ajtó felé. 

- Aztán fogadjatok szót! - kiabál utánuk Jin. - Most komolyan, mit tervezel? - fordul felém, amint bezárul a bejárati ajtó.

- Csak te meg én - mosolygom kedvesen és ebben a pillanatban kopognak. Egy másodperccel később pedig már Taehyung feje bukkan fel a bejáratban. - Ééés Taehyung - teszem hozzá, mire Jin felnevet. - Kell sofőr na - magyarázkodom.

Szépen kiöltözünk és már ülünk is be a limuzinba amit külön kértem Taehyungtól, hogy ma azt a kocsit hozza. Nem használom minden nap, de ez most különleges.

- Hová megyünk? - érdeklődik Jin, de leintem annyival, hogy meglepetés. - Mikor érünk oda? - kérdi meg pár perccel később.

- Nemsokára - felelem.

- Ugye nem múzeumba viszel? - jön az újabb kérdés, mire elmosolyodom.

- Majd megtudod.

- Még hány perc?

- Tényleg tőled tanulták a türelmetlenséget az ikrek - nevetek fel, mire Jin elpirul. - De nagyon aranyos vagy így is - teszem hozzá, Jin arca pedig lassan rákvörös lesz.

- Fejezd be - takarja el az arcát.

- Ne - veszem el kezeit az arca elől. - Ne takard el, nagyon szép vagy - mondatomra Jin a vállamba boxol játékosan és gyorsan kinéz az ablakon, hogy még véletlenül se lássam mennyire elpirult.

- Még szép, hogy az vagyok - motyogja az utat bámulva.

Nem sokkal később az autó megáll és kiszállunk.

- Aztaaa - marad tátva Jin szája